Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Dobó Kristóf és társai: Az árvíz- és belvízvédelem országos helyzetképe 7 Időszakosan vízzel borított' területek tjgC Állandóan vízzel borított _______________________ ________~auna '-WW JW '“XU« területek 4. ábra. A Kárpát-medence víz-borította és árvízjárta területei az árvízmentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt, 1830 körül Figure 4. Water-covered and flooded areas of the Carpathian Basin prior to the commencement of flood control and drainage works, around 1830 Az árvíz mentesítési munkák előzményeként a magyarországi folyók vízrajzi felmérése a XIX. század első felében kezdődött. Vásárhelyi Pál - a reformkor elméletileg leginkább képzett mérnökeként - mint hajózási igazgató elsőként tette sikerrel hajózhatóvá az Al-Duna zuhatagjait. A folyókkal kapcsolatos munkásságát a Tisza térképezése (a korabeli szóhasználattal: „mappációja”), majd a Tisza szabályozási tervei tetőzték be. A Tisza-szabályozási munkák 1846 szeptemberében kezdődtek Tiszadobnál, ekkorra datálható az összefüggő gátrendszer építésének kezdete. A Tisza-völgyben egymás után alakultak az árvízvédelmi társulatok, és építették az árvízvédelmi gátakat. A Tisza szabályozása 102 átmetszés végrehajtásával, több mint 1.500 kilométer gát építésével és a gátak többszöri erősítéssel a XIX. század végére érkezett konszolidáltabb állapotba. Hasonló folyamat játszódott le e mellékfolyókon is (Dunka-Fejér-Vágás 1997, Korbély 1937). A dunai vizi munkáknak az 1838. évi árvíz megismétlődésétől való félelem adott lendületet. Bár az 1870-es évek elejéig nem sok minden történt, azonban 1876-ra, a XIX. század második legnagyobb árvizére már csaknem teljesen kiépült Pest belvárosának árvízvédelme. Ekkor indultak a nagy szabályozási munkák a főváros alatti Duna szakaszon is (Tőry 1952). Történelmi árvizek A Duna mentén az utóbbi tíz évszázad alatt a krónikák 75 jelentős árvizet jegyeztek fel. A Duna árvizére utaló legrégibb történelmi feljegyzés 1012-ből származik, amikor sok ember lett az árvíz áldozata. 1126-ban is jelentős árvíz volt, 1193-ban pedig kétszer is kiöntött a Duna. A középkorból ismert árvizek közül az 1267. és az 1268. évi elöntötte a Nyulak szigetén (Margit-sziget) lévő kolostort. A XIV-XV1I. századból 17 pusztító árvízről tudunk: 1316, 1402, 1465, 1480, 1490, 1501, 1508, 1516, 1595, 1622, 1640, 1661, 1668, 1693-94. években. (Egy-egy évben többször is pusztított árvíz.) Zsigmond király elrendelte, hogy a Csallóközben és Szigetközben élő jobbágyok a szokásos robot-munka helyett az itteni községek árvízvédelmi töltéseit építsék. Janus Pannoniusnak egyik hoszszabb verse a „De inundatione” az országot romboló árvízről szól. A középkor legnagyobb árvize 1501 augusztusában volt. Ekkor a Duna árvize szerzetesi rendházakat is elöntött, s ezek naplóiból tudjuk, hogy ez az árvízszint minden korábbit meghaladott. A pusztító árvizeknek rendszeresen emberáldozatai is voltak. A régebbi írásos emlékek a Csallóköz és a nagyobb városok (Pozsony, Komárom, Pest-Buda, Szeged stb.) árvizeiről maradtak fenn. Az első pontosabb adatok a XVIII. század közepéről állnak rendelkezésre, akkor is a nagyvárosokról. A kiterjedt árvízmentesítési munkákat elindító reformkor előtti XVIII. században 23 nagyobb árvizet jegyeztek fel: 1709, 1716, 1730, 1732, 1740, 1741, 1744, 1748, 1755, 1768, 1770, 1771, 1774, 1775, 1780, 1781, 1783, 1786, 1787, 1788, 1789, 1795, 1799. A XVI-XVIII. században, a török hódoltság idején, részint a nagyarányú erdőirtások, részint az árvizek levonulását helyileg szabályozó természetes és mesterséges fokok tönkremenetele, részint pedig a lápos-vizenyős területeknek a török elleni védekezési-rejtőzködési célból történt szándékos növelése következtében a síkvidéki folyóvölgyek jelentős része elmocsarasodott. A Tiszán és mellékfolyóin egymást követték az árvizek a XIX. század közepéig. Voltak olyan évek, amikor a hóolvadás még az ártéren találta az előző évi árvizeket. Lefolyástalan, állandóan vízzel borított területek is voltak az AlfŐldön. Korbély József (1864-1939) a XVIII. század közepétől a Tisza szabályozásának megkezdéséig a következő éveket említi a nagyobb tiszai árvizek előfordulási éveiként: 1772, 1813, 1816, 1817, 1830, 1845.
