Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
58 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. Csapadékösszeg tekintetében a csapadékíró és a billenőkanalas mérő között a csapadékíró javára volt eltérés, különösen a rövid, 1-10 perces mérési sűrűség esetén. A csapadékírók és a billenőkanalas mérők adatai és feldolgozásuk módjának, valamint eredményük összehasonlítása rámutat arra, hogy a bemutatott eltérések a hazai mért adatokban jelen vannak. A 6 mm-t meghaladó - jellemzően rövid idejű, intenzívebb - csapadékokra vonatkozó eredmények esetében a tapasztalat az volt, hogy a rövidebb, 10-20 perces maximum értékek a perces adatsorban magasabbak, és a hoszszabb intervallumokban az eltérés mértéke csökkent. Ez a dolgozat elején bemutatott mintaadatsorhoz képest eltérő eredmény; a differencia bár itt is kimutatható, nem olyan mértékű, mint amit a mintaadatsorban bemutattunk. Ennek oka az lehet, hogy a mintaadatsoron végzett vizsgálat egy- az adott csapadékra értelmezhető - azon tartományt mutatta ki, amelybe a feldolgozás során kapott eredmények eshetnek, attól függően, hogy a mintázás mikor indult; a valóságban a tartomány szélességénél kisebb eltérést lehet látni az esetek nagy részében. Amennyiben nagyszámú összehasonlítást tehetnénk, a szélső értékek előfordulásával is találkoznánk. Mindenesetre arra hívja fel a figyelmet ez az észlelés, hogy az utóbbi időben 1 perces mintázású automatákon látszólag valóban nagyobb intenzitásokat lehet észlelni, mint a korábbi pl. 10 perces mintázás alkalmával. Ez kelthet olyan illúziót, hogy intenzívebb csapadékokat sikerült észlelni az utóbbi időben. Vélelmezhető, hogy az ombrográf adatokkal való összehasonlítás kedvezőbb eredményre vezetne. Ehhez viszont szerencsés lenne sűrű mintázású csapadékmérő és ombrográf egyidejű méréseinek eredményét összehasonlítani. KÖVETKEZTETÉS A csapadékadatok és a csapadékintenzitás adatok mérésének hibalehetőségeiről a meteorológia már régóta tud, de megfelelő megoldások a hibák jelentős részének kiküszöbölésére csak az utóbbi időkben készültek megfelelő korrekciós eljárások. Régebbi készülékekhez ilyen kompenzációra nincsenek hivatkozások a hibaforrások összességére vonatkozóan, a csapadékíró leürülésére vonatkozóan eljárás kidolgozása megtörtént. Az, hogy a korai észlelések adatai és az azokra alapított korábbi - kvázi jelenkori- IDF görbék megbízhatóságára ez miképp hat, lényegében ismeretlen terület, de pusztán a jelen írásban összefoglaltak alapján 5-20% százalék eltérés az egyes csapadékesemények során előfordulhat. Ez különösen valószínű az intenzív csapadékhullás alkalmával, amelyre épp az IDF görbét is alkalmaznánk, és ez a hiba a mérőben, a nyers adatban már ott van. A feldolgozás kapcsán kifejtett bizonytalanságok mellett a szisztematikus alulmérést akkor is bizonyosnak tekinthetjük az előbbiekben alapján. Mindennek ismeretében fel kell tenni a kérdést: mihez képest vizsgáljuk a csapadékintenzitások változását? A klímaváltozással kapcsolatban rendszeresen megemlítik az intenzívebbé váló csapadékok, gyakoribb heves csapadékok miatti intézkedések fontosságát. Ez fontos is, kétségtelenül. Ám, minthogy a dolgozatban leírtak alapján (az adatok újra feldolgozása nélkül) lényegében nincs mód megbízható referencia értékek felmutatására, nincs mihez képest megállapítani azt sem, hogy ténylegesen van-e változás a csapadékintenzitásokban, avagy nincs. Ahhoz, hogy a csapadékintenzitások valós változása (vagy nem változása) kiderüljön, a korábbi csapadékadatok szisztematikus felülvizsgálata, és az azokon alapuló csapadékfüggvények, IDF görbék újra generálása szükséges. Enélkül a csapadékintenzitások változásáról nincs mód határozott, tudományos megalapozottságú állítást tenni, és vélelmekre alapozzuk a jövő vízgazdálkodási feladatait. E helyzettől függetlenül ugyanakkor nem kerülhető meg a csapadékvíz elvezető rendszerek kialakításában az elmúlt évtizedekben kialakult jelentős lemaradás felszámolása, annak meg kell indulnia, és ez a műszakihidrológiai kérdéseken messze túlmutat. A komplex, integrált csapadékvízgazdálkodás bevezetése tehát a fenti kérdés alapos vizsgálata nélkül is elengedhetetlen, még ha nehezebb is. IRODALOMJEGYZÉK Barta B. (1964). A csapadék intenzitása. Légkör, 9. kötet, pp. 43-45. Dooge, J. C. I. (1974). The development of Hydrological concepts in Britain and Ireland between 1674 and 1874. Hydrological Sciences Journal, 19:3, 279-302, DOI: 10.1080/02626667409493917, pp. 296-301. Duchon C.E., C. J. Biddle (2010). Undercatch of tipping-bucket gauges in high rain rate events. Advances in Geosciences, Volume 25, pp. 11-15. Farkas A., FockE. (1918). Budapest-balpart általános csatornázása. Budapest Székesfőváros Tanácsi II. ügyosztálya vonatkozó tervezetének ismertetése. Budapest. Budapest Székesfőváros. Habib, E., W. F. Krajewski, A. Kruger (2001). Sampling errors of tipping bucket rain gauge measurements. Journal of Hydraulic Engineering, April 2001. pp. 159- 166. IPCC (2014). Climate Change 2014: Synthesis Report. Contribution of Working Groups I, II and III to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change [Core Writing Team, R.K. Pachauri and L.A. Meyer (eds.)]. IPCC, Geneva, Switzerland, pp. 1-31. Kallós 1. (1955). Ombrogrammok értékelése. Hidrológiai Közlöny, 35. évf. 7-8. szám. pp. 293-296. KurytkaJ. C. (1953). Precipitation measurements study. Urbana, Illinois, USA: State of Illinois, Sate Water Survey Division, Dpt of Education and Registration. Lanza L. G., I. Stagi (2008). Certified accuracy of rainfall data as a standard requirement in scientific investigations. Advances In Geosciences, 2008. April, 43- 48. Lanza, L.G., E. Vuerich, I. Gnecco (2010). Analysis of highly accurate rain intensity measurements from a field test site. Advances in Geosciences, Volume 25, 2010. March 37-44.
