Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
77 Harasztiné Hargitai R., Somogyi V.: Körkörösség mértékének számítási lehetősége és nehézsége az élelmiszeriparban Material Circularity Indicatort (MCI), amely egy termékközpontú körkörösségi mutató. A kalkuláció a termékjellemzők és anyagáramok ismeretében végezhető el, azonban nem veszi figyelembe a körforgás kialakítása szempontjából kiemelt szerepet játszó biológiai ciklust. Ezzel a számítással összetettebb képet kaptunk a technológiai lépések és a körforgás irányába való elmozdulás közti kapcsolódási pontokra. Mindkét körforgásos mutató megerősített bennünket a baromfifeldolgozás pazarlása és a viszszaforgatási lehetőségek elemzésében. „CE indicator prototype” számítása A CE indicator prototype CEIP (Cayzer és társai 2017) a termék teljesítményét vizsgálja a körforgásos gazdaság alapelveivel összhangban. Formája rendhagyó, a termékúthoz kapcsolódó kérdésekre adott válaszok alapján számítja a körkörösség mértékét. így közelebb viszi a termék tervezőit a körkörösségi szemlélethez, de távolabb kerül a többi, gyakorlati alkalmazású mutatótól. A CEIP előnye, hogy az összesítés olyan formában készült, hogy az bármely jelentés mellékletét képezhesse. A mutató felépítése kapcsolódik a termék életciklusának lépéseihez: • Tervezés/Újratervezés (Design/Redesign) • Gyártás (Manufacturing) • Kereskedelem (Commercialisation) • Használat közben (In Use) • Használat után (End of Use) Az életciklus kategóriákhoz eltérő számú kérdések kapcsolódnak, egyes esetekben kiegészítő kérdések segítik a pontozást. A válaszokra segítséget adnak („Responses”), így megkönnyítik a számítás megértését. A legtöbb kérdés feleletválasztásos, néhány esetben megadhatjuk a termékre vagy hulladékra vonatkozó válaszunkat %-os értékben. Az elérhető maximális pontszám minden kérdésnél egyedi, a hozzájuk kapcsolódó válaszlehetőségek értékeit a kézikönyvben előre meghatározták, mellyel számolhatjuk a termékre elérhető maximális pontszámot és jelenlegi állapotának értékét. y meqszerzett pontok CEIP = —-----—--------------------X elérhető pontok A válaszokat megadva legfeljebb 152 pontot érhetünk el, de a termék tulajdonságaitól függ a maximális pontszám. Például van 3 kérdés (Q2, Q8, Q9), melynél kiválaszthatjuk, hogy a termék típusára nem alkalmazható („Not applicable to product type”). Ekkor a maximális pontszám 120-ra csökken. Amint kitöltöttük a táblázatot a rendelkezésre álló információk alapján, az összesítés megadja a termékünk értékelését az alábbi kategóriák szerint: • 0 <gyenge (Poor) < 0,2 • 0,2 <elfogadható (Fair) < 0,4 • 0,4 <jó (Good) < 0,6 • 0,6 <nagyon jó (Very Good) < 0,75 • 0,75 <kiváló (Excellent) < 1 A számítás menetéről részletesebb instrukciókat az eredeti módszertanból kaphatunk (Cayzer és társai 2017). Anyagkörkörösség mértékének számítása Az anyagkörkörösségi mutatót (Ellen MacArthur Foundation 2016) az ipar számára tervezték. Elsődlegesen a termék ismeretét követeli meg, illetve az ipari átlag adatokat. Ez a mikroszintü mutató a nyersanyagok eredetére, a hulladékok sorsára és a termék hasznosságára koncentrál. Azok a termékek, melyek nyersanyagból készülnek, és a hulladéklerakón végzik, lineáris termékek. Ezzel szemben a 100%-ban másodnyersanyagot tartalmazó termékek körkörösnek tekinthetők. E két véglet között található meg a termékek többsége, ezért az MCI 0 és 1 közötti értéket kapott. A 0 jelenti a linearitást, az 1 a körkörösséget. A számítás előtt érdemes megjegyezni, hogy a módszertan él néhány feltételezéssel: • a mutató nem feltételezi, hogy a hulladék újra hasznosításból visszanyert anyag a keletkezés helyére tér vissza • az újra hasznosításból származó anyagok minőségét azonosnak tekinti a nyersanyagéval • nincs veszteség a hulladékok összegyűjtésekor • az anyagáramlások nem érintenek biológiai ciklusokat • a bekerülő anyagáram tömege megegyezik a kikerülő anyagárammal (nincs fogyasztás, égetés), tehát a termék tömeg állandó. A számításhoz az anyagok és a termék tömegén kívül csupán százalékos értékekre van szükség, de összetettsége a technológia bonyolultságától függ. Ezért részletes ismeretekkel kell rendelkeznünk az anyagáramokról, azok hasznosítási hatékonyságairól, melyek szükségesek az /. táblázatban felsorolt egyenletekhez. Egyenletek közti öszszefüggések értelmezését segíti az 1. ábra grafikai összefoglalója. Felhasznált nyersanyagok össztömegének és típusai arányának ismeretében számíthatjuk a friss alapanyagok mennyiségét (V, kg), melynek mennyisége lineáris terméknél megegyezik a termékbe beépült anyagmenynyiséggel (M, kg). Más esetekben az újrahasznosított nyersanyag arányát (Fr, %), az újra felhasznált alapanyag arányát (Fu, %) is figyelembe kell vennünk. A termék használat utáni célját megvizsgálva meghatározzuk a hasznosíthatatlan hulladék mennyiségét (Wo, kg). Nem lineáris esetben az újra felhasznált hulladékok arányával (Cr, %) és az újrahasznosított hulladékok arányával (Cu. %) is számolunk. A használat utáni célhoz a fogyasztói visszajelzéseket, valamint az ipari átlagokat vesszük figyelembe, nem a tervezési értékeket. Termék újrahasznosított alapanyagának előállítása során keletkező hasznosíthatatlan hulladék tömegét (Wf, kg) is meg kell határozni, melyet a nyersanyag újrahasznosítási hatékonyságának (Ef. %) ismeretében számíthatunk. Hasonló módon a termék használatát követő újra hasznosításból származó hasznosíthatatlan hulladék mennyisége (Wc, kg) is megadható, amennyiben ismerjük a használat utáni újrahasznosítási hatékonyságot (Ec, %). A hulladéktípusok ismeretében számítható a teljes hasznosíthatatlan hulladék tartalma (W, kg). A módszertan feltételezi, hogy a termék hasznosítható hányadából a nyersanyagba is kerül és a számítás során az alapanyag duplikációt igyekeznek elkerülni. Ezért a nyersanyagok és a termék elemeinek újra hasznosításából eredő hasznosíthatatlan hulladék mennyiségeit megfelezik.
