Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Szalay Miklós: Az 1960. évi budapesti Hidraulika Konferencia külföldi visszhangja

A 7 éves tervben további hatalmas beruházásokat irányoztak elő a vizi energiatermelés fejlesztésére. Igy ezen időszak alatt 10 millió kW teljesítménnyel növekszik a vízerőművek kapacitása. Hasonlóképen kiszélesednek az öntözéssel és lecsapolással kapcsolatos munkálatok is. A vízkészletek felhasználásával kapcsolatban egyre nagyobb jelentőségű lesz az ipari ás ivóvízellátás. A Szovjetunió lakosságának ivóvizigénye kb 3 milliárd m3/év. A korszerű ipari létesít­mények, különösen a nehézipar, hatalmas mennyiségű vizet igényelnek, igy pl a korszerű fém­feldolgozó kombinátok 1,5-2 milliárd m3/év, a hőerőművek kb 1 milliárd m3/év, a szénfeldol­gozó vegyi-, továbbá olajfinomító üzemek több-száz millió m3/év vízmennyiségét igényelnek. Természetesen az ipari viz körfolyamatának biztoaitása esetén a vízfelhasználás mértéke csői­ken, azonban a jelentkező veszteségek mégis jelentősek, igy a metallurgiai üzemekben 7o-100 millió m3/év, a hőerőműveknél mintegy 50 millió m3/év vizpotlásra van szükség. A fentiekben csupán egy rövid áttekintést kívántunk nyújtani a Szovjetunió vízgazdálko­dásának helyzetéről, azonban a közölt néhány adat mégis alkalmas arra, hogy lemérhessük a végzett és tervezett munkák hatalmas jelentőségét. Az 1960 évi budapesti Hidraulikai Konferencia külföldi visszhangja A hazai hidraulikai tudomány fejlődése szempontjából kétségtelenül jelentős állomás volt az 1960. szept. 5-10 között megtartott első hazai hidraulikai konferencia. Ez a tudomá­nyos találkozó azonban nem csupán a magyar hidraulikai kutatások első seregszemléjét jelen­tette, hanem a külföldi résztvevők személyén keresztül arra is módot nyújtott, hogy eredmé­nyeinket a külföld jobban megismerje és az eddiginél jóval nagyobb figyelemre méltassa. A konferencia ilyen irányú jelentősége leginkább a külföldi.szaksajtó méltatásain mérhető fel. A világ egyik legszélesebb körben olvasott hidraulikai folyóirata,a " la Houille Blanchá' már az 1960 decemberi számában közölte a konferenciára benyújtott dolgozatok teljes cimjegy­zékét az egyes ülésszakok elnökeinek és a témák referenseinek nevével együtt. A közel négy­hasábos ismertetés már magában véve is figyelemreméltó tény egy olyan folyóirat részéről, a­mely általában megelégszik a nem-francia kongresszusok néhány soros ismertetésével. Annál kellemesebben érintette a magyar hidraulikusokat az a körülmény,hogy a " La Houille Blanch e" 1961 juliusi számában ismételten,s még hozzá a korábbinál yjóval nagyobb terjedelem­ben tért vissza konferenciánk ismertetésére. A konferencián résztvett L. Escand e professzor két munkatársa, J. Nougar o és Ch.S. Gerb e r toulouse-i egyetemi tanárok francia testvér- egye­sületünk, a Société Hydrotechnlque de Franc e előadóülésén terjedelmes beszámoló kere'teben ismertették a budapesti konferenciára benyújtott dolgozatokat, a konferencia eredeti téma­szerinti tagolásának megfelelően. A folyami hidraulika /l. és 2.csoport/ kérdéseivel foglal­kozó tanulmanyok feldolgozása J. Nougaro-nak, a szivárgási hidraulika területéről származó dolgozatok összefoglalása Ch.S.Gerber-neTc köszönhető. A beszámolót vita követte. A beszámolót es a vitát közölte a "La Houille Blanche" emiitett száma 9 oldal terjede­lemben. Igy mód adódott valamennyi dolgozat rövid ismertetésére, s igy a szerzők egy-egy ta­nulmánynak 5-15 sort szentelhettek. A vita során az ülés résztvevői felvilágosításokat kértek néhány, őket közelebbről ér­deklő dolgozat részleteiről és arról is, hogy a kongresszus teljes terjedelmű anyaga miként szerezhető be. Az ismertetést összeállító két francia professzort külön köszönet illeti azért, hegy a nagyszámú magyar és orosz nyelven megjelent dolgozat ellenére sem riadtak vissza a számukra nyelvileg idegen anyag bizonyára fárasztó áttanulmányozásától ós méltatásától. Az osztrákok vizügyi folyóirata, az "Österreichische Wasserwirtschaf t " már egy évtizede rendszeres figyelmet szentel a magyar hidraulika és hidrológia eredményeinek,hol néhány so­ros ismertetések, hol magyar szerzők dolgozatainak közlése utján. Mégis kellemes volt ol­vasni a havonta mindössze 20 oldal terjedelemben megjelenő lap ezévi első számában a konfe­rencia egyik osztrák résztvevőjének, A. Mayrhofe rnek közel öt hasábnyi beszámolóját, amelyet a VITUKI-laboratórium fényképével illusztrált. Ismertetésében főleg azokra a témákra tér ki bővebben, amelyek az osztrák viszonyok közepette fokozottabb érdeklődésre tarthatnak számot. A beszámoló szerint az osztrák hidraulikusokat meglepte az a részletesség, amivel a konfe­rencia során a szivárgási kérdések tárgyalásra kerültek. Ezt a körülményt azzal magyarázza, hogy Magyarország csapadékszegény alföldi területein a talajvíznek fokozott szerep jut a me­zőgazdaság, az ipar és a települések vizzel való ellátásában. Mint a Bundesversuchsanstalt für Wasserba u munkatársa, a szerző alig leplezett csodá­lattal emlékezik meg a VITUKI-laboratórium igen jó személyzeti ellátottságáról, kísérleti berendezéseinek nagy teljesítőképességéről és általában a modellkisérletezésnek a magyar via­épitésben fennálló jelentőségéről. Végül még a konferencia alkalmából rendezett fogadásokról éo tanulmányútról és megemlékezik. Az imént felsorakoztatott néhány szemelvény meggyőzően bizonyitja, hogy a tavalyi hid­raulikai konferencia helyes kezdeményezésnek bizonyult, amely egyéb eredményei mellett azt is elkönyvelheti, hogy sikerült széles körben felkeltenie az érdeklődést a magyar hidrauli­kai kutatások ós azok eredményei iránt.De mutatja azt is, hogy ezt a figyelmet ébren is kell tártanunk. Ha elhatározzuk, hogy kongresszusainkat a jövőben szabályos időközökben megismé­teljük - és erre kutatási eredményeink egyre gyarapodó száma módot és biztosítékot nyújt ­akkor joggal remélhetjük, hogy ezek a találkozók a nemzetközi tudományos élet rövidesen je­lentős és minden hidraulikával foglalkozó szakember által várt eseményeivé válnak. Szalay Miklós 55

Next

/
Thumbnails
Contents