Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
6 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám Az 1. táblázat harmadik oszlopában feltüntetett töltés térő, hogy ezek hány százaléka burkolt. Az összes töltés, a hossz a vízügyi igazgatóságok területén található első- burkolt és a repedezett szakaszok hosszának arányát a 2. rendű védvonalak hosszát jelenti. Igazgatóságonként el- ábrán foglaltuk össze. 4> X> .-&> ,sö v A vv * <J>° d>° X> X> > > ^ ^ 2. ábra. A vízügyi igazgatóságok által kezelt burkolt és repedezett töltés hosszak összehasonlítása Figure 2. Comparison of total length ofpaved and cracked embankments managed by water directorates Országosan az árvízvédelmi gátak hossza igazgatóságonként és a burkolt szakaszok hossza sem egyenletes eloszlású. A domborzati és a meteorológiai hatások is különbözőek. A probléma lényegére és súlyosságára egyes területeken az egységnyi gáthosszrajutó burkolat repedésekből is következtethetünk. A Felső-Tisza-vidéki és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében lévő elsőrendű védvonalak több mint egyharmada burkolt. Esetükben átlagosan egy kilométerre egy repedés jut. Ezzel szemben a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területéről jelentették az egy kilométerre eső legtöbb repedést (24,79 db/km). Ehhez az is hozzátartozik, hogy a 161,08 km hosszú töltés szakaszból saját bevallásuk szerint csak 1,5% burkolt, vagyis a többi vízügyi igazgatósághoz képest nagyságrendileg kisebb ezek hossza. Rövidebb szakaszt könnyebb aprólékosan átvizsgálni, így ez is torzíthatja a kapott eredményt. A problémás területek azonosítására szolgálhat még az egy kilométerre eső repedések számán kívül azok hossza, amiből a repedések kiterjedtségére tudunk következtetni. Az elmúlt 10 évben a szükségtározó építések és a védvonal fejlesztések következtében az elsőrendű árvízvédelmi gátak hossza 4 400 km-re emelkedett. Az 1. táblázat adatai alapján megállapítható volt, hogy egy kilométerre a legtöbb repedés (24,79 db/km) a Nyugat dunántúli Vízügyi Igazgatóság területéről jelentették. A második helyen (14,5 db/km) az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (ÉDUVIZIG) áll, mely teljes töltés szakaszának csak 10%-a burkolt. A harmadik helyen (4,28 db/km) az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (ADUVÍZIG) áll, itt a töltések 2/3 burkolt, így nem feltételezzük, hogy a felmérést a burkolt töltések hossza torzította volna. Az egy kilométerre eső repedés hosszok tekintetében, leszámítva a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot a tiszai vízügyi igazgatóságok állnak elől (I. ATIVIZIG, II. KÖVIZIG), utóbbinál megjegyzendő, hogy töltéseinek kevesebb mint 10%-a burkolt. A 12 vízügyi igazgatóság területén található elsőrendű védvonalak 28%-a burkolt. A vízügyi igazgatóságokat a felmérés során arra kértük, hogy a burkolat repedések elhelyezkedését, irányát, jellegét és kiterjedését jegyezzék fel és dokumentálják. Ez a tanulmány a nemzetközi szakirodalom által és hazánkban is dokumentált töltés burkolat repedések mellett foglalkozik a töltés talajának anyagával és a repedés kialakulásának az okával is. Alapvetően hat különböző csoportba soroltuk a repedések irányát a töltés tengelyéhez viszonyítva. A felmérés során feltárt repedések irányát a 3. ábra foglalja össze. A hat csoporton kívül voltak olyan esetek, amikor hiányosak voltak az adatok. Az egyes kategóriákat a felmérés során az alábbiak szerint határoztuk meg: párhuzamos a töltés tengelyével,- merőleges a töltés tengelyére, párhuzamos-merőleges repedéseket is tartalmaz, ide sorolandók a repedés hálózatok is, átlós és kanyarodó, a töltés tengelyével szöget zár be vagy pedig irányt vált,- nem meghatározható, a burkolat felülete annyira károsodott, hogy a repedés iránya nem látszik,- nincs adat, dokumentálva lett a repedés ténye, viszont nem rendelkezünk információval az irányáról.
