Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
Fórum 63 A SZERZŐ DOROSZLAI DÉNES a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola (a Széchenyi István Egyetem jogelődje) Vasútépítési és Fenntartási Szakán szerezte diplomáját 1976-ban. 1989-ig a MÁV Tervező Intézetben vasúti pályatervezőként dolgozott, majd a Sto Építőanyag Kft-től bő negyedszázados munkaviszony (felelős műszaki vezető) után 2018-ban nyugdíjba vonult. 2016 óta a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi kérdéseivel civil aktivistaként foglalkozik. Munkásságáért 2022-ben Budapest Óbuda-Békásmegyer Önkormányzatától Balázs Lajos-díjat kapott. Juhász Erika hódkutató ökológus szemmel mutatja be a hódokat, rávilágítva, hogy a hód általi tájátalakítás vízgazdálkodási és természetvédelmi szempontból is összetetté teszi a faj tevékenységének következményeit és annak megítélését. Egzakt kutatásokra és nemzetközi értékű tudományos eredményekre van szükség a korrekt értékeléshez, valamint egy szakmai alapokon nyugvó, országos hódstratégia kidolgozásához. Hód - a vizesélőhelyek meg nem értett mérnöke Juhász Erika (E-mail: juhasz.erika@ecolres.hu) Az Aranyhegyi-patak alsó szakaszának átmeneti kiszáradásának oka elsősorban a rendkívüli aszály, a csapadékhiány és az alacsony talajvízszint következménye. A hód általi duzzasztás és egy, a természetes lefolyási viszonyokat megváltoztató lecsapolóárok együttes hatása is szerepet játszik a folyamatban. Ez azonban csak egy pillanatkép. Nem feledkezhetünk meg a hódgát vízmegtartásra gyakorolt hosszútávú hatásáról sem. A duzzasztott szakasz és az elöntés hónapok óta fogadja be és tárolja a vizet a felszínen és a talajban, ami szintén befolyásolja a patak vízszintjét. Az alábbi közleményben olyan szempontokat mutatok be - nem csak az Aranyhegyi-patak kapcsán amelyeket fontos lenne figyelembe venni a hódhatás értékelésekor, a beavatkozások szükségességének mérlegelésekor és azok kivitelezése során is. A hód előnyben részesíti azokat a vízfolyásszakaszokat, ahol a számára ideális, a kotorékának bejáratát még rejtve tartó vízszintet kevesebb munkával és nagyobb valószínűséggel képes megtartani egész éven keresztül. Erre részben az élőhelyek elfoglalásának sorrendjéből, részben pedig egyes kiszáradó szakaszok elhagyásából lehet következtetni. Előfordulhat, hogy a hódgát hozzájárul a vízfolyás alvizének kiszáradásához, de az is lehetséges, hogy a faj élőhelypreferenciája miatt vonunk le téves következtetést akkor, amikor a gát feletti és alatti szakaszokat hasonlítjuk össze. Az Aranyhegyi-patakban egy gátbontást követően vajon újra szépen csordogálna a víz? Vagy tocsogóvá alakítanánk a vízi életközösség utolsó menedékét? A második kérdés természetvédelmi kár kockázatát vetíti elénk. Emiatt fontos, hogy egzakt vizsgálatok hiányában ne végezzünk átgondolatlan beavatkozást. A hódgátak hatásainak minél átfogóbb megértését pedig a várhatóan egyre sűrűbben jelentkező súlyos aszályhelyzetek rendkívüli módon sürgetik. A hódgát mindenképpen befolyásolja az alvíz vízhozamát. Több hatás eredőjét kellene azonban figyelembe vennünk, kiszámolva a nettó vízveszteséget vagy víznyereséget, ráadásul időskálán. Ugyanis a duzzasztott víz beszivárog a talajba, hosszútávon javítva a környező területek talajvízháztartását. Ha a partoldal alacsony, akkor akár ki is léphet a mederből a patak, állandó vagy időszakos vízborítású hódmocsarat, hódtavat létrehozva. Az elöntött területen számottevő párolgási veszteség jelentkezik. A vizesélőhely azonban nemcsak „vízelnyelő”, hanem természetes „vízpufferként” működik. Négy évszakon keresztül fogadja be és tárolja a többletvizet, így rövid csapadékhiányos időszak esetén akár vissza is táplálhatja a patakot a talajvíz beszivárgása révén. Ilyenkor akár pozitív is lehet a mérleg. A felszínen folydogáló víz egy része általában szintén visszatalál a főágba. Ezek a tájjal aktívabb kapcsolatban lévő úgynevezett mellékcsatomák a hódélőhelyek fejlődése során képződnek, vagy régi mederágak formájában már eleve rendelkezésre állnak. 2022 nyarán néhol már a hódgátakba tapasztott sár is kiszáradt, ilyen szélsőséges helyzetben elképzelhetőnek tartom, hogy egy gát időszakosan „vízzáróvá” válik. Átlagos vízhozam mellett azonban még azokon az idős, összetömörödött anyagú, másfél-két méter magas hódgátakon is
