Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)

2022 / 2. szám

44 kritérium alapján, ahol n az összes adat száma, melyet K da­rab klaszterbe csoportosítunk. Az x(i) jelöli az i. adat értékét, L(i) jelöli azt a klasztert, amelyhez az i. adat tartozik, míg B[L(i)] az L(i) klaszter értékeinek számtani közepe. így a fel­írt kritérium az n darab adat K számú klaszterbe sorolásának teljes négyzetes hibáját adja meg. A kritérium alapján az a par­tíció a legjobb, amely minimalizálja a teljes négyzetes hibát. A kategóriákat szubjektív módon is megalkothatjuk, de vigyázni kell, hogy minden kategóriába elegendő számú adat essen, különben hibás és félrevezető számítások adódhatnak. minden t* < t2 < ...< tn < t esetén. Markov-láncnak nevezzük a véges vagy megszámlálható (más szóval diszk-A KÉTVÁLTOZÓS MARKOV-LÁNC Mindenekelőtt röviden összefoglaljuk a Markov-láncok­­kal kapcsolatos alapvető fogalmakat. A Markov-folyamat olyan sztochasztikus folyamat, melyet az a tulajdonság jellemez, hogy a folyamat jövőbeli viselkedése alakulásának valószínűsége, ha a pillanatnyi állapot teljesen ismert, nem változik azáltal, hogy többet tudunk meg a múltbeli viselkedéséről (Karlin-Taylor 1985). Matematikai formában felírva Markov-folyamatot adunk meg, ha (1) rét) állapotterű Markov-folyamatokat. Az (1) alapján felír­ható tehát a diszkrét-idejű Markov-lánc definíciója: (2) Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 2. szám P{Xt = i\X, = ivX2 = i2.....Xt.t = it_r) = P{Xt = i|Xt_! = it—i.}­P{a <Xt< b\Xti = xltXt2 = x2,...,Xtn = xn} = P{a <Xt< b\Xtn = xn} Azt mondjuk, hogy a folyamat a t időpontban az i állapot­ban van, ha Xt = i. A (2) egyenlet jobb oldalát egylépéses átmenet-valószínűségnek nevezzük és Pi;-ve 1 jelöljük. Megjegyezzük, hogy itt homogén Markov-láncot tétele­zünk fel, azaz az egylépéses átmenet-valószínüségek füg­getlenek az időtől. A ff számok mátrix formájában is elrendezhetők (Feller 1951). A P= (ff) mátrixot a folyamat átmenet-va­lószínűség mátrixának nevezzük. A P minden egyes ff eleme annak a valószínűségét jelenti, hogy az állapotok ér­téke az i-bőlf-be megy át egy lépésben. Egy lépés egy idő­egységnek tekinthető. A ff mennyiségek nemnegatív szá­mok, sorösszegük egységnyi, mert valamely esemény so­ronként biztosan bekövetkezik. A főátlóban szereplő érté­kek a helyben maradás valószínűségét adják meg és a mát­rix egy sora eloszlást fejez ki. A Markov-láncokkal kapcsolatban célunk mindig a hosszútávú viselkedésük vizsgálata. Ez tulajdonképpen a Pn vizsgálatát jelenti nagy «-ek esetén. Az egylépéses át­menet-valószínűségi mátrixot addig hatványozzuk, amíg az oszlopainak elemei állandósulnak, azaz rp° Pi-Pn Po Pi-Pn-Po Pi-Pn-A P* mátrixot határmátrix nak nevezzük, a P0,Pi, —,Pn valószínűségek azt fejezik ki, hogy mekkora valószínűséggel találjuk a rendszert hosszú állapotváltozá­sok sorozata után az egyes 0, 1, .... n állapotokban (Kontur és társai 1993). A (P0,PÍ,... ,Pn) eloszlást invariáns (egyensúlyi) eloszlásnak nevezzük. Ha a Markov-láncban két idősor adatait (esetünkben a vízhozam {Xt} és a csapadék {Vf}) is figyelembe vesszük, akkor aZt = (Xt,Xt_1, Yt_T) állapot változókkal egy két­változós láncot kapunk, melyre a Markov-tulajdonság alapján felírhatjuk a p{%t — — h,x2 — i2,...,xt_1 — it-i, vj —fi,—ft-ií — P{%t — i-l^t-!• Yt-r — Ít-T} egyenletet. Áfa késleltetési időegységet jelöli a vízhozam és a csapadék adatok között. A lehulló csapadék mennyi­sége bizonyos idő eltelte után érezteti hatását a vízhozam adatsoron. A késleltetési idő kiszámítására statisztikai kép­let is rendelkezésre áll a csapadék és vízhozam adatsor alapján (Yapo 1993): T = min (t: > ^). (3) A fenti egyenlet tehát megadja azt a minimális pozitív késleltetést, amelynél a csapadék és a vízhozam értékek közötti keresztkorreláció szignifikáns 100(1-/?)% szinten. Az u1_p értéke a standard normális eloszlás táblázatából visszakereshető a <f>-1 (l — alapján. A (3) formulában (jx és Oy a két adatsor szórását, n az adatok számát jelöli. MARKOV-LÁNCOK A HIDROLÓGIÁBAN Az 1960-as évektől több külföldi kutató is modellezte Markov-láncokkal a különböző időszakok csapadékos és csapadékmentes napjainak egymás után következő folya­matát (Gabriel és Neumann 1962, Haan és társai 1976, Chin 1977). Az átmenet-valószínűségi mátrix segítségével következtetéseket vontak le arról, hogy ez a fizikai rend­szer milyen valószínűséggel található csapadékos, illetve csapadékmentes állapotban. Az utóbbi években különböző területek éves csapadékösszegeit is vizsgálták Markov­­láncokkal, amely témából több publikáció is született (Selvi és Selvaraj 2011, Yusuf és társai 2014, Fekete és Keve 2020). Igen elterjedt a Markov-láncok használata tározók mé­retének számításához. A méretezési eljárás során külön­böző tározóméret és vízkivétel esetén azt számítják, hogy az ismertnek tekintett eloszlású hozzáfolyás alapján mek­kora valószínűséggel kerül a tározó különféle telítettségi állapotokba és mekkora lesz a kiürülés valószínűsége (Kontúr és társai 1993). A Markov-láncokat már korábban is alkalmazták víz­hozamok rövid, közép és hosszú távú előrejelzésére (Jack­son 1974, Yakowitz 1985), valamint cikkünk témája is eh­hez kapcsolódik.

Next

/
Thumbnails
Contents