Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
58 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám a szemetüket (pl. Dombrád, Tiszadorogma és Nagykörű). Ugyanakkor ez csupán egy egyszeri mérés volt, az okok pontosabb feltárásához további mintavételek és mérések szükségesek. A mellékfolyók hatása a Tisza mikroműanyagszennyezettségére A mintavétel (2019. augusztus) idején a tíz megmintázott mellékfolyó üledékében a mikroműanyagok átlagos mennyisége (3808±1605 db/kg) kb. 20%-al magasabb volt, mint a Tiszában (3177±1970 db/kg). A Felső-Tiszába ömlő Sopurka, Tarac, Talabor és Nagyág folyók üledékében kiemelkedően magas volt a mikroműanyagok mennyisége (4201Ü548 db/kg), azaz ezek átlagosan 46%-al voltak szennyezettebbek, mint a Tisza (3. ábra). Ugyanakkor hatásukra nem volt tapasztalható a mikroműanyag szenynyezés jelentős növekedése a Tiszában. Ez azzal magyarázható, hogy ezek a folyók csupán 8-20%-al járulnak hozzá a Tisza közepes vízhozamához (2. táblázat). A Közép-Tisza felső szakaszán a Tiszába torkolló Szamos, Kraszna, Bodrog és Sajó üledékei (3 687±1 155 db/kg) kevésbé voltak szennyezettek, mint a kárpátaljai folyóké, de 58%-al magasabbak, mint a Tiszáé (2 334±2 042 db/kg) ugyanitt. A Szamos és a Kraszna együttesen 37,9%al növelik a Tisza vízhozamát, és így a viszonylag magas mikroműanyag szennyezettségük (3 723 db/kg) jelentősen befolyásolja a Tiszáét, hiszen a beömlésűk feletti mintavételi ponton a tiszai üledék mikroműanyag tartalma csupán 729 db/kg volt, míg alatta már 956 db/kg. A Közép-Tisza alsó szakaszán a Zagyva és a Körös átlagos mikroműanyag szennyezettsége (3 138±2 482 db/kg) alacsonyabb volt, mint a többi mellékfolyóé, és 11%-al kisebb, mint a Tiszáé (3 549±2 049 db/kg). Üledékeikben a foszlányok aránya viszonylag magas (2-33%) volt, de még mindig a műanyag szálak tették ki a műanyag töredékek többségét. Összességében megállapítható, hogy a mellékfolyók jelentős forrásai a mikroműanyag-szennyezésnek a Tiszában, hiszen átlagosan ötödével volt magasabb az üledékeik szennyezettsége a mintavételek időpontjában, mint a főfolyóé. Ugyanakkor ennek pontos meghatározására a folyók távolabbi, nem visszaduzzasztott szakaszain is kellene mintát venni az üledékből és a vízből is. Különösen a Kárpátalján és a Romániában eredő mellékfolyók a szennyezés fő forrásai. A mellékfolyó szenynyező hatása függ attól, hogy mekkora vízhozammal járul hozzá a Tisza vízhozamához, ugyanakkor a hordalékhozamuk sem elhanyagolható, azonban ehhez is további pontos adatokra lenne szükség. 2. táblázat. A Tisza vizsgált mellékfolyóinak főbb jellegzetességei (Forrás: *Konecsny 2000; **Andó 2002) (Megjegyzés: A hozzájuk tartozó részvízgyűjtőkön osztozik Ukrajna (UA), Románia (RO), Magyarország (HU) és Szlovákia (SK)) Table 2. Main characteristics of the sampled tributaries of the Tisza River (Sources: *Konecsny 2000, **Andó 2002) (Note: Their catchments are shared by Ukraine (UA), Romania (RO), Hungary (HU) and Slovakia (SK). Mellékfolyó Vízgyűjtő terület (km2) (ország részesedése)* Közepes vízhozam (nr’/s)** A mellékfolyó hozzájárulása a Tisza vízhozamához (%) mellékfolyóé Tiszáé az összefolyásnál Sopurka 286 (UA: 100%) 5,7 67 8,5 Tarac 1 224 (UA: 100%) 27 134 20,1 Talabor 766 (UA: 100%) 19 155 12.3 Nagyág 1 240 (UA: 100%) 21 175 12,0 Szamos 15 881 (RO: 98%, Hu: 2%) 120 330 36,4 Kraszna 3 142 (RO: 72%; Hu: 28%) 5 1,5 Bodrog 13 580 (SK: 55%, Ua: 36%, Hu: 8%) 124 464 26,7 Sajó 12 708 (SK: 67%, Hu: 33%) 65 530 12,3 Zagyva 5 677 (HU: 100%) 10 546 1,8 Körös 27 537 (RO: 53%, Hu: 47%) 105 652 16,1 A mintavételi pont helyzete és szemcseösszetételének hatása a Tisza mikroműanyag-szennyezettségére A Felső-Tisza felvízi szakaszán a Rahó és Tiszalonka (1-6. sz.) közötti mintavételi pontok durva kavicsú oldalzátonyokon voltak. Az alsóbb anasztomizáló és meanderező szakaszokon a kanyarulatok belső ívén lévő övzátonyokról, illetve az egyenes vagy külső ívek mederoldalára lerakódó üledékleplekből vettünk mintákat. A Felső-Tiszán az üledékleplekben a mikroműanyag-tartalom általában magasabb volt és az adatok szórása is nagyobb, mint az ugyanazon szakaszokon lévő övzátonyokból vett mintákban, holott az övzátonyok durvább anyagúak voltak, mint az üledéktakarók (4. ábra). Míg a Felső- Tiszán az övzátonyok kevésbé megfelelő környezetet biztosítottak a mikroműanyag lerakódásnak, mint az üledéktakarók, addig a Közép-Tiszán ez a kapcsolat megfordult, és bár az övzátonyok továbbra is durvább anyagúak, de több mikroműanyag csapdázódott bennük. Általában a mellékfolyók üledékei fmomszeműbbek voltak, mint ami a Tisza adott szakaszán jellemző, csak a legfelső, fonatos mellékfolyók (pl. Sopurka, Tarac, Talabor) üledékei voltak durvább szeműek. A torkolat-közeli szakaszok finomszemű lerakódásai a visszaduzzasztott állapottal hozhatók kapcsolatba: ez elősegítheti a mikroműanyagok kiülepedését is, ami magyarázhatja a mellékfolyók üledékének magasabb mikroműanyag tartalmát. Azoknál a mintáknál, amelyeknél az átlagos szemcseátmérő 0,05 mm alatti volt, nem volt kapcsolat a szemcseméret és a mikroműanyag-tartalom között. Ugyanakkor, ahogy az üledék szemcseösszetétele durvult, a mikroműanyag tartalom egyre magasabbá vált. Különösen jól látszik ez a közép-tiszai minták esetében (5. ábra), ami arra utal, hogy ezen a kis esésű szakaszon a nagyobb vízsebesség (és durvább üledék) biztosít kedvezőbb környezetet a mikroműanyagok lerakódásához.
