Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
Major Veronika: Rendhagyó életút interjú Somlyódy László akadémikussal 81 2011-es vízgazdálkodási stratégiai kötetnél az motivált, hogy sok változás közepette éltünk. Hogyan lehet ezt úgy kezelni, hogy a folyamatok egymásba kapcsolódjanak, erősítsék egymást. Nagy volt az érdeklődés és ez inspirált. Valamint jó volt a szakmai közhangulat is. BALATON A Somlyódy név összekapcsolódik a Balatonnal. Sokan így neveznek: A balatonember... Vitorlás ember voltam a 70-es évek elejétől. A teniszcsapattal is gyakran jártunk a Balatonnál. Abban az időben kezdett a tó színe a spenótra hasonlítani. A hetvenes évek közepén már érzékelhető volt, hogy valami nincs rendben, valamit tenni kell! Beszélgettem a VITUKI-ban Felföldy Lajossal és Tóth László biológusokkal, hogy mi is a helyzet. Sokan azt hitték, hogy a szervesanyag terhelés miatt algásodik a tó. Tóth László az egyik közös ebéd alatt a VITUKI kantinjában azt mondta: megszereztem a kutatási pénzt a VITUKI vezetőségétől. így 1976-ban elindult egy féléves mintavételi program. Reggel negyed 10-kor kezdtük a mintavételt a szemesi tóközépi mérőállomáson. Mértük a meteorológiai, fizikai, kémiai és biológiai paramétereket. Hat hetes napi méréssorozat és mintavétel volt három mélységben. Később ezt a mérési programot a Keszthelyi-medence közepén is megismételtük. A szél jelentős szerepet játszik egy sekély tó viselkedésében, a felkeveredés, a lebegőanyagkoncentráció, illetve fényviszonyok miatt, kihatva a fotoszintézisre és az algásodásra. így készítettünk matematikai modelleket, melyekkel szimulálhattuk a Balatonban lejátszódó folyamatokat. A Balaton esetében szerencsés dolog volt a tudomány és a politika összefogása, közös akarata. Az Akadémia 3- 4 évente átfogó kutatási programokat indított, a 80-as évek elején Láng István főtitkár-helyettes úr ,, beénekelte ” a Balatont a kutatási programba. Egy management tervet kellett készíteni, így a program előkészítése belehullott az ölembe. Készült egy beavatkozási terv, ütemezett beruházásokkal. 3 célállapotra dolgoztuk ki a tervet: A - a meglévő vízminőség megőrzése, B - a 70-es évekre jellemző állapot elérése, C - a 60-as évekre jellemző állapot elérése. Szerencsére a parlamenti viták során a politikusok megértették, hogy a Balaton értékét a víz minősége határozza meg. Az A-B-C célállapot értelmet kapott, a beavatkozások számszeríísíthetővé, értékelhetővé váltak a politikusok számára is. Persze ez nem ment könnyen. 1982-ben meghívtam a döntéshozókat az IIASA-ba, ahol egy munkaértekezlet keretében vázoltuk a lehetséges beavatkozási módokat. Sokat segített Láng István és Asbóth Tibor, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kiváló szakembere. Mindenesetre a politikusok előbb-utóbb megértették, hogy mit kell tenni, és hogy mi mennyibe kerül. Kicsit segített az a szomorú tény is, hogy a tó állapota egyre csak romlott, 1982-ben már spenót színű lett az algák miatt. 1983-ban végül is egy minisztertanácsi határozat született a Balaton megmentésére, ahol nevesítették a szükséges beavatkozásokat, beleértve a vízminőségszabályozási teendőket is, úgymint a Kis-Balaton védőrendszer megépítését, a körcsatornázást, a mezőgazdasággal kapcsolatos teendőket, az építkezési tilalmat és egyebeket. Amit csak kevesen tudnak: A 2007-es Nobel-békedíjat az Éghaj latváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és Albert Arnold (AI) Gore Jr. kapta közösen „az ember által előidézett éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek bővítésére és terjesztésére, valamint az éghajlatváltozás alapjainak lefektetésére tett erőfeszítéseikért”. Somlyódy László és néhány magyar tudós bizottsági tagként részesült ebben az elismerésben. Lázár György, az akkori miniszterelnök tette végül a pénzt a kormányhatározat mellé. Tudtuk, hogy egy ilyen biológiai rendszer tehetetlensége hatalmas. Bár a foszforterhelés szépen lassan csökkent, ám 1994-ig szinte semmi nem változott a víz minőségében. A fordulatot 1995 hozta meg. Azóta a vízminőség már tartósan olyan, mint az 1960-as években volt. De ne gondoljuk, hogy a feladatot elvégeztük. A tó folyamatos törődést, monitoringot igényel. A Balatonnak nemcsak minőségi, de mennyiségi problémái is voltak. Valóban! 2000 és 2003 között rendkívül száraz időszak volt, így a Balaton vízszintje 70 centiméter körülire süllyedt. Felmerült a más vízgyűjtőről történő átvezetés lehetősége, ám ez rendkívüli veszélyeket hordozott. Kóródi Mária, akkori környezetvédelmi miniszter felkért, hogy vizsgáljam meg a beavatkozási lehetőségeket. Letettünk egy munkatervet, melyben vállaltuk, hogy öt hónap alatt elkészítjük a beavatkozási javaslatot. Kitűnő csapatmunka volt. Kifejlesztettünk egy autokorrelációs modellt, melynek segítségével időben előre és hátra tudtuk jelezni a Balaton vízszintváltozását a havi átlagos vízkészletek függvényében. Végül arra az eredményre jutottunk, hogy az igényeinket a természetes állapothoz kell igazítani, nem pedig fordítva. Tehát, nem kell tenni semmit. Mára már igazolódott! Jól döntöttünk! Mi a Balatonról a jövőképed? Az Erie-tóhoz hasonlítanám a Balatont. Bár ott is készült egy szabályozási terv, de a vízminőség először javult, majd romlott. Miért? Nem tudjuk. Egy magyarázat lehet: a terhelés nagyobb volt az üledékben, mint feltételeztük, mivel ez is hozzájárul a cianobaktériumok viselkedéséhez. Ez egy jó példa arra, hogy egy jól kézben tartott tóval is lehet baj. A Balaton is hasonló. A tóval foglalkozni kell, mérni kell és folyamatosan nyomon kell követni a folyamatokat!
