Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - Hidrológiai Előrejelzési Konferencia (Zsuffa István)

kodás második ötéves tervének irányelvei már ismertek voltak,, a vízgazdálkodás feladatait, fejlődésének irányait pedig egy országos értekezlet már megvitatta, sőt, az Országos Távlati Tudományos Kutatási Terv elkészítése folyamatban volt, tehát időszerU és szükséges volt a tudományos kutató munkát egyeztetni a vízgazdálkodás fő feladatai

val. A Magyar Hidrológiai T&sasag hathatós segítséget adott a tudományos kutatásnak még azon a téren is, hogy a kutatás eredményeit a gyakorlat minél hamarább megismerje. A Társaság egyes szakosztályaiban és vidéki csoportjainál rendezett előadások, viták, - de a nagyobbszabásu ankétok, kongresszusok egy része is - sok esetben nemcsak uj irányvonalat adtak a kutatásnak, hanem a gyakorlat mérnöke egy-egy előadáson, vitán, közvetlenül megismerhette a kutatás eredményeit. A Társaság fontos szolgálata t tett egyes témák komplex kutatásánál akkor, amikor a hidrológia határterületeit magáb

a foglaló szakembereket egyes rendezvényeken, vagy munkabizottságokban összefogva, olyan kutatási témák kerültek megoldásra, amelyek a hidrológia határterületeinek kutatási eredményei nélkül nem voltak megoldhatók. Az elkövetkezendő ötéves tervben további nagy feladatok várnak a vízgazdálkodásra, ennek folyamányaként a vízgazdálkodási tudományos kutatásra. A fejlődést csak akkor tudjuk biztosítani, ha a kutatás fejlesztésére fordítandó anyagi erőket és a szellemi kapacitást a legfontosabb területekre koncentráljuk és ezáltal biztosítjuk, hogy a tudományos kutatás mindig a gyakorlati vízgazdálkodás fejlődése előtt Járjon. Ennek a célkitűzésnek megfelelően állítja ÖSBZB évről-évre az Intézet az éves munkaprogrammját. Az 1961. évi munkaterv az Intézet főfeladatait és a vízgazdálkodás soronkövetkező fontos gyakorlati kérdéseit szem előtt tartva, 17 kutatási főirányt tartalmas, amelyen belül az országos távlati kutatási tervhez igazodva, az Intézetnek 322 önálló feladata van. A kutatások fő Irányain belül - éppen a sok feladat miatt - külön is ki kellett emelni négy; az 1961. év legfontosabb kérdés-csoportját, éspedig: a./ a vízrajzi észlelőhálózat és általában a Vízrajzi Szolgálatnál alkalmazott mérési es feldolgozási módszerek fejlesztésére irányuló; b./ a belvízrendezéssel, c./ az öntözés fejlesztésével kapcsolatos kutatások közül a talajvízből történő öntözéssel és az esőszerü öntözéssel; végül a./ a szennyvíztisztítással kapcsolatos kutatásokat. Kívánatos lenne, hogy a Magyat Hidrológiai Társaság szakosztályai és vidéki csoportjai a kutatás «zen súlyponti kérdéseihez csatlakozva, a fenti témakörben rendeznének előadásokat, vitákat és ezáltal hathatósan segítenék a tudományos kutatást. Hidrológiai Előrejelzési Konferencia Az 1961-es évnek a hidrológiai szempontból legjelentősebb eseménye a Budapesten április 11-13 között megrendezett Hidrológiai Előrejelzési Konferencia volt. A háromnapos munkabizottsági megbeszélésen az Osztrák Szövetségi Köztársaság, Csehszlovákia, a rendező Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Dunabizottsági képviselőjével Bulgária, a Szovjetunió, azaz a Dunavölgy országai, valamint Lengyelország, Keletnémetország és Hollandia képviseltette magát. A konferencia előadásait e különleges szakterületnek a világon legjobbnak alismert kutatói: a szovjet G.

Kalinin, a moszkvai központi előrejelzési intézet /CIP/ osztályvezetőié, dr; prof. W. Kresser, a bécsi műegyetem hidraulikai és hidrológiai tanszékének vezetője, dr.-techn. Z. Kaczmarek docens, a lengyel hidrometeorológiai intézet osztályvezetője, J. Wemelsfelder, a rajnai előrejelzések vezetője és mint méltó társuk dr. Szssztay Károly kandidátus tartották. Nem véletlen, hogy a dunai államok előrejelzéssel foglalkozó szakemberei elősa ör Magyarországon találkoztak azzal a céllal, hogy a kutató munkájukat éppúgy,mint az előrejelzések kiadásában követett munkamódszereiket összehangolják és a fölmerült kérdések megoldásához szükséges nemzetközi együttműködés alapjait lerakják. Stelczer

rKároly, a konferenciát rendező Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet igazgatója bevezető előadásában - amelyben a magyarországi hidrológiai előrejelzések történetét targyalta - rámutatott sírra, hogy az - elsősorban dr. Szesztay Károly által - komoly nemzetközi sikereket elért mai hazai előrejelzési munkának az előzményeit olyan nagynevű mérnökök építették ki, mint Péch József, Bogdánfy Ödön, Korbély József. ' A konferencián elhangzott előadások közül az első előadónak dr. Szesztay Károlynak munkája a gyakorlat szempontjából valamennyi többi közül kiemelkedett. Elméleti, módszertani kérdések felvetése helyett ismertette a Magyarországon alkalmazott folyamatos olőrejelzések, valamint a várható kisvizekre vonatkozó rövid- és közepes időelőnyü becslések kiadásának módját és eszközeit. Ugyancsak konkrét előrejelzési segédleteket mutatott be J. Wemelsfelder holland küldött is. Az általa ismertetett segédletek szerkesztés

i módja a dr. Szesztay által szerkesztett hossz-szelvényekével teljesen azonos. A bemutatott ábra ugyanis a nálunk használatos hossz-szelvényeknek a projektiv geometria értelmében vett duálja. A nomográfia alepeivei szerint ugyanis valamely nomogramm /tehát pl. az előrejelzési hossz-szelvény/ duáljára mindazok a törvények és műveleti szabályok érvényesek, ill. megfelelően alkalmazhatok, mint amelyek az eredeti nomogrammra érvényesek. Dr. Szesztay az ab'ra vízszintes tengelyén pontsoros ábrázolásban rakta föl az egyes vizmérceállomások helyét /vagyis hossz-szelvényt készített/« Wemelsfelder ennek duál megfelelőjeként a pontsoros ábrázolás helyett sugárnyalábot /vagyis közös ábrába fölrakott mércekajjcsolatokat jelentő görbesereget/ alkalmaz. A dualitás elveinek megfelelően a dr. Szesztay által görbesereggel ábrázolt vízhozamoknak itt pontsor, azaz beosztott koordináta tengely felel meg. Az értekek amelyek a hossz-szelvényen két pont összekötésével adódnak itt két vonal metszésével határozhatók meg. A keletnémet küldött, D. Lauterbach által ismertetett elbai árvizslőrejelzési módszer viszont alapelveiben

, a fizikai Jelenség vizsgálatába bevont adatok kiválasztásában egyezett meg a dr. Szesztay által kidolgozott módszerrel. Az összehasonlításnál megállagithatjuk, h<^y a fenti országokban alkalmazott módszerekhez hasonlóakat mi már évekkel ezelőtt alkalmaztunk és meg kell említenünk azt, hogy e két országban még csak az árvédelne t biztosító 8