Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkáiról (Zsuffa István, Kárpátiné Radó Denise, Vancsó Imre, Csobok Veronika, Nádasdi Péter, Szabó Ivánné)

időszak budapesti csapadékmennyiségének előrejelzésére. Az előrejelzés beválási valószínűsége /az 1957. I. 1-től megvizsgált 28 hónap adataiból/ 65 %, a decembertől áprilisig terjedő időszakban 79 A munka harmadik részében a budapesti csapadék 2 heti összegének 8,5 illetve 7 havi hullámzásét vizsgáltuk és megállapítottuk, hogy az előrejelzésre is használható. Végül ismertetjük Drogajcev szovjet kutató módszerét, amely bizonyos területekre 81 % valószínűséggel adja meg a 3 tavaszi hónap csapadékösszegét. Vancsó Imre. 1958. óta már három Ízben adott ki az Intézet hosszúidejű előrejelzést a Sajó és Hernád folyók nyári vízjárására. Az illetékes csehszlovák és magyar vizügyi szerveknek megküldött prognózisban közöljük a nyáron várható kisvizhozamok átlagos értékét, a nyári középvizhozam megbecsült nagyságát és megadjuk a nyáron várható vízhozamok idősorának alsó burkoló görbéjét. A sikeresnek bizonyult előrejelzéseket idén kiterjesztjük a Kapós és a Rába rendszerére, a Bódvára és kísérletezünk a Körösök, a Tisza és néhány kisebb vizfolyás nyári vízjárásának megbecslésével is. A szükséges előrejelzési segédletek már elkészültek, a legnagyobb nehézséget az előrejelzéshez szükséges csapadék és vizjárásadatok gyors - részint külföldről történő - összegyűjtése jelenti. Az adatok beérkezesétől függően előrejelzéseinket április 15. és május 15. között küldtük meg az illetékes hatóságoknak. "A jeges árviz valószínűségének meteorológiai előrejelzési lehetőségei" cimü /42. 1./ 1950. VITUKI témaszámú/ cimü munka az árvédelmet szolgálja. A legutóbbi 40 évből kiválasztottuk azokat az éveket, melyekben jelentékeny hosszúságú Jégtakaró alakult ki a Dunán. Az előfordult 23 eset közül 2 MultanovszkiJ módszerének kissé átalakított változatával rész — ^etesen megvizsgáltuk. Ezek valójában időjárási gyüjtőtérképek, amelyeken az északi félteke Észak-Amerika keleti partjaitól az Uraiig, illetve a Sarinridéktől Észak-Afrikáig terjedő területén a ciklonok és anticiklonok helyzetét szemlélteti, a Duna medencében bekövetkező általános enyhülés előtti harmadik naptól az enyhülés utáni harmadik napig. A gyűjtőtérképeken 6 időjárási típust lehetett megkülönböztetni. A veszélyes I-nek elnevezett tipusba 3 tél sorolható« az 1956-os, 1938-as és 1935-ös. Ezekben az években a jeget felszakító árhullám viszonylag nagy volt, és Mohácson igen magasan tetőzött a Duna. E jeges árvizet kiváltó időjárási helyzet és a légkörben végbemenő folyamatok a következőképpen jellemezhetők: a Dunavölgy-i enyhülés első napjáig kimélyülő és egyre délebbre kerülő cikonközép-pontok Jelentkeznek az 50. és 65. szélességi kör közötti területen. A gibraltári szoros és viscayal öböl közötti terület felett veszteglő anticiklon középpontok mellett nagy légnyomási gradiens jelentkezik észak-déli irányban, s igy az enyhe tengeri levegő bezudul a szárazföldre. A többi 5 időjárási tipus jelentkezése esetén a hosszú jégtakaró kialakul ugyan, de a felszakadás és a Jéglevonulás a Dunaföldvár-mohácsi szakaszon veszélytelen. Tanulmányunk végén utmutatást adtunk a veszélyes időjárástipus felismerésére. Vanoső Imre Magyarország Hidrológiai Atlaszának a közeljövőben megjelenő kötete az "Ipoly" felépítése hasonló az előzőkhöz. Részletes táblázatokban közreadja a vizgyüjtő-területek nagyságát, a vízfolyások hosszát, esésviszonyait. Ismerteti a vizgyüjtő-terület hidrometeorológiai allomáshálózatát, és közli az egyes állomások észlelésének időtartamát. A határontuli vizgyüjtő területeknek az adatait a Szlovák Vízgazdálkodási Kutató Intézettől /VUV/ és a Hidrometeorológiai Intézettől /HMU/ vettük ét. A vízfolyások betűsoros kimutatásában a patakok és vízfolyások valamennyi használatos elnevezése megtalálható. A közölt adatokat 9 melléklet szemlélteti. Kárpátiné, Radó Denise. A talajvizháztartás kérdései az ország vízgazdálkodásában elsősarban az ipari és ivóvízellátásban igen nagyjelentőségüek. Az ezzel kapcsolatos tudományos és gyakorlati Jellegű problémák megoldására és általában a talajvízzel kapcsolatos hidraulikai és hidrológiai kérdések tisztázására létesitette a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet a komlósl talajvizkisérleti telepet. A telep a Duna —Tisza közén, a Nyiri erdőben, homokterületen épült ki. A gyakorlatilag felszini lefolyástól mentes terület a talajvíz háztartásának vizsgálatára kiválóan alkalmas. A kb. 1 km2 nagyságú terület első kútjait még 1940-ben a telep névadója Komlósi Imre fúrta, aki a tervezett Duna-Tisza csatorna legmélyebb bevágásának helyén a talajvíz leszívását vizsgálta. A telepen elhelyezett kutak, csapadékmérők és egy elsőrendű kllmaállomás segítségével a homokterületek vízháztartását tisztáztuk. A kísérleti telep adatai alapján meghatároztuk a talajvizállás és a léghőmérséklet évi menete közötti elliptikus kapcsolatot és a téli félév csapadékösszege és a talajvizállás emelkedése közötti összefüggés jellegét. A fedőréteg vízforgalmának vizsgálatára tölcsérlizimétereket építettünk be. A háromfázisú talaj vízháztartásával kapcsolatos vizsgálataink során rámutattunk a talajszemcsék között áramló vízgőz szerepére. E vízgőz a talajvizállás napi ingadozásának egyik jelentős tényezője. Csobok Veronika. 13