Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 1. szám

Szilágyi M. és társai: Nádassziget hullámzásmódosító hatása - numerikus vizsgálatok 69 12. ábra. 323-11-50 (vízszintes meder) modellváltozat eredmé­nyei: hullámmagasság- és periódusidő-mező Figure 12. Results of mode! version 323-11-50 (horizontal bed): distribution of wave height and wave period A nádassziget ámyékterébe beáramló lebegtetett üledék részleges kiülepedése, és ezáltal a nádas medermorfológiai hatása függ attól, hogy ott milyen mértékű az üledéket lebe­gésben tartó turbulencia csillapodása. Időben a nagy üledék­töménység általában élénk hullámzással esik egybe, ezért még a mélyvízi hullámok is hozzájárulnak a turbulencia erősségéhez a felső vízrétegekben (Torma és Krámer 2017). A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a hullámzás energiája hogyan hatol be oldalról a nádas ámyékterébe, és ehhez a hullámterjedés irányának területi eloszlását fogjuk ele­mezni a különböző forgatókönyvi változatokra. Egyszerre két jelenség, a mélységkülönbségek okozta refrakció és az akadályok mögötti diffrakció is elhajlítja a hullámenergia terjedési irányát: a) A nádassziget körüli mederesés (5. ábra) egyenlőt­lenné teszi a vízmélységet és ezáltal a közeg hullám­­vezető képességét, ennek megfelelően egy időinter­vallum alatt a hullámgerinc nagyobb utat tesz meg mély vízben, így végül a hullámterjedés iránya a se­kélyebb rész felé fordul el. Ez a refrakció jelensége. b) Maga a sziget jelenléte is megváltoztatja a hullám­terjedési irányokat a szélvédett oldalon. A sziget mellett elhaladó hullámok a diffrakció következté­ben elhajlanak, behatolnak az árnyéktérbe és ott körkörös alakú hullámgerinc-mintázatot hoznak létre. (A diffrakció különösen kikötők szűk bejá­rata mögött látványos.) A sziget két oldaláról be­kanyarodó hullámgerincek hol összeadódnak, hol pedig kioltják egymást (Holthuijsen 2007). A valós meder esetén a refrakció és a diffrakció együt­tesen jelenik meg. Célunk e két jelenség hatásának a szétvá­lasztása, és ezzel betekintést nyerni a nádas mögötti meder­­feltöltődés visszacsatoló szerepébe. Mivel a refrakció csu­pán egyenlőtlen meder esetén lép fel, ezért ennek elkülöní­tésére a vízszintes mederrel számított alváltozatokat alkal­maztuk. A hullámterjedési irányok megváltozásait a szél­irányhoz viszonyítottuk, mivel egyenletes, akadálymentes közegben a hullámterjedési irány és a szélirány egybevág. A teljes irányeltérést, azaz a sziget okozta refrakció (R) és diffrakció (D), valamint az öböl szigettől távolabbi részein bekövetkező refrakció (r) és diffrakció (d) együttes hatásá­ból fakadó irányeltérést a modellháló egyes pontjaiban az alábbi különbséggel számítottuk (majd minden különbség­nél figyelembe vettük a 360 fokos ciklikusságot): *pD+R+d+r ösz — Ö, (3) ahol 0SZ a szélirány (változatonként konstans), 0 pedig a valós mederrel számolt hullámterjedési irány az egyes pontokban. Vízszintessé tett mederrel kapott modellered­­ményekből a refrakció hatása kiküszöbölhető: 0D+d+r = ^sz — ®i, (4) ebben az esetben 0Í kizárólag a nádas mögött vízszintes mederrel számolt hullámterjedési irány. Azzal az egysze­rűsítő feltételezéssel élve, hogy a hullámjelenségek hatása egymásra halmozható, a nádassziget okozta refrakció ha­tását a két mező különbségeként közelítjük: 0« * 4>D+R+d+r ~ ^pD+d+r — 0i~ 0. (5) A nádassziget okozta diffrakció leválasztásához két to­vábbi alváltozat szükséges. A második a teljes öbölben vízszintes mederrel számol, (pD+d = 0SZ — 02, a harmadik pedig ezen felül a szigetet nem tartalmazza, azaz a sziget területét is bevonja a számítási hálóba és a teljes hálón víz­szintes medret ír elő: fa — &sz — ö3. Ezekben az egyenle­tekben 02 és 03 az értelemszerű alváltozatokkal kapott hul­lámterjedési irány. Az elhajlások különbségéből közelít­hető a nádassziget okozta diffrakció hatása: 0D 50 4>D+d — 0d — ö3 — 02- (6) A bemutatott irányeltérések mezőszerű ábrázolását a 323-11-50 jelű modellváltozatra a 13. ábra mutatja be. Megállapítható, hogy a nádasszigetre a széllel közel pár­huzamos irányból érkezik a hullámzás az öböl belseje fe­lől, majd a sziget ámyékterében az elvárt módon hajlik el az ámyéktér szimmetriatengelye felé. Az öböl nádasszegélyének kiszögellései szintén okoznak elhajlást, és ez elsősorban diffrakció megnyilvánulása, hiszen a me­derdomborzat viszonylag egyenletes. A teljes elhajlásról a fentebb ismertetett eljárással leválasztottuk a nádassziget hatását. Arra következtethetünk a 13. ábra középső és jobb oldali mezője alapján, hogy az árnyéktérben uralkodóan a diffrakció felelős az irányváltoztatásért, a feltöltődés okozta refrakció jóval gyengébb.

Next

/
Thumbnails
Contents