Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Rozsnyói Sándor: Vízlecsapoló fúrások a tatabányai új VI. vízaknában

zektől lényegesen eltér. Az első feltevés ennek a szokatlanul nagy hőmérsékletnek a megmagyarázása az volt, hogy a Bánhidai Erőmű hütőtavának vize táplálja a vízbetörést, a tó partján feltételezett pleisztocén homokkal fedeít "nyilt karszton" keresztül. A későbbi - ennek kideritését célzó - kutatások azonban ezt a feltevést nem igazolták. Ez a melegebb karsztvíz egy nagyobb törés mentén mélyebbről tör fel és keveredik a dél felől áramló hidegebb - az évi középhőmérséklet körüli - karsztvízzel. A szóbanforgó vízbetörést megelőző vízbetörések, illetve vizfakadások hőmérséklet értékei keletről nyugat felé emelkedtek. Ebből következtetve a sasbércet nyugat felől lehatároló nagy törés mentén jön fel a viz és áramlik a vízbetörés felé. A tatai Népparkban lévő Tükör-, Pokol- és Angyal-források vízszintje^a vízbetörés utáni időben jelentősen lecsökkent. Ez a szokatlanul nagy és gyorsan bekövetkező vizszintsüllyedés a vízbetöréssel való összeköttetés mellett szól. A kérdés eldöntéséhez, a végleges állásfoglaláshoz azonban még további vizsgálatok szükségesek. 1./ Meg kell állapítani a tatabányai mürevaló terület és a Tata közötti terület hegységszerkezetét. 2./ A kimutatott vetők mentén, a feltételezett vizjáratokban fúrásokon keresztül a vízáramlás -irányát kellene meghatározni nyomjelző anyagokkal. Megjegyezzük,anélkül,hogy a vízbetörés és a tatai források összefüggésének a lehetősé gét tagadnánk, hogy egyea források elapadása, majd ujramüködése ismeretes az Országos Balneológiai Kutató Intézet Hidrológiai Osztálya jelentéseiből is. így pl a Népparkban lévő kis forrás 1950-52-ben nem adott vizet, 1953-ban max. 2110 l/p vizet szolgáltatott. Ugyanez a forrás 1954-55-ben ismét elapadt, majd 1.956 áprilisában már működött és 1957 nov. 7-i mérés alkalmával már 1350 l/p viz tört fel. Vizszintcsökkenéat előidézhet a forrásjáratok eliszapolódása is. Visszatérve a XV/b aknai vízbetöréshez, sajnos még nem tudjuk, hogy milyen depressziót alakított ki az aknából jelenleg kiemelt 18800 l/p karsztvíz. Feladatunk, hogy a vízszintet több helyen regisztrálva a depresszió hatósugarát megállapítsuk, s igy a vizemelés eredményességét lemérhessük. Vízlecsapoló fúrások a tatabányai új VI. vízaknában ROZSNYÓI SÁNDOR, Tatabányai Szénbányászati Tröszt A VI. bányaüzem É-i mezejében 1951. juniusában fakasztott 7500 l/p vízbetörés az üzemnek nagy megterhelést jelentett. Részben jelentős szénvagyont kötött le, részben lefelé haladó útjában a viz töréseket idézett elő és komoly feníitartási nehézségeket okozott, A tatabányai üzemek azonban egyre fokozódó vizlgénnyel léptek fel /Erőmű, Alukohó/. A vizigény kielégítésére és a VI-os akna teljes, vagy részleges víztelenítésére mélyítették le a Hegy-utcában az uj VI-os "sasbérci" vízaknát. A fentiekben vázolt feladatok mellett az uj vízakna jelentős módon hozzájárul medencénk megelőző vizvédekezéséhez. A vízaknán kiemelt vízmennyiség ugyanis elégséges vizlecsapoló vágat, vagy furólyuk esetében meghaladhatja az eredetileg a VI-os aknán emelt vízmennyiséget, amely egy nagyobb depresszió kialakítását, a karsztvízszint helyi csökkenését idézi elő. A vízakna mélyítését a tengelyvonalban mélyített 1128.sz.mélyfúrás előzte meg. A fúrásban 5.00 m holocén -pleisztocén rétegek után 14.60 m oligocén és 36.40 m vastag középsőeocénagyagréteget harántoltak. 17.70 m operculinás márga után 2.70 m barnakőszéntelepes rétegsor következett, majd feküösszlet nélkül +131.92 m A.f. érte el a felsőtriász nóri emelet dolomitját. A fúrás ezután 33.60 m vastag dacheteini tipusu mészkövet harántolt és a 87.27 m A.fe i szinten ismét dolomitban álltak le. A vízaknai bányatérségek kihajtásakor az aknamélyltők állandó injektálással haladtak előre. A szivattyukamra kialakításánál 3 db 5 m3/p és 1 db 2,5 m3'p teljesítményű magasnyomású centrifugálszivattyunak, valamint a hozzátartozó motoroknak, indítóknak, szellőzoberendszeseknek stb. kellett helyet biztosítani. A tulajdonképeni vizlecsapoló fúrólyukakat egy e célra kihajtott "szivóeresakében" telepitették a talptól átlagosan 1,5 m magasságban. A fúrólyukakat a kihajtás sorrendjében I, II, III. sorszámmal látták el. A fúrási munkák elkezdése előtt az injektálással már részben biztosított vágathomlokot egy 1100 mm vastag betonfallal látták el,hogy az esetlegesen fellepő nagyobb viznyomást ellensúlyozni tudja. Az elméletileg számolt hidrosztatikai nyomás a munkahely főtéjében 2,1 atm., míg a legmagasabbra kerülő furólyuk végén 1,7-1,8 atm. nyo más volt várható. A betonfal tehát ötszörös biztonságot nyújt. A lecsapoló furólyukak tervezésénél döntő alapelv a furólyukak irányításához és a csővezetékek felszereléséhez szükséges vezércsövek szilárd beépítése.melyet részben a betonfalba, részben a szálbanálló mészkőbe kell helyezni. A VI-os vízaknában 4000 mm hosszú, 177 mm átmérőjű vezércsöveket használtunk, melynek előfuráaát 212 mm átmérőjű keményfémbetétes koronával végeztük. Az előfurt lyuk és a vezércső között lévő mintegy 20 mm-es hézagot döngölt cementtel elzártuk, ezenfelül a kőzetben alkalmazott nagynyomást* cement injektálással tovább biztosítottunk. A vezércsövek szilárd, hézagmentes beépítése teszi,csak lehetővé a biztonságos vizfakaaztáa

t, egyrészt meggátolja a vezércaö mellett lévő vékony repedések vízszállítását, másrészt a vezércsőhöz kapcsolt egyéb védőberendezéseknek is szilárd alapot ad, A vezércsőre hasonló átmérőjű "T" elágazás került, amelynek alsó és a fúrógép felé eső peremét egy-egy 200 mm-es tolózárral látták el. A kemény mészkőben való fúrás elkerülhetetlenné teszi a vizöblités alkalmazását. A "T" elágazás alaó csöve nyitott tolózár mellett az öblítővíz elvezetését szolgálja, egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy a már fakasztott vizet egy másik irányú csővezetékbe foghassuk be. A "T" elágazó felső reszének pereméhez csatlakozik a második tolózár, melyet egy kemény gumltömitéses tömazelence követ, s ez biztosítja a 40 mm átmérőjű furórudazat vizzárását. A vezércsőre szerelt biztosító szerkezeteken végeztük a tulajdonképeni termelő lyukak 32