Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
Galambos Péter: A települési vízgazdálkodás és a körkörös gazdaság 43 Mivel az Európai Unióban az építőipar felelős az évente keletkező hulladék legnagyobb hányadáért: az építésből és bontásból származó hulladék (főként beton, tégla, gipsz, aszfalt, fa, üveg, fém és műanyag) az összes hulladék 34,7 %-át teszi ki. Ez az arány jelentősen eltér országonként - Ausztriában például 72,1%, Magyarországon 20,7%, míg Svédországban 5,3 százalék, ezért a körforgásos gazdaság hulladékhasznosítás elemei itt hangsúlyosan megjelennek. Bár az építési hulladék anyagok nagy része könnyen, olcsón és szinte teljes mértékben újrahasznosítható lehetne, Európában évente mintegy 600 millió tonna újrahasználható és újrahasznosítható nyersanyag kerül lerakóba hulladék formájában (Klímainnovációs Szövetség 2020). A VÍZ ÉS SZENNYVÍZ RENDSZEREINK JELENLEGI ÁLLAPOTA A vezetékes vízellátás, a szennyvízelvezetés és a szanitáció által biztosított társadalmi és környezeti előny kizárólag akkor marad fenntartható, ha az elérhető vízkészletek mennyisége és minősége kifogástalan, valamint az ellátó infrastruktúra műszaki állapota a mindenkori technológia követelményeknek megfelelő (fejlődik), a szolgáltatást végző vállalatok gazdasági, műszaki és HR állapota pedig stabil. A World Bank Group és az IAWD (International Association of Water Service Companies in the Danube River Catchment Area) vizsgálta a Duna menti országokra jellemző vízellátását és szennyvíz kezelését és ezek fenntarthatóságát (4. ábra). 4. ábra. A magyar víz- és szennyvízrendszerek fejlettségi szintje (IAWD 2021) Figure 4. The maturity of Hungarian water and wastewater systems (IA WD 2021) Az ábrából látható, hogy hazánkban jelenleg a hozzáférés és a minőség, valamint a hatékonyság oldal jól áll a vizsgált országok átlagához képest, ugyanakkor a fenntarthatóságot, a várható jövőbeni helyzetet tekintve jelentősen az átlag alatt teljesítünk. A tanulmány megállapításai: • Teljes költségmegtérülés elve nem teljesül: Magyarország viziközmű infrastruktúra beruházásainak nagy része az elmúlt években uniós és kormányzati támogatással történt. A meglévő és beruházások által létrejött vagyonelemek és eszközök fenntartását, valamint az értékcsökkenést a vízdíj nem fedezi. így egyre növekvő eszközkészletet kell fenntartani, a működtetéshez és karbantartáshoz szükséges erőforrások csökkenésével. • Infrastruktúra elöregedésének tendenciája visszafordíthatatlannak tűnik. Az infrastruktúra elöregedik, és átlagos állapota romlik. A szolgáltatás minősége továbbra is jó, ezért a magas amortizáció egyelőre nem jelent közvetlen ellátási veszélyt. • Nem kielégítő felkészülés az éghajlatváltozás kockázataira: Az éghajlatváltozás által okozott kockázatok ismertek (például szélsőséges csapadékminták, az csapadékvíz és csatorna terheltség okozta rendszerszintű stressz, a vízfogyasztási szokások változása és a vízkészletek változása), de a fenntartás mindennapi kihívásai a romló pénzügyi helyzet megnehezíti a hosszú távra való összpontosítást. A vállalatok stratégiai terveiben az éghajlatváltozás ritkán kap megfelelő hangsúlyt (IA WD 2021). A fenti megállapításokból is következik, hogy a települések és a régiók vízgazdálkodásánál a jelen infrastruktúra fenntarthatósága, modernizációja mellett az integrált vízgazdálkodást és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást is erősen szorgalmazni kell. Vagyis akkor tudjuk hatékonyan a körkörös gazdaság elveit alkalmazni, ha az érintett infrastruktúra műszaki állapota legalább kielégítő szinten van. A JÖVŐ: A VÍZÉRZÉKENY VÁROSOK A körforgásos gazdaság úgy ösztönzi a gazdasági fejlődést, hogy a gazdasági oldalon szinergiát keres a társadalmi és környezeti érdekekkel (gazdasági, ipari szempontok — környezeti szempontok-társadalom szempontok halmazának uniója). Ez tulajdonképpen teljes mértékben összhangban van a városok, települések céljaival. Egy település akkor vonzó, ha a gazdasági fejlődés, a zöld szempontok és a társadalmi igények egyensúlyban vannak. Más megközelítésben, az urbanizációs versenyben azon települések lesznek nyertesek, melyek társadalom megtartó képessége magas, tehát a gazdasági és környezeti, valamint szolgáltatási rendszerek egyensúlyban vannak. Az 5. ábra a települési vízgazdálkodás fejlődését mutatja. A körforgásos gazdaság szimbiózis keresés képességéből adódóan, a települési vízgazdálkodásnál is az integrált vízgazdálkodásban érdemes gondolkodni. A víz település szintű megtartása és hasznosítása jelenti a fenntarthatóságot és az önfenntartást társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból. Cél lehet olyan komplex megoldások kidolgozása, mely a vízkár megelőzését (helyi záporok, árvizek) és a víz igényoptimalizált hasznosítását (öntözés, ivó- és használati víz, rekreációt, hősziget hűtést szolgáló vízfelhasználás) szolgálja, valamint segíti a települések klímaváltozásához való alkalmazkodását. Az integrált vízgazdálkodás összefogja a célokat (vízérzékeny városok, okos városok, zöld városok, szivacs városok), ágazatokon túlnyúló szinergiák szükségessége miatt elősegíti a rendszerszintű innovációt, ezáltal lendületet ad a Kutatás +Fejlesztés -t-Innováció tevékenységeknek. E téren történő beruházások multiplikátor hatása pedig a gazdaságélénkítés!
