Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
62 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 1. szám kori vezetőjének a Magyar Vízgazdálkodás főszerkesztőjéhez, László Ferenchez írt leveléből (1986) is értesülhetünk. Gábri Mihály (maga is egykori kultúrmérnök) az 1983-ban az MTA meghívására Budapestre érkező Halasi- Kun beszámolóját figyelembe véve írt cikket a kassai vízmesteriskola történetéről (Gábri 1986). Az oktatói kar kultúrmérnökökből állt. Az 1929-31-es budapesti vízmestertanfolyam előadói között - ezt a korabeli tárgyleírásból tudjuk - Lászlóffy neve is feltűnt. A tárgyleírásban, - mely a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban a Kassai Vízmesteriskola iratai (1879-1947) között található - Lászlóffy a gyakorlati mértan, a talajismeret és rétmívelés előadójaként szerepelt. HAGYATÉKFELTÁRÓ MUNKA A MAGYAR VÍZRAJZI SZOLGÁLAT MEGALAPÍTÓJÁRÓL Lászlóffy Woldemár az írásaiban (de az oktatásban is) a vízgazdálkodási témák történeti hátterének bemutatására törekedett. A hidrometria magyarországi történetéről szóló, Fejér Lászlóval közösen jegyzett kötete (Fejér és Lászlóffy 1986), vagy Vásárhelyi Pálról írt cikkei mellett kiváló példa erre a magyar vízrajzi szolgálat megalapítójáról, Péch Józsefről közölt 1979-es tanulmánya (Lászlóffy 1979) — Péch József és munkájának emlékezete születésének 150. évfordulójára -, melynek különlenyomata a Lászlóffy-hagyatékban is olvasható. Egyrészt Péch József írásaira alapozva papírra vetett gondolatai, másrészt az örökösökkel való levelezése, munkakapcsolata Kosáry Domokossal - aki ebben az időszakban a bányászati szakirodalom jeles képviselőjének, a testvérnek, Péch Antalnak a munkásságát kutatta, - jelzi azt, hogy Lászlóffy a történészek sziszifuszi forrásfeltáró munkáját is elvégezte. A hagyatékfeltáró munka eredménye a szabadságharcban Bem mellett harcoló, a neoabszolutizmus idején igaz hazafiként hivatalt nem vállaló, sokáig - Lászlóffy elnevezése szerint - ún. baráber-mémökként, azaz az elnyomatás miatt az egyik munkahelyről a másikra vándorló mérnökként dolgozó Péch József életútelemzése. Azé az emberé, aki az 1879-es szegedi árvíz után az 1886-ban alapított Vízrajzi Osztály vezetőjeként maradandó érdemeket szerzett a vízjelző szolgálat - különösen az árvízelőrejelzés - terén. STRABONT IDÉZTE, A RÓMAIAK TISZAI HAJÓZÁSÁRÓL ÍRT Lászlóffy kutatómunkáját a társtudományok képviselőivel folytatott rendszeres párbeszéd és egyeztetés jellemezte. Ennek egyik kései példája az 1980-1982 között születetté rómaiak hajózása a Tiszán című kiadatlan tanulmány (Lászlóffy 1982b), amely szintén a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár őrizetében lévő Lászlóffy-hagyaték egyik értékes darabja. Az írás az 1982-ben megjelent nagyszabású művének, a Tisza monográfia (Lászlóffy 1982a) körül végzett kutatásoknak lehetett - részben - az egyik oldalága, ugyanakkor maga Lászlóffy így vall indíttatásáról tanulmánya záró soraiban: „ Tanulmányom a Vízépítés-, vízgazdálkodás- és hidrológia-történeti munkaközösséghez (Studienkreis für Geschichte des Wasserbaus, der Wasserwirtschaft und der Hydrologie) fűződő két évtizedes kapcsolataim gyümölcse. A munkaközösség egyik bukaresti tagjának, K. G. Reichnek az egykori Maros-hajózásra vonatkozó, rövid kéziratos közleménye ébresztette fel érdeklődésemet a rómaiak idejében szükségképpen feltételezett tiszai hajózás iránt [...]”. A munkaközösséget egyébként 1963-ban Martin Eckoldt (1910-2003) vízépítő mérnök alapította a koblenzi Szövetségi Hidrológiai Intézet kebelében. A tanulmányban felhalmozott tudásanyag rendkívül nagy és kiterjedt kutatómunkát sejtet, hiszen az ókori Tiszára vonatkozóan rendkívül szegényesek az adataink. Lászlóffy az elején megszólaltatja az egyedüli ránk maradt irodalmi forrást a témában, a görög Strabon Kr.e. 27-25 között készült munkáját, a Geógraphika-t: „[...jagétákés dákok földjén »keresztül folyik a Marisos (Maros) a Danuviosba (Duna). Ezen szállították a rómaiak a hadi készleteket.«” (Strabon: Geógraphika, VII.3.13.). 3. kép. Róma-kori folyami hajó egyik típusa, a dereglye. Mainzban talált, I. századbeli sírkőről készített rajz. (Forrás: Lászlóffy Woldemár 1982b) Picture 3. Roman river boat, the longboat. A drawing ofa first-century tombstone found in Mainz. (Source: Woldemár Lászlóffy 1982b)
