Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 1. szám
Balatonyi L. és társai: Kisvízfolyások árv ízi kockázatának csökkentése, a tennészetes vízvisszatartást elősegítő intézkedések... 27 nosítást korlátozza. így a mezőgazdasági hasznosítás elsősorban a régi medrek mentén lehetséges, ahol nagyobb vízmélységek alakulnak ki. A kis esések miatt az energiatermelés nem releváns, a természetvédelmi célok viszont hatékonyan támogathatók. A hasznosíthatóság úgy javítható, ha a tározók vízpótlását, vízcseréjét növelni lehet oly mértékig, hogy a kedvezőtlen vízminőségi jelenségek ne alakuljanak ki. Országos szinten rendelkezünk programmal a dombvidéki „klasszikus” tározási lehetőségek fejlesztésére, illetve ezzel párhuzamosan elindult több kisebb, (inkább önkormányzati érdekeltségű, mint állami szintű) vízvisszatartást fokozó projekt, program is. Az állami tározási program mellett (területi vízgazdálkodás), szükségszerű annak kiegészítése további, egyéb létesítményekkel is, melyekkel hasonló hatékonyságot lehet elérni. Amennyiben az egyén (lakos, állampolgár) szintjén is megvalósul a víz-, csapadékvíz-gazdálkodás, azaz a területre hulló csapadék hasznosításra kerül, majd időben eltolva kerül bele az önkormányzati (közterület) elvezető rendszerbe, majd csak azt követően jelenik meg az állami befogadóban, vízfolyásban, mint többlet terhelés, akkor valósul meg a tényleges minden szereplőre kiterjedő vízgazdálkodás. Ezt a hierarchiát jól leképezik a jogszabályok. A keletkező csapadékokat három csoportra bontjuk a különféle intenzitások alapján. A kisebb csapadékokból keletkező vízmennyiséget a település területén javallott tartani, például a talajvíz/talajnedvesség pótlására. Ezt a „zöld” infrastruktúra kiépítésével érhetjük el. A 20 mm/h intenzitású csapadékok lefolyását a vízgyűjtőn kialakított szabályozó elemekkel, célszerűen állandó vízborítású vagy ideiglenes elöntésű felszíni, esetenként a csatornahálózatban, a felszín alatt kialakított tározóterekkel ajánlott szabályozni. Az extrém csapadékeseményeket - ahol korábban elöntések jelentkeztek - infrastrukturális beruházásokkal tudjuk kezelni (7. ábra). H < 20 mm/h Vízvisszatartás, 1 beszivárogtatás v 20 < H < 40 mm/h Tározásos lefolyás szabályozás 40 < H mm/h Biztonságos felszíni lefolyás! út kialakítása i A zöld infrastruktúra tartomány A szürke infrastruktúra tartomány 1. ábra. Tarozás növelése, csapadék kezelése (Forrás: Búzás 2015) Figure 1. Increasing storage, managing rainfall (Source: Búzás 2015) TERMÉSZETES VÍZMEGTARTÓ MEGOLDÁSOK A természetes vízmegtartó megoldások olyan többfunkciós beavatkozások, melyek a vízkészletek védelmét és egyéb vízzel kapcsolatos problémák megoldását szolgálják az ökoszisztémák fenntartása és helyreállítása által, önműködő, természetes folyamatokra alapozva. Céljuk, hogy javítsák az élőhelyek, a talaj és a felszín alatti víztartó rétegek víztározó képességét, miközben javítják a vizek és a víztől függő ökoszisztémák állapotát. Ezek a megoldások kiterjesztik a zöldinfrastruktúra-hálózatot, javítják a vizek mennyiségi és minőségi állapotát és csökkentik az aszályokkal, a hőhullámokkal és az áradásokkal szembeni sérülékenységet. Mindezt természetes folyamatokkal, az ún. ökoszisztéma-szolgáltatások erősítésével érik el. Ezen felül rengeteg járulékos előnyt biztosítanak, úgymint erózióvédelem, talajvédelem, természetes élőhelyek létrehozása és megőrzése, mikroklíma-szabályozás és rekreációs lehetőségek teremtése. Alkalmazásuk támogatja a klímaváltozás lassítását és a segíti a hatásaihoz való alkalmazkodást is. Magyarországon már régóta használnak természetes vízmegtartó megoldásokat (Kaliczka és Rakk 2000), ugyanakkor a hazai mérnöki gyakorlatban csekély számban valósulnak meg hasonlójellegű műszaki beavatkozások. A természetes vízmegtartó megoldásoknak előnye lehet az alacsonyabb beruházási költség, ugyanakkor azok élettartama lényegesen rövidebb, mint a klasszikus szürke megoldásoké. Az államigazgatás szintjén mégis elgondolkodtató, hogy miért nem alkalmazzák szélesebb körben a természetes megoldásokat, ha több problémát képesek hatékonyan kezelni, továbbá több EU-s és hazai stratégiai célhoz is kapcsolódnak. JOGI SZABÁLYOZÁS Az ingatlan tulajdonosának a tulajdonában van többek között az ingatlanra lehulló és az ingatlanon maradó csapadékvíz, így ennek a hasznosítása, az ezzel való gazdálkodás nemcsak jogszabályi kötelem (1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról 1995), hanem erkölcsi kötelesség is. Sok természetes vízvisszatartó megoldás esetében nincs szükség vízjogi engedélyes tervek elkészítésére. Ilyen például a szántók újra erdősítése, a zöldfelületek növelése belterületen, a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása. Olyan megoldások esetében azonban, melyek új, állandó víztér kialakítását eredményezik, vízfolyások lefolyási viszonyait vagy tavak vízjárását megváltoztatják, vízjogi tervezés és engedélyeztetés szükséges, mivel a megoldásnak illeszkednie kell a már meglévő vízrendszerekhez a településen belül, de akár annak határain túl is, hiszen a legtöbb esetben a vízgyűjtők és a közigazgatási területek nem esnek egybe. Emellett fontos a vízi létesítmények gondos méretezése is, hiszen az alulméretezett műtárgy, berendezés stb. csak részlegesen fogja megoldani a problémákat, vagy az első nagyobb terhelésnél sérülhet a szerkezet, akár a teljes tönkremenetelére is sor kerülhet. Ha pedig túlméretezzük a létesítményeket, akkor feleslegesen foglalunk le területeket, illetve költségesebb lesz a kivitelezés és a fenntartás a szükségesnél. MEGVALÓSULT BEAVATKOZÁS, LEFOLYÁSLASSÍTÁSI LEHETŐSÉGEK A SZILÁGYI-PATAK FELSŐ VÍZGYŰJTŐJÉN Ma Magyarországon az elmúlt évtizedek társadalmi igényeinek megfelelően a vízgazdálkodás és az árvízi védekezés alapelve az volt, hogy minél inkább gyorsítani kell a vizek lefolyását, hogy az árhullámok a lehető leggyorsabban levonulhassanak. Az árvízvédelemmel összefüggő fejlesztések, tevékenységek az infrastruktúrák elöntés-védelmét biztosítják, az épített környezetet és az állampolgárokat védik. Ott azonban, ahol lehetőség és igény van a víz
