Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
45 Szabó Zs. és társai: A célzott felszín alatti vízutánpótlás nemzetközi trendjei és hazai alkalmazási lehetőségei matok játszódnak le, amelyek javítják a bejuttatott víz minőségét. A bejuttatott vízre vonatkozó minőségi kritériumok e módszer esetén is fennállnak. Sekély/ásott kúton, aknán keresztül történő vízutánpótlás A sekély kutakon (2h. ábra), aknákon vagy gödrökön keresztül történő utánpótlást rendszerint olyan területeken használják, ahol a felszíni beszivárogtató módszerek nem alkalmazhatók, pl. felszín közelében található alacsony permeabilitású rétegek jelenléte, nagymértékű evapotranspiráció vagy beépítettség miatt. Gyakran felhagyott kutakat vagy gödröket használnak, amelyek korábban szárazak voltak. A beszivárogtató létesítménybe táplált víz lassan utánpótolja a víztartó réteg vizét. Ez egy meglehetősen költséghatékony módszer, mert az utánpótlást csak a gravitáció szabályozza. Medermorfológia-módosítás a beszivárogtatás elősegítésére Meder horizontális kiterjesztése Ez a módszer a rátápláló folyók medrének horizontális kiterjesztését jelenti, mely révén a vízelvezető csatorna vagy folyó medrének nedvesített felületét mesterségesen megnövelik, fokozva ezzel a víztartóba történő beszivárgást. A csatorna kiszélesíthető, kiegyenlíthető, bordázható vagy kotorható. A vízáramlás iránya is módosítható L- alakú gátak segítségével (3a. ábra). A beszivárgási felület növelésével és az áramlási sebesség csökkentésével az utánpótlódás mértéke növelhető. Utánpótlódásl segítő gát Az utánpótlódást segítő gátak olyan alacsony permeabilitású szerkezetek, melyeket rátápláló folyók medrébe építenek, így felszíni rezervoárok létrehozásával a folyóvízi és felszíni lefolyás vize nem vész el, tárolható. A beszivárogtatás kétféleképpen történhet. Az egyik lehetőség, hogy elgátolással lehetővé teszik az utánpótlódást segítő gát mögötti rezervoárból történő beszivárgást (3b. ábra). A vízkivétel a gát alatt történik a felszín alatti víztartóból. A másik lehetőség, hogy szabályozottan átengedik a vizet a gáton, így a víz az alvízi oldalon a folyómedren keresztül fog beszivárogni. Homok kitöltésű tározó gáttal Ezek a gátak olyan felszínen kialakított szerkezetek, melyeket időszakos folyók medrébe építenek. Esőzések során a felszíni lefolyás homokot és kavicsot halmoz fel a gátszerkezet mögött, így létrehoz egy víztartót, ami képes tárolni a heves esőzések utáni felszíni lefolyás vizét (3c. ábra). A víztartó akár mesterségesen is létrehozható. Az esőzések során a rezervoár megtelik vízzel, tárolja a vizet, ahelyett, hogy engedné tovább haladni a vízgyűjtő mélyebb részei felé. Ez a MAR módszer növelheti a víz elérhetőségét száraz évszakok alatt, csökkentve a víz párolgását, megvédve a szennyeződésektől. Gyakran alkalmazzák Afrika Szaharától délre fekvő területein, továbbá a vidéki közösségek számára is életképes technológiát nyújthat, mivel a megépítéséhez szükséges anyagok akár helyben is megtalálhatók. Felszín alatti gát A felszín alatti gátak olyan alacsony áteresztőképességű akadályok (szádfalak), amelyeket a felszín alá helyeznek el (3d. ábra). Ezek a szerkezetek részlegesen gátolják a felszín alatti víz oldalirányú áramlását és így a víz szintjének megemelésével a felszín alatti vizet tárolják. A felszín alatti gátak megépítéséhez egy patakon vagy völgyön keresztül árkot mélyítenek, amíg el nem érik az alapkőzetet vagy egy agyagréteget. Az árokban szádfalat építenek, majd az árkot visszatemetik a kiásott anyaggal. Esővíz és felszíni lefolyás összegyűjtése és felhasználása (Rainwater and run-off harvesting) Gátak és töltések Az akadályok, gátak, töltések építésének célja, hogy akadályozzák a gyors felszíni lefolyást a vízgyűjtőkről, összegyűjtsék a csapadékvizet, elősegítve ezzel a nagyobb mértékű beszivárgást (3e. ábra). Ezek a szerkezetek könnyen megépíthető!^ karbantarthatok és árkokkal együtt is használhatók. Esővíz összegyűjtése háztetőkről és felszín alá juttatása A városi területeken egyre gyakrabban alkalmazzák a háztetőkről történő esővíz összegyűjtést (3f. ábra). A felhasználások sokrétűek és magukba foglalják a víz felszíni tárolását tartályokban, valamint öntözésre és a felszín alatti víz utánpótlására való felhasználását. Az összegyűjtött esővíz beszivárogtató árkok, altalajöntözés (dréncsövek) vagy bármely más, kis területigényű MAR módszer segítségével. Mivel a városi területeket burkolt felületek jellemzik, a víz összegyűjtése és felszín alá juttatása segít a vízszint fenntartásában. Segítenek továbbá csökkenteni a heves esőzések során a felszíni lefolyást és az elszennyeződést. Árkok a felszíni lefolyás összegyűjtésére Az árkok létrehozásának célja, hogy akadályozzák a felszíni lefolyást a vízgyűjtőkről és koncentráltan szivárogtassák be a vizet. Az összegyűjtött esővíz beszivárogtató árkokon (3g. ábra), aknákon és gödrökön keresztül. Ezek a szerkezetek könnyen megépíthetők, karbantarthatok, és hozzájárulhatnak a vízpótláshoz, ha azokat jó vízáteresztő képződményeken alakítják ki. MAR MÓDSZEREK ALKALMAZÁSÁNAK FELTÉTELEI ÉS MEGTERVEZÉSÉNEK LÉPÉSEI A célzott felszín alatti vízutánpótlás további lehetőséget nyújt a területi vízgazdálkodásnak, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén alkalmazható (Dillon és társai 2009): 1. van-e igény további víz kitermelésére, használatára a területen; 2. van-e megfelelő forrása az utánpótlásra használt víznek; 3. van-e megfelelő víztartó, melyben a víz tárolható és abból ki is termelhető; 4. van-e megfelelő terület a létesítmények számára; 5. van-e megfelelő tudás a kivitelezéshez és a fenntartható működéshez. Az első és legfontosabb szempont a MAR rendszerek tervezése során a vízpótlás céljának, illetve az elérni kívánt hatásnak a meghatározása, a kitermelni kívánt víz mennyisége és minősége szempontjából (4. ábra). A beszivárogtatásra alkalmas, megfelelő minőségű víz megléte szintén elengedhetetlen tényező. A víz forrása lehet esővíz, folyóvíz, tóvíz, felszín alatti víz, brakkvíz és tisztított szennyvíz, a helyi adottságoktól, illetve a MAR rendszer céljaitól függően (Dillon és társai 2009).
