Hidrológiai tájékoztató, 1961

2. szám, augusztus - Ruszkay Endre: A Borsodsziráki Vízmű vas- és mangántalanító berendezése

A Borsodsziráki Vízmű vas- és mangántalanító berendezése RUSZKAY ENDRE, Vízügyi Nagylétesítmények Beruházási Igazgatósága Borsodszirákon a Bódva jobbpartján több éves vízkutatás után az 195o-52-es években készült el a Borsodsziráki Vizmü. A 3o hektár területü viztermelő telepen 26 db, átlag 8 m mély, 80 cm {5-jü csőkut van, egy vonalban, egymástól_4o-4o m távolságra telepitve. Egyidőben épült a szivattyugépház és vele összeépítve a trafóház,4 db szivattyuegységgel,lo.ooo m3/nap teljesitménnyel. A kutak tervezett vizhozama 4oo l/perc volt, azonban a termelőtelep üzeme a tervezői várakozást nem igazolta.Ennek egyik oka a vizadó rétegek magas vas- és mangántartalma,ami miatt a kutak egy részét a termelésbe nem lehetett bekapcsolni,a másik az,hogy egyes kutak viahozama lényegesen alatta maradt a vártnak. A kutak vas- és mangántartalma erősen változó és a 16-26 számú /északnyugati/ kutak térségében különösen magas a vas- ás mangántartalom. Az üzemelés során i960. III. hóban vett minták alapján a vastartalom 0 és 7 mg/l, a mangántartalom 0 és 1,3 mg/1» 1961. TV. hóban pedig 0,2 - 2,6 illetve 0,17 - 0,66 mg/l értékek között változott. A viz minőségének megjavítására tervbevett vastalanitó építését 1955-ben kezdték meg, majd az épitkezést két éves kényszerszünet után 1958-ban a VIZIBER beruházásában folytatva, 1961. elején történt meg a vastalanitó üzembeállítása. A vastalanitó szürőháza 11,5 x 23 x lo m, illetve 7 x 14 x 9 m belső méretekkel,összesen 3,5oo hasznos lm3 nagyságú. A szürőház magából a szürőépületből, továbbá a csőalagutból áll,vasbetonból, illetve vasbeton keretekkel készült, teknő szigeteléssel, tekintve a terepszint alatti 4 m alapozási mélységet. A vas- és mangántalanitó berendezés lo db zárt szűrőtartályból áll,egyenkint 5o m3/óra teljesítménnyel, normálisan lo.5oo m3/nap üzemi kapacitással, átmenetileg max. 12.000 m3/nap terhelhetőséggel. A berendezés az átlagos 1,2 mg/l vas- és 1,2 mg/l mangántartalmu viz tisztítására készült. A kutaktól a nyers-vizet a kutakba szerelt szivattyúk nyomják a közös 5oo mm 0-jü főnyomóvezetéken keresztül a szürőházba,ahol a vezeték a lo tartálynak megfelelően szétágazik, arányosan lecsökkent csőátmérőkkel. A vezetékrendszer kiépítése egyebként olyan, hogy a nyersvizvezeték 2 db 4oo m3-es medence utján közvetlenül is szolgáltathat vizet a nagynyomású szivattyútelepre. A szürőházba érkező nyersvízbe oxidációs kompresszorok utján 0,6 atm.nyomású levegőt nyomunk be, majd a fölös levegőt automatikus légtelenítővel eltávolitjuk. Utána a nyersvizet a tartályokra vezetjük. A vastalanitó tartályok egyenként 3 m 0-jüek, 5,8 m magasak. A vizet a tartály felső részében a vastalanitást szolgáló l,9o m magas 1-2 mm szemnagyságu kvarcit szűrőrétegen át előszürjük. A szűrőréteg szürőlemezen fekszik, melyben 4o4 db porcelán /polistirol/ szürőfejet helyeztek el. Ezeken át jut az előszűrt viz a tartály alsó részében lévő mangántalanitó szűrőre, amely 1,25 m magas, 1-1,5 mm szemnagyságu kvarcit, felette o,12 m vastag fermago szürőanyaggal. E szűrőn 4o5 szürőfejet helyeztek el. A szűrt viz a szűrőtartály legmélyebb részén elhelyezett szürőedényben gyűlik össze és vizmérőkön keresztül a gyűjtővezetékbe jut.A szűrés alatt a szűrő állapotát /a szűrő fokozatos eltömődését a szürőellenállás növekedésé, illetve nyomáscsökkenés jelzi/ tartályonkint3-3 manometer utján lehet észlelni. A tisztitott viz vízszintszabályozás után kb 1 atm. nyomással kerül az emiitett 2 x 4oo m3-es tisztaviz-medencébe. Útközben klórgázadagoló utján történik a viz fertőtlenítése. Az Orenstein rendszerű klór^ázadagoló loo-looo g/óra klórt tud bejuttatni a vizbe. A tisztaviz-medencékből a szivattyugépház nagynyomású szivattyúi utján jut a viz a hálózatba. A szürőanyagot a szűrőberendezés üzembehelyezése előtt felváltva benyomott mangánklori'ldal és káliumpermanganáttal kell bedolgozni. A szűrők tisztítását 1,5 - 2 atm.nyomású levegő öblitéssel, illetve 2-3 atm. nyomású vizzel végzik. Egy-egy szűrő öblitésére mintegy 80-I00 m3 vízmennyiség szükséges. A szűrők mosása szakaszosan történik, először a felső szűrő iszapját kell eltavolitani, majd a levegőöblités után a szűrőt vizzel tisztára mosatni. Utána hasonló módon az alsó szűrőt is átmosatjuk. A szűrőket egyenkint lehet mosni, mialatt a többinél a tisztitási eljárás folyamatosan mehet tovább. A vas- és mangántartalomtól függően a felső szűrőt 24, az alsót 24-48 óránként kell visszamosatni és 2oo-3oo üzemóránként a szűrőréteget káliumpermanganát oldattal regenerálni, átmosni. A mosatás utján kikerülő iszapos vizet beton medencékben ülepítjük, az ülepített iszapot pedig zárt iszapszállitó kocsival eltávolítjuk a telepről. A tisztítás során keletkező mosócsurgalék-, öblitő-, hűtő- stb. vizek különféle szivattyúk és vezetékek utján - részben az ülepítő medence utján - a Bódvába kerülnek. A szűrőberendezéshez tartozó szivattyúk és kompresszorok áramellátása a különálló szivattyugépházzal egybeépített transzformátorházból történik. Egy tartály súlya viz nélkül 4o to. A berendezés helyén a viz- és levegőmozgatást 11 szivattyú végzi, mintegy 45 LE egyidejű csúcsteljesítménnyel. Az épületen belül 19o,épületen kívül mintegy 5o tolózár és szelep épült be. A tisztitó-berendezés jelenleg még a próbaüzem időszakában van, azonban a tisztitott viz már 4 hónapja a hálózatba kerül. Az eddigi adatok szerint a vastalanitás teljes sikerrel működik, viszont a mangántalanitásnál - a szűrőréteg nem teljes bedolgozottsága és az üzemi személyzet gyakorlatlansága miatt - még csak részleges eredményeket lehet felmutatni. A vas- és mangántalanitó berendezést a MÉLYÉPTERV tervezte, generálkivitelező, az alapozási munkák kivételével, a CSÉV volt. lö