Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 4. szám

Knisz J. és Vadkerti E.: A klímaváltozás hatása a szerves mikroszenrtyezők előfordulására 15 20. Tájékoztatni kell a továbbfelhasználókat a kritikus ve­gyietekről és azok tulajdonságairól. A vegyületek to­­vábbfelhasználóinak számos lehetőségük van a kibocsátá­suk csökkentésére. A továbbfelhasználókat tájékoztatni kell, hogy az adott vegyület használat milyen veszéllyel jár a vízminőség szempontjából. A komoly aggodalomra okot adó vegyületek esetén, melyet a REACH tartalmaz, ez az információ elérhető, azonban a többi potenciálisan problé­más vegyület esetén ezek az információk hiányoznak. 21. Támogatni kell a figyelemfelhívó intézkedéseket a fo­gyasztók számára. A fogyasztási szokások megváltozásá­val rendkívüli változások érhetőek el. A fejlett országok­ban könnyebben elérhetőek a gyógyszerek a lakosság szá­mára, a civilizációs betegségek növekedésével a gyógy­szerhasználat is növekszik. Azonban a fejlett országok kö­zött is jelentős különbségek vannak a gyógyszerfogyasz­tási mintázatokban. A recept nélkül kapható gyógyszerek arányának növekedése nagyobb kibocsátási arányokat is jelent. A fogyasztók figyelemfelhívásával jelentős kibo­csátás csökkentő hatás érhető el. A szerves mikroszennyezők környezeti jelenléte több­nyire nem látványos, de komoly kockázatot jelent a vízi öko­szisztéma és az emberi egészség számára, melyet a klímavál­tozás, a csapadék egyenetlen eloszlása tovább fokozhat. A szerves mikroszennyezők környezeti jelenlétéből származó veszélyek kezelése, megelőzése rendkívül összetett feladat és nagy erőfeszítéseket igényel. A fent bemutatott javaslatok megvalósulásához elengedhetetlen a társadalmi összefogás, a vízügyes szakemberek, mérnökök, kutatók, jogászok, és víz­politikusok szoros együttműködése. Szemléletváltásra van szükség, hogy a megszokásokon, az eddigi fogyasztói szoká­sokon változtassunk. Albert Einstein szavaival élve: “újfajta gondolkodásmódra van szükség az emberiség túléléséhez és magasabb szintre lépéséhez” (Einstein 1946). KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A tanulmány az Innovációs és Technológiai Minisztérium, mint Támogató által a TUDFO/51757-1/2019-ITM iktató­számon meghozott támogatói döntése alapján, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel kötött NKFIH-830-8/2019. számú Megállapodásban foglaltak szerint, a 2019. évi Té­materületi Kiválósági Program céljainak elérése érdeké­ben költségvetési támogatásból készült. IRODALOMJEGYZÉK Adány R. (2011). Megelőző orvostan és népegészségtan. Budapest, Medicina Könyvkiadó Zrt. Arslan M, Ullah /., Müller J. A., Shahid N.. Afzal M. (2017). Organic Micropollutants in the Environment: Ecotoxicity Potential and Methods for Remediation. In: Enhancing Cleanup of Environmental Pollutants, Anjum N.A., Gill, S., and Tuteja N. (eds.). Springer International Publishing AG, pp. 65-99. Bergheim M, Gminski R., Spangenberg B., Dobiak M., Bürkle A., Mersch-Sundermann V., Kümmerer K., GieréR. (2014). Recalcitrant pharmaceuticals in the aquatic environment: a comparative screening study of their occurrence, formation of phototransformation products and their in vitro toxicity. Environmental Chemistry 11 (4), 431 —444. doi: https://doi.org/10.1071/EN13218. Borsodi A.. Felföldi T, Jäger K., MakkJ., Märialigeti K.. Rom sics C.. Tóth E., Bánfi R.. Pohner Z, Vájná B. (2013). Bevezetés a prokarióták világába. Märialigeti K. (ed.). Eötvös Loránd Tudományegyetem. Búnké D., Moritz S., Brack W., Herráez D. L., Posthuma L., Nuss M. (2019). Developments in society and implications for emerging pollutants in the aquatic environment. Environmental Sciences Europe 31(1), 32. doi: 10.1186/s 12302-019-0213-1. Chiovarou E. D., Siewicki T. C. (2008). Comparison of storm intensity and application timing on modeled transport and fate of six contaminants. Science of The Total Environment 389(1), 87-100. doi: https://doi.org/10.1016/j.scitotenv.2007.08.029. Clarke B. O., Smith S. R. (2011). Review of‘emerging’ organic contaminants in biosolids and assessment of international research priorities for the agricultural use of biosolids. Environment International 37(1), 226-247. doi: https://doi.org/10.1016/j .envint.2010.06.004. Clements P. J. M. (2009). Xenobiotic-Induced Inflammation: Pathogenesis and Mediators. In: General, Applied and Systems Toxicology, Ballantyne B., Marrs T.C., Syversen T., Casciano D.A., Sahu S.C. (eds.). John Wiley & Sons. Cory W. C., Welch A. M., Ramirez J. N., Rein L. C. (2019). Naproxen and Its Phototransformation Products: Persistence and Ecotoxicity to Toad Tadpoles (Anaxyrus terrestris), Individually and in Mixtures. Environmental Toxicology and Chemistry 38(9), 2008-2019. doi: 10.1002/etc.4514. Dinka D. D. (2018). Environmental Xenobiotics and Their Adverse Health Impacts-A General Review. Journal of Environment Pollution and Human Health 6(3), 77-88. doi: 10.12691 /jephh-6-3-1. Dulio V., van Bavel B., Brorström-Lundén E., Harmsen J., Hüllender J., Schlabach M., Slobodnik J., Thomas K., Koschorreck J. (2018). Emerging pollutants in the EU: 10 years of NORMAN in support of environmental policies and regulations. Environmental Sciences Europe 30(1),5. doi: 1 (X1186/s 12302-018-0135-3. Einstein A. (1946). "The Real Problem Is in the Hearts of Men." New York Times, p. 11. Engloner A.. Vargha M.. Bálái A., Józsa J. (2019). Hungarian Water Research Programme: challenges and research tasks. In Józsa J. (ed.) Tihany, Centre for Ecological Research. EPA. Environmental Protection Agency. https://www.epa.gov/. A letöltés dátuma: December, 2018. Erdős L. (2015). Zöld hősök. Budapest: Cser Könyvkiadó és Kér. Kft. Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA). REACH- rendelet. https://echa.europa.eu/hu/regulations/reach/understanding -reach. A letöltés dátuma: May, 2020. Fenner K., Canonica S., Wackett L. P., Eisner M. (2013). Evaluating Pesticide Degradation in the Environment: Blind Spots and Emerging Opportunities.

Next

/
Thumbnails
Contents