Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
44 célszerű vizsgálni, amelyek a vízfolyás állapotát jól jelzik (pl. makrofita a parti zóna állapotát). Azért szükséges ez, mert a vízigény meghatározásában a vízmennyiségen és - minőségen kívül a vízi élettér egysége, szerkezete és funkciója is fontos. A természetvédelmi szemléletet tükröző szempontok fontosak (legérzékenyebb faj, vagy fajcsoport jelenléte), ugyanakkor az ökoszisztéma strukturális és funkcionális egységének a figyelembevétele a faj centrikus szemlélettel egyenrangú fontosságú, miként az ökológiai és a társadalmi vízigények kompromisszumra törekvő egységes szemlélete is az. Ez különösen az ökológiai vízigényre igaz. A vízigény fogalommeghatározásával kapcsolatos gondolatokat összefoglalva javasolható, hogy: • Kezeljük a vízi ökoszisztémát és az emberi társadalmat egységes egészként, vagyis az ökológiai és a társadalmi vízigényt egyforma súllyal vegyük figyelembe. • Az ökológiai vízigényt definiáljuk a következőképpen: ,rAz ökológiai vízigény az a vízmennyiség és vízminőség, ami valamely földrajzi térség valamennyi adottságához alkalmazkodott élővilág alapvető létfeltételeit korlátozás nélkül biztosítja, azaz a rá jellemző szerkezeti (strukturális) és működési (funkcionális) sajátosságok szabályszerű és folyamatos fenntartásához szükséges”. Ez a meghatározás konform azzal az angolszász szemlélettel, miszerint ökológiai vízigény az a vízmennyiség és -minőség (dinamikus változásaival együtt), amely a vízi ökoszisztéma integritását hosszú időléptékben is biztosítja. Valójában tehát egyik meghatározás szerint sem a természetes körülmények visszaállításáról van szó, hanem a szerkezeti és működési egység (integritás) fenntartásához szükséges alapvető feltételekről. Ez egyben felfogható a Víz Keretirányelv szerinti úgynevezett, jó állapot” teljesülésének is. • Fogadjuk el az angolszász szakirodalomban alkalmazott megközelítést, miszerint az ökológiai és társadalmi vízigény az adott mindenkori vízkészletek figyelembevételével konszenzusos alapon, a társadalmi érdekcsoportok bevonásával, együttesen biztosítandó, és hívjuk ezt a vízigényt környezeti vízigénynek. A legpragmatikusabb, leginkább élet közeli az USA- ban kidolgozott módszer, amihez hasonló működik Nagy- Britanniában is. Richter és munkatársai adaptív management módszerét kipróbálták az USA-ban, és jó eredményekről számoltak be. Ezt a módszert az érintettek bevonásával használják, a helyi lakosság is véleményt mondhat, és ciklikusan, a fontolva haladás (learning by doing) módszerével dolgoznak. Megjegyzendő, a módszer költséges, különösen annak monitoring része. Teljes átvétele és alkalmazása Magyarországon csak a nagyobb folyók esetében indokolt. Kisvízfolyásokra a módszer alapelvei, lényege ugyancsak alkalmazhatók, de egyszerűsítéssel és tipizálással. Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Megköszönöm Janák Emilnek az értékes megjegyzéseket, amiket a kézirathoz fűzött. IRODALOMJEGYZÉK 1995. évi L VII. Törvény a vízgazdálkodásról. 1995. éviLVIII. Törvény a természet védelméről. 96/2009. (XII. 9.) OGY határozat a 2009-2014 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról. 67/1998. (IV. 3.) Kormányrendelet a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról. 219/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet a felszín alatti vizek védelméről. 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól. 1127/2010. (V. 21.) Korm. határozat 1. sz. mellékletének megfelelő Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv teljes változata. 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet a vízkészlet-járulék kiszámításáról. 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről. 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól. Acs T. és Kozma Zs. (2017). Ökológiai talajvízigény cél és lépték szerint. https://www.researchgate.net/ publication/320035226 Ambrus A., Szabó Cs., Takács G. (2003). A Szigetköz ökológiai vízigénye természetvédelmi szemszögből. In: Bérezik Á. (szerk.) A Szigetköz ökológiai vízigényének meghatározása különös tekintettel a szlovák-magyar tárgyalásokra. MTA Magyar Dunakutató Állomás, Göd, témabeszámoló, kézirat. Arthington A.R., Zalucki M.J. (1998). Comparative evaluation of environmental flow assessment techniques: Review and methods. Land and Water Resources Research and Development Corporation: Canberra, Australian Capitol Territory. Arthington A.R., King J.M., O'Keefe J.H., Bunn S.E., Day J.A., Pusey B.J., Bluhdorn D.R., Tharme R. (1992). Development of a holistic approach for assessing environmental flow requirements of riverine ecosystems. In: Pibfam, J.J., Hooper, B.P. (Eds.), Proceedings of an International Seminar and Workshop on Water Allocation for the Environment. The Centre for Water Policy Research, University of New England, Armidale, 282-295. Bojkovä J., Zahrádková S., Omesová M. Helesic J. Horsák, M. (2009). Impact of reservoirs and channelization on lowland river macroinvertebrates: A case study from Central Europe. - Limnologica 39, 140-151. Cross, K. (2007). Environmental Flow Network, Deliverable 2.3.4. Report of the NeWater project - New Approaches to Adaptive Water Management under Uncertainty.
