Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
Tóth M. és társai: A parádi fürdővíz előállításának vizsgálata, valamint különleges kémiai összetételű természetes vizek kutatása Párád körül 45 csapadék-, vagy hálózati víz rátöltésével történik a kőzet kilúgzása. A képződött vasas-timsós víz ezt követően betonmedencékben kerül tárolásra, ahonnan egy 5 m3-es polipropilén tartályba jut, mely közvetlenül be van kötve a kezelőkádakhoz, ahol a személyzet állítja be a megfelelő hígítást a fürdőkúrákhoz a hozzáadott hideg, meleg hálózati vízzel. Kezdetekben 1:10 arányú hígítást kellett alkalmazni a kezelővíz előállítására. Jelenleg - tekintettel a gyógyvíz ásványi összetételének változékonyságára - a kezelés hatékonyságának biztosítása érdekében naponta végzett helyszíni mérés alapján határozzák meg az aktuális higítás mértékét (Szűcs és társai 2019). A fürdővíz előállításának vizsgálatával először Ligetiné Reviczky Alice (Ligetiné Reviczky 1958) foglalkozott. A korábban említett 4 kőzettípust vizsgálta egy 8 napos és egy azt követő 3 napos áztatás esetén. Vizsgálatai során azt találta, hogy a kaolinosan bomlott pirites-kovás dácit kőzet inkább mellőzendő, míg a pirites-timsós tufa és a pirites-kaolinos timsós tufa limonitos-kaolinos, pirites agglomerátum megfelelő kivonatot eredményez és hígítással jól alkalmazható. Megállapította a laboratóriumi kísérletek során, hogy a frissen készített vasas-timsós víz tízszeres hígítása önmagában még nem elég ahhoz, hogy a fürdőben alkalmazott vízminőséget kapja vissza. További nátrium-hidroxid, vagy nátrium-karbonát hozzáadására van szükség, hogy a vas tartalom - csökkenéssel -, a víz kémhatása pedig - emelkedéssel - a kívánt szintet érje el. Javaslata szerint az áztatott kőzetet zúzni kellene és főleg nyáron végezni az áztatást, mivel a felületnövekedés és a magasabb hőmérséklet kedvez a szilikátok bomlásának, mely folyamathoz még a pirít oxidáció során keletkezett kénsav is hozzájárul (Ligetiné Reviczky 1958). Korábbi cikkünkben (Szűcs és társai 2019) már vizsgáltuk vízkémiai laboratóriumunkban a többszöri felöntés hatását a kőzeten, de csak 3 ciklusban és csak a kémhatás és a fajlagos vezetőképesség adatokon keresztül követtük a kilúgzási folyamat fejlődését 0-25 mm-es és 80-120 mm-es frakciókban. Vizsgálatunkat továbbfejlesztve hét leöntési-feltöltési ciklusból származó oldaton végeztünk mérést. Nemcsak a kémhatás és a fajlagos vezetőképesség, de az oldatok kémiai össze-tételének a meghatározását is elvégeztük. A korábbi kutatómunkában (Ligetiné Reviczky 1958) ilyen jellegű elemzés nem történt, így ezek a vizsgálatok új információval szolgálnak. Mint korábban említésre került, kutatómunkánkat az Egészségtudományi Kar, valamint a Parádi Kórház munkatársaival együtt végezzük, így az is felmerült lehetséges kutatási irányként, hogy a környék már ismert különleges kémiai összetételű vizeit fürdőterápiás alkalmazhatóság szempontjából is megvizsgáljuk. Ennek megfelelően kezdődött el a Párád környéki források felkutatása és a napjainkban történő mintázása. Az eredményeket az ANYAG ÉS MÓDSZER fejezetben mutatjuk be. Ebben a témában részletes korabeli forrásokra támaszkodhatunk, úgymint Marschall (1929), Cziráky és Schiefner (1962), valamint Dobos és Scheuer (2015) közleményei. Időben a legkorábbi, tudományos igényességü információ a Párád környéki különleges vizeket illetően Marschall Ferenctől (Marschall 1929) származik, aki munkájában a Szent István csevicekutat vizsgálta. A kút geológiai környezete különleges, ami magyarázatot ad a benne lévő felszín alatti víz nem mindennapi minőségére. A 21 m-es kút biotit-amfibolandezitben áll, amit posztvulkanikus hatás ért. Ennek a hatásnak a következtében érces kiválások keletkeztek. Ebből adódik a víz viszonylag magas vas és mangán tartalma, de a magas szabad szénsav tartalom oka egy törésvonal, amin keresztül jelenleg is posztvulkanikus eredetű szén-dioxid jut a vízadóba. Típusát tekintve a víz kalcium-magnézium-bikarbonátos, jelentős szénsav- és vastartalommal (Cziráky és Schiefner 1962). Különleges vízminőség jellemzi a parádóhutai Clarissa-forrást is, ami Papp Ferenc (1938) szerint az andezit nyirok és az andezit kőzet határán fakad. Kémiai összetétele alapján a kalcium-magnézium-bikarbonátos típusba tartozik, magas szénsav- és vastartalommal. A víz jellegét tekitntve hasonlít a Szent István csevicekút vizére, bár szabad szénsavtartalma kevesebb (Cziráky és Schiefner 1962). Mátraderecskén több csevicés (szénsavas) kút is található, amit feltehetően a posztvulkáni működés és a törésvonal(ak) eredményez(nek) együttesen. Cziráky és Schiefner (1962) több kút vízminőségét is leírta, melyek közül kettőt emelnénk ki. Az Almáskút utcában elemezték egy kút vizét, ami kalcium-magnézium-bikarbonátos jelleget mutatott, magas szabad szénsav tartalommal. Terepi kutatómunkánk során az Almáskút utca elején kiépített forrást (Almáskút-forrás) mintáztuk. A másik kútra Cziráky és Schiefner (1962) „a malom melletti csökút"-ként hivatkozik, turista térképeken napjainkban Büdös-víz, Büdös-kút (Kovács és Horváth 2020) névvel találhatjuk a Kanázsvár út végén. A forrás különlegessége az erős záptojás szag, ami kénhidrogén jelenlétére utal. Minőségét tekintve kalcium-magnézium-bikarbonátos víz, a környékbeli kutakhoz viszonyítva magasabb nátriumtartalommal és egy nagyságrenddel kevesebb szabad szénsav tartalommal. ANYAG ÉS MÓDSZER A fehérkői Egyezség-táróból származó kőzetmintákkal végeztük a kioldási vizsgálatokat, melyek a makro-és nyomelem vizsgálatokon keresztül többlet információt szolgáltattak, mint a korábban publikált munkánk (Szűcs és társai 2019). A kőzetminta egy részét meghagytuk eredeti (ahogyan azt a bányából kaptuk) méretében (80- 120 mm), míg a másik részét tervezetten kalapácsos törőben tovább aprítottuk. Az aprított kőzettömegből szitával leválogattuk a 8-32 mm-es szemcsefrakciót. Az aprított és az eredeti méretű kőzet kioldásos vizsgálata 3-3 ismétlésben készült. A kőzetmintákból mind az aprított, mind az eredeti méretű frakció esetében 300 g körüli mennyiséget mértünk az üveg áztató edényekbe. A mennyiségeket pontosan rögzítettük - a későbbiekben bemutatott kioldott anyagmennyiségek egységnyi kőzettömegre vannak normáivá -, majd 500 ml desztillált vizet töltöttünk azokra. Az így végzett vizsgálatokra számos példa található az irodalomban (Méndez-Ortiz és
