Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 2. szám

64

Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám

alkalmazott kárkövető szemlélet (aszály és belvízkár kifizetések) és magatartás helyett, a preventív megoldások (árokszűrőzéssel kombinált sekély drénezés, mélylazítás, periodikus mélyművelés, vakonddrénezés, céldrénezés, komplex melioráció) előtérbe helyezése jelenthet kitörést. Ezzel egyidejűleg pozitív externáliaként várhatóan a földtulajdonunk is felértékelődne. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés biztonsága fenntartható legyen, nem elég gazdálkodói (üzemi) szinten elvégezni a szükséges beavatkozásokat, hanem nagyobb léptékű operatív (térségi) megoldások is szükségessé válnak (Pálfai 2004).

A talajcsövezéssel kapcsolatos kutatások a

tervidőszakok alatt

A tervidőszakok alatt a meliorációs beruházások szakmai támogatására számos kutatás indult. Ezek leginkább a felszín alatti vízrendezés terméseredményekre való hatását, a só és a tápanyagmozgásra gyakorolt szerepét, illetve a drének vízelvezető, vagy kettős működtetésével történő vízvisszapótlás lehetőségeit, összességében a beavatkozások hatékonyságát vizsgálták. A kutatók kiemelték, hogy a beavatkozások előtti és utáni állapotok összehasonlító értékelése, teljes körű szakmai szempontoknak megfelelő folyamatos adatgyűjtéssel és adatszolgáltatással valósítható meg (Bukovinszky 1983). A kutatások résztvevői egyetemek (DATE, Karcag; DATE, Szarvas; GATE, Gödöllő; KATE, Keszthely stb.); kutatóközpontok, mint a VITUKI, Budapest; OKI, Szarvas; MTA TAKI, Budapest, valamint leginkább a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomások voltak. A kísérletek a beruházásokat végzett állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek művelt területein, vagy az egyes kutatóintézetek és egyetemek kiemelt kísérleti helyszínein (pl. Karcagpusztai kísérleti területek, Szarvasi Állami Tangazdaság hidrológiai telepe stb.) zajlottak. Nyíri és Fehér (1977) tervei alapján olyan tartamkísérletek kerültek beállításra a Karcagpusztai komplex meliorációs modelltelepen, amelyek lehetőséget adtak a kilúgzott talajréteg mélyülési sebességének, és a különböző javítási eljárások mellett hosszabb távon elérhető termések meghatározására. A szarvasi DATE Mezőgazdasági Főiskolai Kara különféle növényfajok és a drén méretezés (15, 20, 25 méteres drénkiosztás, 0,0-0,1% esés) összefüggése mentén végzett vizsgálatokat szolonyeces réti talajon. Eredményeik azt mutatták, hogy az egyes növényfajok különbözőképpen reagáltak a drénezésre. A különböző dréntávolságok alkalmazása a kapcsolódó talajművelés szerint lehetnek kedvezőek, vagy éppen semlegesek a terméseredmények alakulására (Bukovinszky és társai 1983). A rendszerváltás előtt a kutatások frekventált területe volt a drének kettős működtetésének kérdése. A vízjogi engedély köteles tevékenység szakszerű alkalmazása, csak szigorúan és pontosan megtervezett meliorációs szolgáltatással volt elérhető, csak az arra alkalmas talajokon (Fehér és Szalai 1986). A talajtani kérdések mellett, Csapiár (1989) a talajcsőrendszerek vízpótlásra való felhasználhatóságának műszaki feltételeit vizsgálta. Mérései alapján megfogalmazta, hogy a vízvisszapótlásnál a nyílt árokból dréncsőbe kerülő víz nyomásvesztesége igen jelentős. 100-120 méternél hoszszabb csővezeték esetén a nyomásveszteség akkora lehet,

hogy nem jön létre érdemi vízpótlás a további szakaszokban. Érdekes tapasztalatokat szerezett Mile (1986) a Békéscsabai Május 1. Mgtsz területein folytatott vizsgálatok során, ahol réti-öntés, valamint öntés talajokon 4 évig alkalmazták a dréneken keresztüli vízvisszapótlást. Az eredmények biztatóak voltak, különösképpen az 1984-es aszály idején, amikor is búza és a kukorica esetében terméstöbbletet értek el, míg a zöldbab esetében nem, annak sekélyebb gyökerezőképessége miatt. Az évenként megismételt tavaszi és őszi talaj vizsgálati eredményeik alapján megállapították, hogy a felszínhez közeli talajrétegben a Na+ kationok káros mértékben felhalmozódtak, amely a nem megfelelő minőségű visszatáplált öntözővíz következménye lehetett. Molnár (1987) megfogalmazta a ma is helytálló megállapítását, miszerint az Alföldön a víztöbblet és a vízhiány egy éven belül is jelentkezhet. Kísérleteik során a Nádudvari Vörös Csillag Mgtsz 1200 hektárnyi területén végeztek drénen keresztüli vízvisszapótlást. Tapasztalataik szerint az aszálykárok mérsékelhetők voltak, amely fő kritériumai a megfelelő mélylazítás, a drének tény észidőszakon kívüli lecsapolása, valamint a megfelelő minőségű öntözővíz használata volt. Tanulmányukban ők is kihangsúlyozták, hogy a gyakorlatban a dréneken keresztüli vízvisszapótlás csak rövid ideig alkalmazható, ellenkező esetben a káros sók felhalmozódnak a talaj felsőbb rétegeiben.

A meliorációs beavatkozásokkal érintett területek

A talaj csövezett területek országos területi elhelyezkedéséről közel 40 éve nem készült átfogó térképes és írott adatbázis vagy kataszter Prímás és társai (1983) „Magyarország talaj csövezett területeinek katasztere” c. műve óta. A melioráció újszerű értelmezéséhez azonban mindenképpen ismernünk kellene az egykor kezelt területek elhelyezkedését és állapotát. A kataszter korábbi kiadása 1980-ig tartalmazza hazánk talaj csövezett területeinek leírását táblázatos formában (Wittmann és társai 1981). Addig az időpontig 175 településen 40 000 ha mezőgazdasági terület talaj csövezésére került sor, a telepített drének összes hoszsza mintegy 16 millió folyómétert tett ki. A táblázatok feldolgozása során szerkesztett térképen (1. ábra) jól látszik, hogy elsősorban a dombvidéki vízrendezés dominált, a síkvidéki területeink drénezése az 1980 utáni tervidőszakokban vált nagyobb volumenűvé. A rendszerváltásig telepített 150 ezer hektárból 110 ezer 1980 után került kivitelezésre, amelyet segített az is, hogy 1981-től a körkörös bordázatú műanyag talajcsövek külföldről való beszerzése helyett, azok hazai gyártása is elkezdődött a Borsodi Vegyi Kombinát szekszárdi gyáregységében, ami az OVH-69 Műszaki Feltételek előírásával megkapta a dréncsövek és a beépítésükhöz szükséges idomok gyártásának hazai engedélyét (Szinay 1983b). A kataszter szerkesztői az ötévenkénti rendszeres bővítését és továbbfejlesztését javasolták, azonban jelenlegi ismereteink szerint erre nem került sor.

A talaj csövezett területeket tartalmazó kataszter kialakítása mára térinformatikai adatbázis létrehozásával oldható meg, amely elsődleges tartalma egy térképi állomány, ami kiegészül attribútum adatokat tartalmazó (alapadatokkal a tervdokumentációból + terepi állapotfelmérés eredményeivel) pont, vonal vagy poligon objektumokkal. Egy