Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
9 O. Lakatos B. és Ungvári G.: Ökoszisztéma szolgáltatások koncepciója a vízgazdálkodásban A MEA felmérés (MEA 2005) értelmezési keretének előnye, hogy a „Támogató ökoszisztéma szolgáltatás” csoport leírására vízháztartási indikátorok is alkalmazhatóak. A csoport részelemeit mutatja be az 1. táblázat a TEEB (2010) gyűjtése alapján. Ugyanakkor elmondható, hogy a részelemek sorrendbe állíthatóak a csapadék lehullásával induló hidrológiai ciklus szárazföldi lezajlásának folyamata mentén. Mindez tükrözi, hogy a természeti rendszerek működése és az anyagforgalom az eltérő funkciójú elemek részvételével végbemenő körfolyamat révén valósul meg. 1. táblázat. A Támogató ökoszisztéma szolgáltatás elemei (TEEB 2010) Table 1. Elements of the Supporting ecosystem service (TEEB 2010) Ökoszisztéma funkció Természeti folyamat Elsődleges, biomassza produkció Fotoszintézis, Növények tápanyag felvétele Lebontás Mikroorganizmusok légzése, Talaj és üledék táplálékhálózata Nitrogén áramoltatás / körforgás Nitrifikáció, Denitrifikáció, Nitrogén megkötés Víz körforgás Növények párologtatása, Gyökerek aktivitása Talajképződés Ásványi anyagok bomlasztása, talaj felső rétegének szervesanyagcseréje, vegetáció szukcessziója Biológiai szabályozás Ragadozó-préda kapcsolat E rendszerek szerkezete az anyagforgalmi működés szempontjából három alapvető élő alkotóelemre tagolódik, a termelők (producensek), fogyasztók (konzumensek) és a lebontok (dekomponálók) közösségére. A folyamatok és a résztvevő elemek mind szorosan kapcsolódnak a vízhez: a biomasszaprodukció a víz növényi elpárologtatása révén. A szén körforgása, azaz a szén-dioxid beépülése lényegében ugyanez a folyamat, az a tápanyagáramlás, amely a biomassza produkciójához szükséges tápanyagokat szállítja. A talaj képződés pedig mindezen folyamatok által létrehozott növényi anyag ülepedése - aggregálódása, lebomlása (Ungvári és társai 2012). A vízháztartás éghajlati (sugárzási és hőháztartási), valamint geo-hidrológiai tényezőit a természetes úton kialakuló növényállomány kapcsolja össze egymással és szervezi az adott körülmények között lehetséges maximális szerves anyagot termelő ökológiai rendszerré. Ebben a rendszerépítő tevékenységben a növénytakaró jellege és összetétele rendkívül hatékonyan tudja szabályozni az elpárolgás évi összegét és időbeli eloszlását. Ezt a szabályozó képességet tükrözi a természetes szukcesszió. A szukcessziós folyamat tehát, amelyet Elmqvist és társai (2010) a csoport egy elemének jelzett, összegző módon mindezen felsorolt anyag- és energiaáramok vegetáció általi szabályozásának képességét jelzi. Egy adott szukcessziós szint jelenléte egy területen tükrözi, hogy a rendszer életközössége milyen volumenű anyag és energiaáramlást jelent önmagában és azt, hogy mennyire sikeresen tudja stabilan tartani az élőhely belső környezeti állapotát a külső biotikus és abiotikus folyamatok változékonysága közepette (Agócs 2018). Ennek az abiotikus változékonyságnak a vegetáció szempontjából vett legnagyobb rendszerszintű kihívása a nyári napenergia csúcsterhelések túlélése. Magasabb szukcessziós szint esetén jelentősebb lesz a leeső éves csapadékból az éves és napi pálya mentén változó napenergia terhelés kivédésére megvalósuló növényi párologtatás aránya. Belátható tehát, hogy az egyedi természeti tőke elemek volumene és szervezettsége a szukcessziós szinttel van összefüggésben. Lényegében a szukcessziós szint az indikátora a természeti tőke nagyságának. Ez az indikátor naturális oldalról viszont úgy fogható meg, mint a területre beeső napenergiából a vegetáció által a területen rendelkezésre álló vízmennyiség segítségével elpárologtatott víz mennyisége. Nováky és Szesztay (2002) cikkének esetében ennek a folyamatnak az eredményessége, illetve leépülése jelenik meg az erdősültség csökkenése által kiváltott éghajlati vízhiány nagyságának változásában (növekedésében). A kisléptékű parcella- és vízrendezési beavatkozások ebben a táj léptékben értelmezhető indikátorban aggregálódnak. Nováky és Szesztay (2002) ennek a hosszú távú összefüggésrendszernek a lefutását mutatta be. Az általuk közölt 4. ábra a Kárpát-medence belső területeire vonatkoztatott szukcessziós szint visszavetésével (a táj használat átalakításával párhuzamosan visszavetett és területében visszaszorított, magas anyag- és energiaáramlás szabályozó, „körforgásban tartó” képességgel rendelkező vegetáció elfogyásával bekövetkező változásokat mutatja be. Érdemes kiemelni, hogy a szélsőséges helyzetek gyakoribbá válását a csillapítást végezni képes vegetáció hiánya váltja ki. A folyamat önmagában a klímaváltozás feltételezése nélkül is a ma tapasztalható jelenségek irányába mutat (a 4. ábrán a C értéke állandó). Erdősültség, % Beszivárgási kapacitás — Víztartó képesség — 4. ábra. Az erdősültség változásának hatása a terület használati értékének és a vízháztartási jellemzőknek az alakulására (Nováky és Szesztay 2002) Jelölés: C = csapadék, W= tározóit vízkészlet, P = párolgás, L = lefolyás, Li = felszíni (árvízi) lefolyás, L2 = felszín alatti (kisvízi) lefolyás Figure 4. The effect of changes in forest coverage on the development of the use value of the area and water management characteristics (Nováky and Szesztay 2002) Marking: C = precipitation, W = stored water resources, P = evaporation, L = runoff, Li = surface (flood) runoff, L2 = underground (small water) runoff
