Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 4. szám
6 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 4. szám SZENNYEZŐANYAGOK A VIZEKBEN A vizekben kimutatható szennyezők azok az anyagok, amelyek a környezetbe emberi tevékenység hatására kerülnek és veszélyt jelentenek az élő szervezetre, illetve az ökoszisztémára. Három faktor határozza meg a szennyező anyag káros hatásának súlyosságát: kémiai tulajdonsága, koncentrációja és a környezetben való tartós megmaradása (perzisztenciája). A környezetben nagyon alacsony koncentrációban megtalálható szennyezőanyagokat mikroszennyezőknek nevezzük, melyben a „mikro” előtag utal arra, hogy literenként legfeljebb csupán néhány mikrogrammnyi mennyiségben vannak jelen, esetenként azonban az 1 ng/1 koncentrációt sem érik el. Ezek lehetnek szervetlen mikroszennyezők, pl. a nehézfémek és vegyületeik, illetve szerves mikroszennyezők, amelyek jellemzően biológiailag nehezen lebontható, gyakran perzisztens, bioaktív (az élő sejtekre, szövetekre hatást kifejtő) anyagok. A makroszennyezők nagyobb mennyiségben (ju.g/1 - mg/1) fordulnak elő a környezetben, savakat, sókat, növényi tápanyagokat, szerves anyagokat foglalnak magukba. A szerves mikroszennyezők közül az ún. hagyományos szennyezőanyagokról (mint például detergensek, kőolaj származékok, egyes peszticidek) már bőven vannak ismereteink, de vannak olyanok, amelyek környezeti jelenlétére a fejlődő analitikai módszereknek köszönhetően derült fény. Újabb és újabb anyagokról derül ki, hogy bár nagyon alacsony koncentrációban, de megtalálhatóak a szárazföldi és vízi környezetben, és potenciálisan káros hatásúak lehetnek. Ezeket új szennyezőknek (CEC, contaminants of emerging concerns) nevezzük, melyek nem feltétlenül az elmúlt évek szennyezése miatt jutottak a környezetbe, de az utóbbi időben kerültek a látókörünkbe. Az új szennyezőkre (alacsony koncentrációjuk és nem ismert vagy még kevés adattal alátámasztott hatásaik miatt) általában nem vonatkoznak környezetminőségi határértékek, nem esnek szabályozás alá, és nem részei a rutin monitoring programoknak (Arslan és társai 2017, Sauve és Desrosiers 2014), de potenciálisan káros és/vagy perzisztens tulajdonságuk miatt aggodalomra adnak okot (NORMAN Network). Az Európai Bizottság 2005-ben megalapította az új szenynyezők európai hálózatát NORMAN Network néven (Dulio és társai 2018), amely az elmúlt 10 évben az új szennyezőként detektált kb. 1 000 vegyületnek több mint 20 csoportját határozta meg (NORMAN Network). Az új szennyezők közé tartoznak gyógyszermaradványok, kozmetikai és testápoló szerek, rezisztencia gének, peszticidek, felületaktív anyagok, fertőtlenítési melléktermékek, égési melléktermékek (például dioxinok, furánok, policiklikus aromás szénhidrogének (PAH)), biszfenolok, poliklórozott bifenilek (PCB), per- és polifluorozott alkilezett vegyületek (PFA), lágyítók, nanorészecskék, toxinok, mikromüanyagok stb. A szerves mikroszennyezők környezetbe jutása és sorsuk Számos folyamat befolyásolja a hagyományos és új szennyezőanyagok felszíni és felszín alatti vizekbe jutását. A szerves mikroszennyezők a hagyományos szennyvíztisztítási módszerekkel nem távolíthatók el teljes mértékben, így a szennyvíztelepek kifolyásait tekintjük a legfontosabb pontforrásoknak. A beszedett vagy nem megfelelően megsemmisített gyógyszerek, kozmetikai és testápoló készítmények, egyéb kémiai szerek bekerülnek a lakossági szennyvízhálózatba. Egyes mikroszennyezők szennyvízben történő detektálása jól tükrözi annak felhasználási szokásait. A kórházak főként gyógyszermaradványokkal terhelik a szennyvizet. A szennyvízben talált gyógyszermaradványok típusa összefüggést mutat azok alkalmazásának gyakoriságával (Petrie és társai 2015). Az ipari létesítmények az adott létesítményre jellemző vegyületekkel terhelik a szennyvíztisztítókat, melyek vegyülettől függően átalakulással vagy a nélkül a környezetbe juthatnak (Knisz és társai 2020b). A hagyományosan alkalmazott másodlagos kezelési technológiák nem alkalmasak a legtöbb mikroszennyező eltávolítására, így azok a tisztított szennyvízzel a felszíni vizekbe, folyókba, tavakba, part menti vizekbe jutnak, a mezőgazdaságban felhasznált szennyvíziszappal pedig a talajba mosódhatnak (Knisz és Karches 2020). A szennyvíztelepek mellett az állattartó telepek, halgazdaságok, ipari létesítmények is fontos szennyező források. A mezőgazdasági területekről is jelentős mennyiségben kerülnek szennyezőanyagok diffúz módon a felszíni, illetve felszín alatti vizekbe. A szerves mikroszennyezők főbb környezetbejutási módjait az 1. ábra mutatja be. Ivóvíz / / 1. ábra. A szerves mikroszennyezők főbb környezetbe jutási módjai. (Forrás: Knisz és társai 2020b) Figure 1. Sources and pathways of organic micropollutants (Source: Knisz et al. 2020b)
