Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
Egy későbbi, számítógépes modellezés segítségével előállított vízdomborzati térkép látható a 2. ábrán (Mező 1995). Tóth-Darabos E. - Tóth M: Karsztvízkészlet meghatározási módszer fejlesztése a Bükk hegységben 39 2. ábra. A Bükk és környezetének karsztvízszint térképe (háttérben a modellezéshez alkalmazott rácsháló) (Mező 1995) Figure 2. The karst water level of the Bükk and its surroundings (with the modeling net in the background) (Mező 1995) Szintén Tóth Géza 1984-es kutatásai során a központi Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrásokkal foglalkozott (Imó-kői-, Fekete-leni-, Vörös-kői időszakos források) (3.ábra). A karsztforrások fölött a hegységben több szinten inaktív forrásbarlangok találhatóak, melyek jelzik, hogy az említett időszakos források a Bükkfennsík összefüggő karsztvíz rendszerének déli túlfolyói. A felsorolt források vízzáró kőzetek határán lépnek a felszínre (kovapala, agyagpala), mégsem alkotnak állandó erózióbázist, mivel a vízzáró kőzetek alatt karsztvíz áramlás történik a déli, alacsonyabban fakadó karsztforrások felé. Az említett időszakos források vonalában a Bükk-fennsík karsztvíz felülete leszorított tükrű karsztvízszintbe megy át (Tóth 1984). Ennek a megállapításnak a vízdomborzati térkép szerkesztésénél van jelentősége, mivel alátámasztja, hogy a délnyugati Bükkben a várható karsztvízszintek a felszíni, nem karsztos fedőképződmények alatt, több száz méterrel mélyebben helyezkednek el, mint a hegység északi vagy keleti részén, emiatt a szerkesztéseknél nem vesszük majd figyelembe ezt a területet. Viszont az időszakos források fakadási szintjét alkalmazzuk a számítások során, a korábbi működésűk alapján meghatározott vízszintértékek felett. ANYAG ÉS MÓDSZER Az általunk kidolgozott vízkészlet számítási módszer alapját domborzati, földtani információk, továbbá a BKÉR megfigyelő kútjaiban és barlangi mérőhelyeken regisztrált vízszintek, valamint a V1FIR forráskataszter bükki adatai, forrásfakadási szintjei jelentik. 2005-ben Less György az egész hegységet vízföldtani alapon 3 nagy és számos kis egységre osztotta (Less 2005). Az általa készített térképet alapul véve, a további szakmai pontosításai, illetve saját vízkémiai eredményeink figyelembevételével készítettünk egy új vízföldtani kategóriái térképet. Ez alapján a hegységben található formációk 5 csoportba sorolhatók, a rájuk jellemző porozitás (n) értékek pedig irodalmi adatok alapján kerültek meghatározásra: (1) jól karsztosodott kőzetek, n=0,0075, (2) gyengén karsztosodott kőzetek, n=0,0025, (3) nem karsztos, hasadékos kőzetek: riolit és dácit tufa, n=0,001, (4) nem karsztos hasadékos kőzetek: egyéb, n=0,001, (5) rossz vízvezető kőzetek, n=0,0005. A kőzetkategóriák és a BKÉR számítások során figyelembe vett mérőhelyei láthatóak a 3. ábrán. Ezt követően Golden Software Surfer vl 1 programban az átlagos vízszintekből, illetve forrásfakadási szintekből a természetes szomszéd interpolációs eljárással, 5x5 m-es rácsháló alkalmazása mellett elkészítettük a Bükk vízszint - eloszlási térképét, vagy más szóval a vízdomborzat felületét (a Bükk délnyugati részét figyelmen kívül hagyva). Az alsó határfelület meghatározásával a két felület közötti telített kőzettérfogat porozitásának ismeretében számítható a betárolt víz mennyisége. EREDMÉNYEK Az átlagos vízszintekből előállított karsztvízszint térkép (4. ábra) egy 2 maximummal rendelkező felület, ahol a 2 maximum jól tükrözi a hegységben Sásdi által meghatározott két lefolyástalan terület helyét (Sásdi 2005). A vízszintek az Nv-17 esetében a 25 éves vizsgálati periódus alatt 55%-os gyakoriság mellett az 529,84 mBf +/- 3 m-es átlagos vízszint tartományban helyezkedtek el. A térkép szintvonalainak segítségével természetesen leolvashatóak a jellemző áramlási irányok is, mely
