Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 2. szám

81 Nekrológ Életének 78. évében elhunyt dr. Bíró Péter okleveles bio­lógus (KLTE 1967), a biológiai tudomány doktora (1993), egyetemi tanár, az MTA rendes tagja (2008). 1962-től a Debreceni Egyetem jogelődjének tekinthető Kossuth Lajos Tudomány Egyetem Természettudományi Kar biológia-kémia szakán tanult, és 1967-ben az elsők között volt, aki hazánkban az akkor Woynárovich Elek ve­zette hidrobiológus képzés keretében kapott biológus-hid­­robiológus oklevelet. Végzése után, 1967-ben Tihanyba, az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézetébe került, ahol 53 éven át dol­gozott, a ranglétrát végigjárva, különböző beosztásokban. 1982-től 1991-ig a Kutatóintézet tudományos igazgatóhe­lyettese, egyben a hidrobiológiái osztály vezetője volt. 1993-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 1998 és 2001 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2004-től a 2012-ben történt nyugdíjba vonulásáig a Bala­toni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója volt. Kutatóintézeti állása mellett 1976-ban a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Minisztérium halállomány-fej­lesztő programjának vezetője lett. A programot 1980-ig irányította. Egyetemi doktori értekezését 1971-ben védte meg a Kossuth Lajos Tudomány Egyetemen; 1977-ben a bioló­giai tudományok kandidátusa, majd 1993-ban a biológiai tudományok doktora lett; 2000-ben habilitált. 2001 -ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé vá­lasztották, majd 2008-tól az MTA rendes tagja lett. Az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának elnöki tisztsé­gét hat éven át töltötte be, ilyen minőségében az MTA el­nökségének munkájában is részt vett. Az MTA számos tudományos bizottságában és szerve­zetében végzett aktív, tudományszervező munkát. Az MTA Biológiai Tudományok Osztályának két cikluson át osz­­tályelnök-helyettese; több akadémiai testületnek aktív tagja volt (Ökológiai Bizottság, Evolúcióbiológiai Bizott­ság, Hidrobiológiái Bizottság, melyet éveken át annak el­nökeként vezette). 1994-2000 között az MTA Közgyűlésének doktori képviselőjeként tevékenykedett. Tagja volt az MTA Doktori Tanácsának is. Dr. Bíró Péter Újfehértó, 1943. május 8. - Veszprém, 2021. március 25. Több egyetemen (Szent István Egyetem, Pannon Egye­tem) végzett oktató munkát. 2001-től a Debreceni Tudo­mányegyetem habilitált címzetes egyetemi tanára, majd professor emeritusa volt. Bármerre is vitt az útja, az alma materével mindig szo­ros kapcsolatot tartott. A Debreceni Egyetem TTK Habili­­tációs Bizottsága és a Juhász-Nagy Pál Doktori Iskola tagjaként sok doktorandusz tudományos előmenetelét se­gítette, volt témavezetője. Támogatta a Hidrobiológiái Tanszék alapítását és a hazai hidrobiológus képzés debre­ceni folytatását. A képzésben aktív szerepet is vállalt, rész­ben a halbiológia témakörében született jegyzetei és könyvei rendelkezésre bocsátásával, részben pedig a hal­biológia és a halpopulációk dinamikája című kurzusok rendszeres oktatásával. Szakmai-társadalmi tevékenysége szerteágazó, több hazai és nemzetközi tudományos testület vezetőségi tagja volt: Societas Internationalis Limnologiae (S1L); (Journal of Aquatic Ecosystem Health and Management (Elsevier), International Network for DIVERSITAS in Western Pacific & Asia (DIWPA), az IUBS (Nemzetközi Biológiai Unió) Magyar Nemzeti Bizottság elnöke, a VEAB alel­­nöke, a BIOD1VERSITAS Magyar Nemzeti Bizottság al­­elnöke, a SCOPE Magyar Nemzeti Bizottság tagja. Fontosnak tartotta szakterülete nemzetközi kapcsolatainak ápolását, több nemzetközi ichtiológiai testületnek volt tisztségviselője, a FAO, UNESCO, IUBS, ICSU testületé­inek pedig választott tagja. Akadémiai kötelezettségei mel­lett a nemzetközi tudományos életben is jelentős szerepet vállalt, az Európai Ichthyológus Unió (SEI) titkáraként, majd pedig tiszteleti tagjaként. Tagja volt az Aquatic Ecosystem Health and Manage­ment Society és az Electronic Journal of Ichthyology című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának. Vezető szervezője és elnöke volt a Budapesten 2013 au­gusztusában megrendezett 32. SIL (International Society of Limnology) kongresszusnak, ami nagy nemzetközi visszhan­got váltott ki. Felkarolta a Tisza és a tiszai Alföld területén végzendő ökológiai kutatások intézményesítésének ötletét is, és vezető szerepet töltött be az MTA Tiszakutató-osztálya lét­rehívásában. A balatoni limnológiai kutatás egyik nemzetközileg el­ismert kutatója, kutatási programok vezetője, irányítója volt. Fő kutatási területe az ichthiológia, a táplálék- és táp­lálkozásbiológia, a populációdinamika, a halökológia, va­lamint a halállományok kezelése volt. A kezdetektől felfelé ívelő pályáján kutatásainak nagyobb része a Balaton halál­lományával függött össze. E téren külön is említésre méltó az értékes fogassüllőről készített monografikus feldolgo­zása. Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedők a táplálék hálózatok és az ezek mentén megnyilvánuló energiaáram­lások elemzései. A Balaton halállományának populációdi­namikáját, táplálkozási kapcsolatait, a balatoni élőlénytársulások hosszú távú változásait vizsgálta.

Next

/
Thumbnails
Contents