Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Szivák Attila: A dunaújvárosi ivóvízmű fejlesztésének kérdései

vei az üzem rendszerint teljes teljesítménnyel kénytelen dolgozni,mindig üzemkieséseket okoz és igy tovább sulyosbitja az amúgy is nem kielégitő- vízellátási helyzetet. Ilyenkor mindig felmerül az a gondolat, hogy ha a terveknek megfelelően elkészült volna a vas- és mangántalanitó a szalki szigeten, akkor ilyen nehézségek a főcsöveknél és a medencében nem fordulnak elő. 10 év távlatából meg kell állapitanunk, hogy itt Dunaújvárosban a csáposkutak nem feleltek meg a várt eredményeknek. Kikészültük alkalmával mind a három kut nagyjából megfelelő mennyiségű vizet adott, mégpedig összes csáphosszuk arányában 4000, 5000, 6000 m3/nap volt a három kut egyenkénti teljesítménye. A kutak természetes használata következtében előálló vizhozamcsökkenés azonban igen nagy mértékű,megfigyeléseink szerint mintegy 10 év alatt egyegy kut hozama a felére csökken.A legsúlyosabb kár a csáposkutakkai kapcsolatban azonban az, hogy a felujitásuk szinte lehetetlen, mivel jelenleg nincs módszer a majdnem teljesen elcementálódott réteg fellazítására. Az I.sz. csáposkutunkon 1958-ban végeztünk felujitást 5 évi üzem után.A meglevő 127 m összes csáphossz növelésére még további 100 m új csápot hajtottunk ki, a régi csápok kompresszorozásra kerültek, de mindezek ellenére a kut továbbra is csak mintegy 2000 m3 vizet ad naponta. A csőkutakkal kapcsolatban hasonló helyzet adódott, itt azonban a rossz tapasztalatok miatt még a felujitást sem kiséreltük meg, hanem a kutakat kiiktattuk. Az 1956-os jeges árviz erősen megviselte a kuttelepet. A vizállás nagymértékű emelkedésével először kisebb hibák jelentkeztek. Mivel a csáposkütak csak belülről voltak vizzáró vakolattal ellátva, a gép-szint feletti vízállásnál a külső viznyomás a betonozás hézagainál kezdte lenyomni a vakolatot ÓB a falakon át kisebb mennyiségű viz jutott a kutakba, amelynek eltávolításáról még gondoskodni lehetett. Később azonban, amikor az uszó jégtáblák kitörték az elektromos vezetékek oszlopait, a hirtel en megálló üzem mellett mar nem volt idő a csáptolózárak elzárására, s igy az I. csáposkut gépi berendezése belülről viz alá került. Csupán a II. sz. csáposkut tudott jéggel körülvéve is végig üzemben maradni, mivel az a kut már akkor is kábel-hálözatra volt rákötve. Az árviz óta elkészült III.sz. csáposkut már külső vizzáró vakolattal készült, az egész kuttelep kábelhálózatról él, ezenkivül ae egyes kutak a jégveszély ellen könnyen elzárható terméskő gallért kaptak, amelyekkel üzemük elöntés esetén is biztosnak látszik. Végül a csőhálózattal kapcsolatos tapasztalatainkat kívánjuk ismertetni. Eredetileg Dunaújvárosban az épités kezdetén eternit-csőhálózatot fektettek. Már két évi üzem ut'án beigazolódott, hogy a lösztalajban az eternitcsövek nem felelnek meg. A kötéseknél történő már kismértékű szivárgás esetén is a löszben roskadások álltak elő es a meg nem felelően feltámaszkodó eternitcső sok esetben teljes szelvényben kettétörött. 1951-52-ben évente 20-30 esetben kellett ilymódon csőtöréseket javitani. 1953-tól kezdve megindult a csőhálózat kicserélése védő csatornába fektetett öntöttvas csövekre. Jelenleg mintegy 44 km csőhálózat van a vizmü kezelésében, -de ebben nincs benne a Vasmű saját hálózata, amelyet más vállalat kezel. A hálózat 95 %-át az uj rendszer szerint fektették. A csőhálózat megfelelő voltának legfényesebb bizonyitéka a hálózati veszteség alakulása, amely országos szinten 12 % körül mozog, de vállalatunknál csak 5 %. Ezt a kedvező számot eddig több esetben kétkedéssel fogadtak a szakemberek. Ha figyelembe vesszük, hogy a hálózat viszonylag uj, rejtett elfolyás a védőcsatornában nem lehet, mert a figyelő aknákban azonnal jelentkezik a viz, továbbá, a nagyvárosias beépítés miatt viszonylag kicsiny a bekötések,tehát a hibalehetőségek száma-, ha mindezeket figyelembevesszük, akkor az 5 %-os hálózati veszteség elfogadhatónak mutatkozik. A dunaújvárosi ivóvízmű fejlesztésének kérdései SZIVAK ATTILA, É.M. Mélyépítési Tervező Vállalat Dunaujváros hazánk első olyan települése,amely ivóvízellátás szempontjából szinte egyedülálló követelményekkel jelentkezik. Minden lakásban fürdoszoba, gázvízmelegítő, minden munkahelyen /üzletek, hivatalok/ zuhanyozó berendezés van, az iskolák, közintézmények vízfelhasználása is jelentős. A város nagy» ápolt zöldterülete ugyancsak jelentős mennyiségű öntözővizet igényel. Van uszodája, korszerű mosodája, tejüzeme, most épül a korszerű kórhaza és több kisebb könnyűipari üzem is dolgozik a város területén. A város térségébe települt üzemek - a Dunai Vasmű, a Szalmacellulóze gyár - és több kisebb megépült és tervezett létesítmény minden szociális igényt kielégitő ivóvizfogyasztó berendezéssel épült és épül. Jelentős ezeknek az ivóviz minőséget igénylő üzemviz

1 felhasználásuk is. A vizmü egy évtizedes fennállásából szerzett tapasztalatokból megállapítottuk, hogy a fejlesztéshez nem lehet a hazai előirásokat figyelembe venni, a várható vízszükséglet megállapításához csakis a helyi körülményekből kell kiindulni. Tervezésünk során az ivóvízmü fejlesztesi mértekének megállapításához feldolgoztuk az ivóvizmü elmúlt 5 éves statisztikai adatait. Ilyen alapon az alábbi fajlagos értékekkel számoltunk. 1. Lakosság fogyasztása /csak a lakásokban/ 220 l/fő/nap, 2. Lakosság létszámával arányos fogyasztás /igazgatás, oktatás, kereskedelem stb./ 36 l/fő/nap, 3. Kisebb iparok fof

yasztása 80 l/fő/nap, 4. Locsolóvíz 20 l/fő/nap, 5. Városi összes fogyasztás 414 l/fő/nap, . Ipartelepek ivóviz fogyasztása /Dunai Vasmű dolgozökra vetítve/ 400 l/fő/nap, 7. összes fogyasztás /városi lakosokra vetitve/ 528 l/fő/nap. Az előbbi adatok, továbbá a város és az ipari létesítmények ma ismeretes közeli és távlati fejlesztési Arányelveinek felhasználásával az ivóvizmünek biztosítani kell, évi átlagban 1965 körüli időszakban 22.000 m3/nap 1965 utáni belátható fejlődést tekintve /kb 1975-1980-ig/ujabb 15.000 m3/nap összesen: J'í.üüü mj/nap vízmennyiséget. 9