Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
50 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. Mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer Meglátásunk szerint a magyar agrárágazatba utóbbi években bevezetett új rendszerek közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer (Szilágyi 2016, Szilágyi 2019), amely maga is ezer szállal kötődik, mind a táj szemléletű vízgazdálkodás koncepciójához, mind az öntözéshez, mind az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokhoz (Szilágyi 2018). Avagy jobb esetben egy megfelelőképpen kialakított és működtetett tájszemléletű vízgazdálkodás jelentős mértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy a mezőgazdasági kockázatkezelési rendszer a vízhez kötődő káresemények vonatkozásában alacsonyabb költséggel működhessen. Ennek felismerése már a KJT-ben is megtörtént, és szerencsére az öntözésfejlesztés aktuális fejleményei is azt támasztják alá, hogy a kormányzat ezen kapcsolattal foglalkozik; a 1800/2018. Kormányhatározat 10. pontja például rendelkezik arról, hogy az agrárminiszter vizsgálja meg „az aszálykár-elhárítási rendszer önálló pillérként történő beépítésének lehetőségét a Mezőgazdasági Kockázatkezelési Rendszerbe”. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a táj személetű vízgazdálkodás koncepciójának gyakorlatba történő karakteresebb átültetése a fentieken túl más jellegű előnyökkel is járhatna; nevezetesen a káresemény elmaradásával. Agrártámogatások Az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokkal és azok közvetlen környezeti vonatkozásaival agrárkömyezetgazdálkodás, kölcsönös megfeleltetés, zöldítés - a jogi szakirodalom (Andréka 2015, Andréka és társai 2015, Csák 2012, Csák és Jakab 2012, Csák és Olajos 2008, Farkas Csamangó 2011, Farkas Csamangó 2015, Hegyes 2014, Olajos 2010, Szilágyi 2005, Szilágyi 2007, Szilágyi 2017b) meglehetősen nagy terjedelemben foglalkozott. Jelen részben azonban pusztán arra szeretnénk utalni, hogy rendszerszinten Magyarország és az Alföld vonatkozásában ezen közvetlen környezeti vonatkozású intézmények nem jelentettek nagy ösztönzést a jelenlegi mezőgazdasági területhasználati minták vonatkozásában; vagyis nem igazán ösztönöznek egy karakteresebb területilletve tájhasználat-újragondolásra. Kérdéses, hogy a 2020 utáni uniós költségvetési időszak új rendszerei (így például az ún. echo-scheme) mennyiben lendíthet ez irányba. Meglátásunk szerint a nem oly távoli jövőben esetleg érdemes lenne a táj szemléletű vízgazdálkodás szemszögéből is újraértékelni e nagyobb rendszereket. A tájszemléletű vízgazdálkodás megvalósítását segítő további lehetőségek A jelenleg már folyamatban lévő állami intézkedésekre tekintettel a tájszemléletü vízgazdálkodás - elsődlegesen a Tisza-vízgyüjtőjére koncentráló, egyébiránt jelentős részben a KJT-ben is megfogalmazott - koncepciójának gyakorlatba történő átültetésének legfontosabb lépéseit az alábbiakban foglalnánk össze (részleteiben lásd még Szilágyi 2018). (a) A tájszemléletű vízgazdálkodás koncepciójának eredményes átültetése nem képzelhető el az állam központi szerepvállalása nélkül. Mindennek természetesen szakszerűnek kell lennie, együttműködve más potenciális szereplőkkel is. (b) Döntés szükséges arról, hogy - az ökoszisztémaszolgáltatások megtartására, sőt immáron szükségszerűen azok fejlesztésére (például az új erdők telepítésével!) viszszatartandó vízmennyiségre is figyelemmel - mekkora belföldi, illetve (például a mezőgazdasági termékek exportján keresztül) külföldi népességet kíván Magyarország ellátni virtuális vizet tartalmazó termékeivel és szolgáltatásaival. E vonatkozásban is érdemes figyelemben venni azt, hogy az adott termékek, illetve szolgáltatások mekkora munkaerő hozzáadott értéket tartalmaznak. Mindezen kalkulációk pontos és naprakész adatbázisokat (illetve ezek fejlesztését) igényelnek önmagukban is. Ennek fontos eleme lehet a földminősítés rendszerének újragondolása is, amelynek pedig egyfajta alapját jelentheti az AKI fentebb hivatkozott 2018-as anyaga (Kemény és társai 2018) is, azonban indokolt lenne annak alapján továbbgondolni a rendszert egy jóval átfogóbb és komplexebb irányban. (c) A fentiekkel párhuzamosan - jelentős részben a környezeti problémák (például, de nem kizárólagosan a klímaváltozás) miatt, azok hatékonyabb megoldása érdekében - szükségessé válhat egy átfogó területhasználat- illetve tájhasználat-váltás átgondolása az alföldi régióban egységben kezelve immáron az árvíz-belvíz-aszály-vízhasznosítás-kömyezetvédelem témaköröket, amelynek során - több más mellett - a különböző tervgazdálkodást folytató gazdálkodási ágazatok (erdőgazdálkodás, vadgazdálkodás, halgazdálkodás, az ehhez várhatóan hamarosan csatlakozó öntözővíz-gazdálkodás stb.) jelenleginél magasabb szintű koordinálása, integrálása kellene, hogy megvalósuljon. Annak érdekében, hogy egy magas színvonalú területhasználat alakulhasson ki rugalmas (pl. művelési) rendszerek működtetése irányába kellene elmozdulni, amelyek - több más mellett - megfelelően képzett, és a probléma mélysége miatt érdekelt, tájékozott területhasználókat (gazdálkodókat), illetve olyan agrár- és vidékfejlesztési támogatási rendszereket feltételeznek, amelyek e rugalmasságot lehetővé teszik, ösztönzik. (d) Magyarország számos határral osztott felszíni- és felszín alatti vízadójára tekintettel mérlegelendő a határon átnyúló együttműködés továbbfejlesztése, természetesen nagyfokú óvatossággal, mellőzve a naiv kezdeményezéseket, megfelelő biztosítékok mentén. (e) Tisztázandók továbbá a megvalósítás költségei, és hogy azokat kik viselik. (f) A fenti változások bevezetése csak hosszú távon, fokozatosan képzelhető el, hogy a legkevesebb társadalmi megrázkódtatással járjon. (g) Mivel egy ilyen átállás csak hosszú távon képzelhető el, emiatt megfelelő (például jogi) garanciák kellenek ezek végrehajtására, vagyis időközben ne lehessen indokolatlanul, rövid távú érdekeknek megfelelve az össztársadalmi jót mellőzni, illetve hogy tényleg csak az időközben szükséges valós korrekciókat hajtsák végre a fentebb foglalt pontok vonatkozásában.
