Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - Dr. Lászlóffy Woldemár: Vásárhelyi Pál - Dr. Lászlóffy Woldemár: Sajó Elemér

Vásárhelyi Pál R>R. LASZLÓFFY WOLDEMAR A XII. század legjelesebb magyar mérnöke, Széchenyi országépitő tervének legfőbb tánasza. 1795-ben született Szepesolasziban. Mérnöki oklevelét a budapesti egyetem mérnöki intézetében 1816-ban szerezte meg. Állami szolgálatát 1819-ben, mint a nagyváradi kormányszéki mérnökihivatal napidíjas mérnöke, a Tiszavölgy vizrajzi felvételeinél, a Körös és Berettyó munkálatainál kezdte. 1826-ban a dunai mappációhoz helyezték át. A háromszögelés tárgyköréből készült latin és német nyelvű tanulmányaival annyira kitűnt, hogy 1829-ben a dunai felmérések irányításával és az aldunai hajózási mérnöki állás ideiglenes ellátásával bizták meg. Vezetésével készült el a Péterváradtól a Vaskapuig terjedő dunaszakasz térképezése és a dunamappáció teljes vizrajzi része: a szintezési munka, a hossz- és keresztszelvenyfelvétel, továbbá a vizhozammérések. Felvételei alapján 1833-ban, mint Széchenyi István munkatársa, dolgozta ki az Alduna szabályozási terveit. Egyidejűleg megindította a balparti vontatóut épitését, és közben - az 1834. évi rendkívüli kisvizet kihasználva <- robbantással és sziklavéséssel eltávolította a hajózó útban a vizből kiemelkedő legkellemetlenebb akadályokat. Amig régebben az Alduna csak magasabb vízállással és csupán lefelé volt - nem minden kockázat nélkül, - hajózható, az uj ut lehetővé tette a hajók felfele vontatását, illetve kisviz idején a forgalom közúti átrakással való fenntartását. Az aldunai munkálatok befejezése után /1837/ az országos épitési igazgatóság első hajózási mérnökévé nevezték ki Vásárhelyit, aki akkor már két éve a Nemzeti Tudós Társaság, a mai Akadémia levelező tagja volt. A fővárosba kerülvén, élénk részt vett a Lánchíd építésével kapcsolatban felmerült aggályok eloszlatásában, sőt az áthidalás megoldására eszmei tervet is készitett. Az 1838. év az Akadémia rendes tagságát hozta meg számara. Székfoglaló értekezését "A Berettyó vizének hajózhatóvá tételéről a Bega vizének példáján" címmel tartotta. "A Duna és a többi hazai folyók szabályozása tárgyában kinevezett országos küldöttség által tett kérdésekre" adott "felvilágosító válasza" 1842-ben készült. A rákövetkező évben állította össze "Magyarország esetmérési térképét", a hazai szintezések eredményét összefoglaló első térképmüvét. "A sebesség fokozatáról folyóvizeknél" c. nagyjelentőségű tanulmányában /1845/ mérések alapján - ezek voltak a Világon az első részletes folyami szárnymérések - állapítja meg a sebességek parabolikus megoszlását a függélyesben. Ugyanebben az évben kap meghívást a Tisza-szabalyozás általános tervének elkészítésére. Előleges javaslata alapján alakult meg a terv megvalósítására, 1846 januárjában, a Tiszavölgyi Társulat, amely Vásárhelyit választja meg igazgató-mérnökének. A szabályozás végleges tervének vitájában 1846. április 8-án szélütés érte, amely még aznap kioltotta életét. Budapest XI. kerületében utca viseli nevét. Szobra Szeged városában áll. Sajó Elemér DR. LAÍZLÓFFY WOLDEMÁR Mérnök, tervszerű vízgazdálkodásunk előharcosa. 1875-ben Órszentmiklóson született. A budapesti Műegyetem oklevelének megszerzése után állami szolgálatba lépett és munkásságát a Ferenc-csatorna tiszai torkolati hajózsilipjének építésénél, Obecsén kezdte meg. Ez után az Alsó-Bega csatornázási munkálatainál, majd a moeoni Duna-ág csunyi /rajkai/ vízbeeresztő zsilipjének építésénél gazdagította gyakorlati tudását. A viziutak műtárgyainak műszaki kérdései mellett elmélyedten tanulmányozta a viziközlekedés közgazdasági oldalát is: 1909-ben megjelent a "Viziutak és vasutak hazánkban és külföldön" c. müve már égető gazdaságpolitikai feladatokra hivja fel a figyelmet. Ekkor kerül Budapestre, a Soroksári Duna-ág és a kereskedelmi kikötő előmunkálatainak kirendeltségéhez, ahol a Kvassay-zsilip épitéset vezeti. A munkahellyel kapcsolatos cement- és betonkisérleti állomáson végzett kísérletek eredményei és addigi épitési tapasztalatai alapján irja meg Lampl Hugóval "A beton" c. kézikönyvét /1914/, amelyet a Magyar Mérnök ós Építész Egylet aranyéremmel jutalmaz. Következő nagyobb tanulmányában a belvizlevezető zsilipek megrepedésének okaival és a.repedések megakadályozásának kérdéseivel foglalkozik /1916/. Politikai ügyességének és kiváló szervezőkészségének volt köszönhető, hogy a budapesti nemzeti és szabad kikötő épitési munkálatai a vesztett háború után sem maradnak félbe. Mint az 1918-19. évi Kikötőépitő Igazgatóság műszaki vezetőjének, majd mint a kikötőkormánybiztos helyettesének nagy érdemei vannak e nagyjelentőségű mű megvalósulásában. A kikötő megnyitása után a Földmüvelésügyi Minisztérium vizügyi műszaki főosztályán a nemzetközi ügyek előadója, majd a balatoni kikötők kerületi felügyelője. Kartársainak és feletteseinek bizalmából 1930-ban átveszi a magyar vizügyek legfőbb irányítását. Ekkor adja ki élete főművét, vízgazdálkodási politikánk átfogó programmját. "Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és ujabb vizügyi politikánk megállapítása tárgyéban" címmel /1931/, ós SZÍVÓS harcot kezd tervei megvalósításáért, A gazdaságilag nehéz és politikai célkitűzések nélküli időszakban hirdeti, hogy az élet hullámzásában minden mélypontra emelkedésnek kell következnie, amelyre fel kell készülni és ezért a szebb jövő szellemi előkészítését tartjr a legfontosabb feladatának. Az öntözésről, a halászatról, a szikesek megjavításáról irányi tásával kiadott müvekhez irott bevezető tanulmányaival előkészítője lett napjaink nagy vis beruházásainak. A túlfeszített munka korán felőrölte egészségét. 1934-ben nyugalomba kellett vonulni de már késő volt: még ugyanezen év őszén meghalt. Órszentmiklóson temették el. 6