Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa 5 tén március 1-ig felhalmozódott hó mennyisége arányaiban nem különbözött az egész Tisza-vízgyűjtőre jellemző értékektől. Az 1000 m feletti magasságban átlagosan mintegy 40 cm-es hóvastagság és 70 mm hóvízkészlet volt jellemző. A 2001. évi árhullámot megelőző időjárási folyamatok, majd a kárpátaljai és a magyar felső-tisza-völgyi árvízi katasztrófát okozó csapadéktevékenység - összehasonlítva a korábbiakkal - addig nem tapasztalt tulajdonságokat mutatott. Legtöbb árhullám előfordulása esetén jelentős a megelőző csapadéktevékenység, de 2001-ben nem ez volt a helyzet. Március elején az alapszinoptikus helyzetet Közép- és Nyugat-Európa felett egy nyugat-keleti tengelyű ciklonális mező jellemezte (Homokiné 2001). Ebben a mezőben március 3-án és 4-én egy-egy ciklon vonult át a medence felett délnyugatról északkeleti irányban. A Felső-Tisza vízgyűjtőjén 2001. március 3-án kezdődő ciklontevékenység hatására igen jelentős csapadék hullott, és a hőmérséklet ebben az időszakban 10°C fölé emelkedett. A 0 fokos izoterma magassága (az olvadáspont) ekkor már 2000 m fölött volt. Az árhullámot kiváltó csapadék területi átlaga a Felső-Tisza vízgyűjtő területén március 3-5. között 124 mm volt; ilyen rövid idő alatt példátlan mennyiségű csapadék hullott (2. ábra). Az árhullám kialakulását befolyásoló csapadék három hullámban érkezett. Az intenzív esőzés március 3-án délelőtt kezdődött, az utolsó hullám március 5-én délután fejeződött be. 2--- ! --- | ----1 03.03. 03.04. 03.05. Idő (nap) 2. ábra. A 2001. évi árhullámot kiváltó csapadék jellemző értékei Figure 2. Typical values of the precipitation that caused the 2001 flood wave 2001. március 3-5. között Kárpátalján, több helyen 200 mm-t meghaladó csapadékot mértek, a maximális értékeket a Tarac-völgyében, Oroszmokrán (296 mm) és Királymezőn (255 mm). Ezen a hegyvidéki tájon a március havi sokévi közepes csapadék mennyisége 70-90 mm, három nap alatt tehát 2-3 havi csapadék hullott itt le. Az árvizet közvetlenül tehát az váltotta ki, hogy a Felső-Tisza Tivadar feletti vízgyűjtő területén, a Kárpátokban még meglévő, átlagosan mintegy 70 mm hóvízkészletet tartalmazó hórétegre március 3-án területi átlagban 57 mm, majd 4-én és 5-én több hullámban további 75 mm csapadék hullott. Külön is meg kell említeni a Túr árhullámát megelőző és kiváltó hidrometeorológiai helyzetet is, miután a Túron is kritikus árvízi helyzet következett be. Az árhullám kialakulását befolyásoló intenzív csapadékhullás ott is 3 hullámban érkezett, ugyancsak március 3-án délelőtt kezdődött és az utolsó hullám március 5-én délután fejeződött be. A csapadék - a vízgyűjtő magasabb régióiban a még meglévő hórétegre - döntően eső formájában hullott. A vízgyűjtőterületekre rázúduló esőből, és az ebben az időszakban rendkívül gyors és erőteljes felmelegedés hatására keletkezett olvadékvízből származó vízmennyiség csak igen kis mértékben tározódhatott, hiszen a magasabban lévő hegyvidéki lejtők felszínén a talaj jórészt fagyott volt, illetve a télvége miatt a lombtalan erdők vízvisszatartása is jelentéktelen volt. Az igen intenzív felszíni lefolyás következtében a kárpátaljai folyók felső szakaszán már március 3-ról 4-re virradó éjszaka heves áradás kezdődött, mely rövidesen a hazai folyószakaszokat is elérte. Az előzőekben bemutatott hidrometeorológiai helyzet, a rendkívüli csapadék, a hirtelen felmelegedés hatására bekövetkezett hólolvadás és a lefolyási viszonyok kedvezőtlen egybeesése vezetett a térségben minden eddigit felülmúló katasztrofális árhullám kialakulásához. AZ ÁRHULLÁM KIALAKULÁSA ÉS LEVONULÁSA 2001. március 1-3. között a Felső-Tiszán és mellékfolyóin a vízállások még mintegy 1,5-2,0 m-rel voltak a sokévi közepes márciusi vízszintek alatt; a vízhozamok helyenként még a sokévi márciusi átlag 1/3-át sem érték el. A folyókon sehol sem volt állójég. Az eső és az hóolvadásből származó lefolyás csak alig tározódhatott, mert a hegyvidéki lejtők felszíne jórészt fagyott volt, lejjebb pedig nagy volt a nedvességtartalma. Intenzív felszíni lefolyás következett be és a hidrometeorológiai helyzet hatására a rendkívül heves áradás már március 3-ról 4-re virradó éjszaka megkezdődött a kárpátaljai folyók felső szakaszán. Összetett árhullám alakult ki, amit a hóié és a több hullámban érkezett csapadék, valamint a mellékágak különböző összegyülekezési ideje okozott. 1998-hoz képest (Illés és társai 2003a) minden egyes kárpátaljai mellékfolyón, illetve minden egyes vízmércén magasabb vízszintek alakultak ki (7. táblázat). Az 1. táblázat adataiból jól látszik, hogy a Tiszán Técsőnél ugyanabban az időben, március 5-én 16 órakor következett be a vízállás-tetőzés, mint Rahónál, amely 78 km-rel feljebb van. (Korábbi árhullámoknál erre nemigen volt példa!) Ez a csapadék időbeni és területi eloszlásának és a vízhálózat morfometriájának következménye. A keletebbre lévő Rahó feletti vízgyűjtőn (a Fekete- és a Fehér- Tiszán, a Visón és az Izán) későbben következtek be a csapadék-maximumok, mint a Técső feletti, kisebb távolságra lévő mellékvölgyekben, különösen az egyébként is igen bővizű Taracon.
