Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
34 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 1. szám Az integráló módszer végrehajtása nehézkes és megfelelő rutint igényel a felmérőktől. A függélyen belül 0,04 m/s-os sebességet el nem érő mozgással kell folyamatosan leereszteni és felhúzni a sebességmérő műszert. A másik két módszernél pontonkénti mérést kell végrehajtani. Az MSZ EN ISO 748:2008 szabvány 30 s-ot jelöl meg a pontonkénti sebességmérés minimumaként, míg a hazai szabályozás ezt 40 s-ban határozza meg. A 30 és 40 másodperces mérések közötti különbség elenyésző is lehet (Kim és társai 2018). Ugyanakkor Boiten (Boiten 2005) szerint a sebességmérési időre:- magas sebesség-tartomány esetén 30-50 s-ot,- alacsony sebesség-tartomány esetén 60-100 s-ot javasolt. Tapasztalataink alapján a hazai minimális 40 s-os mérési időn nem szabad változtatni, azonban kedvezőtlen körülmények között, vagy alacsony áramlási sebesség esetén (< 0,2 m/s) indokolt lehet a 60 másodperces vagy hosszabb mintavételezés is. Ezt a szigorítást az MSZ EN ISO 748:2008 szabvány nem tiltja. Sőt Muszkalay és Starosolszky már 1959-ben megfogalmaztak hasonló ajánlást (Muszkalay és Starosolszky 1959). A csökkentett pontszám módszerét 1-6 pont mérése jelenti, a magyar előírás 1 -5-ig pontosan megegyezik ezzel. A nemzetközi szabvány szerint a függély-középsebesség a pontbeli mérések súlyozott átlagaként kapható. Legközelebb a hazai módszertanhoz a sebességeloszlás módszere áll. A mérési pontok száma és kiosztása oly módon kerül megválasztásra, hogy az a sebességeloszlást minél pontosabban leírja az egyes függélyben. A pontbeli mérések különbsége a szomszédos pontok között nem haladhatja meg a magasabb mért érték 20%-át. A felszínközeli és a legalsó pont helyének megválasztásánál a műszer paraméterei adják a korlátot (vitorlaátmérő, szerkezeti magasság). A függély középsebességének meghatározásához a nemzetközi szabvány grafikus vagy analitikus megoldást is kínál. Azonban csak irodalmi hivatkozást említ, de szövegében nem tér ki a függély középsebesség pontos számítási módjára. Ennek értelmezését segíti elő a WinRiver User Manual (2018) 259. oldalán lévő 80. ábra (1. ábra). Az 1. ábra folytonos vonala a mért értékekre illesztett hatványgörbe, melynek felszíni és fenék közeli része extrapolált érték. A pontozott vonal jelöli a megmért pontbeli sebességeket a vízközti tartományban, felső két folytonos, vízszintes vonal jelöli a vízfelszín közelében nem mérhető részt, míg az alsó kettő a fenék közelében a mérésből kimaradt sávot. A felszínre függőlegesen kivetített legfelsőbb mérést szaggatott függőleges, fekete vonal mutatja, ami megegyezik a magyar eljárással. Itt elfogadható még a legfelső három mérés eredményét figyelembe vevő úgynevezett „3 ponti esés” számítás is. A mederfenék közelében viszont eltér a két szabályozás, idehaza a legalsó még elvégezhető mérés felét tekintjük érvényesnek közvetlenül a mederfenéken. Az új szabvány szerint viszont a legalsó mérési pont alatti sebesség meghatározásának módszere azon a feltevésen alapul, hogy a vízsebesség a mederfenék fölött bizonyos távolságig arányos az ezen határtól mért távolság logaritmusával, ami egy görbe formáját ölti („Logaritmikus” jelöléssel sűrű pontvonal az 1. ábra alján). Számításaink szerint ez az elméleti különbség numerikusán alig kimutatható különbséget jelent. A szabatosság azonban megköveteli a megfelelő elméleti megközelítés használatát. Amennyiben az MSZ EN ISO 748:2008 szerinti valamennyi függély középsebesség meghatározási módot nem kívánjuk honosítani, a minimális megfeleltetés a mederfenék közeli tartomány számítási eljárásrendjének átvételében határozható meg. 1. ábra. Függély sebességeloszlás közelítő módszerei (Teledyne RD Intruments 2018) Figure 1. Approximation methods of vertices (Teledyne RD Intruments 2018) Vízhozam kiszámítása A vízhozamok számításának módjára az ME-10-231- 16:2009 nem tér ki (erről külön Műszaki Irányelv (Ml-10- 251/4-85) rendelkezik). Ennek megfelelően lehetőségünk van a függélyek által határolt keresztszelvény-területek és a hozzájuk rendelhető középsebességek szorzata alapján történő, valamint a sebességeloszlások alapján meghatározott isotach vonalak által bezárt szelvényterületek alapján történő számítással is meghatározni a vízhozamot. E számítások módját az MSZ EN ISO 748:2008 részletesen tárgyalja és a mérések elvégzésének módjától függően többféle részletszámítási módot is megad. A vízállás-vízhozam összefüggésének tetszőleges mederalakra való kiterjesztése (Lee és Musté 2017, Cheng és társai 2018) vagy a vízhozam meghatározásához használható legkorszerűbb eszközök vizsgálata (Lee és társai 2017) kapcsán méréstechnikai kérdések is előtérbe kerültek. Például precíziós nyomásszondákkal való folyamatos vízállás és azzal együtt felszíni esés mérése, mely az ismert keresztszelvényi paraméterekkel együtt számíthatóvá teszi a vízhozam értékét. A MÉRÉSSOROZAT VÉGREHAJTÁSA A méréssorozat tervezésénél számos szempontot kellett szem előtt tartani, melyek közül kiemelt volt az egyes szelvényekben alkalmazott mérési módszerek összehasonlíthatósága. A teljes méréssorozat egyöntetűségére is nagy
