Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
30 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. lazább szerkezetet számszerűsítsük. Úgy véljük, hogy a több, mint 260 mérési adat elegendő számosságú az altalajnál, és a töltés két részénél a talaj állapotjellemzőinek a számszerűsítésnél használt statisztikai módszerek alkalmazásához. Numerikusán jellemeztük az altalaj és a töltés részeinek a tulajdonságát és annak várható hatását a talaj viselkedésére. A töltés öregedését elősegítő atmoszférikus hatások közöl a legfontosabbak a következőek (talán fontossági sorrendben): száradás-nedvesedés (zsugorodás-duzzadás), fagy hatása, anyagnyerőhelytől eltérő talaj szerkezet, a növényzet - a növények gyökereinek - hatása, a csapadéknak és a folyóvíznek az anyagnyerőhely talajvízétől eltérő kémiai összetétele, hőmérséklet ingadozás, a terhelés nagysága stb. Mindezek együttesen a töltés felső 60-80 cm vastag rétegének a mélységgel csökkenő mértékű átalakulásához vezetett. Ezen változások a talaj állapotjelzőin keresztül jelen közleményben nyomon követhetőek. A felszín közeli nagyobb víztartalom a feltételezett telítettség mellett nagyobb hézagtérfogatot és hézagtényezőt mutatja. Hasonló mondható el a száraz sűrűség értékéről is. Jól elkülöníthető az atmoszférikus hatásoknak kitett töltésrész talaj állapotjellemzőinek eltérése a töltés maradék részétől. Bár a számszerűsítés alapján ez a hatás kisebbnek tűnik, mint a talaj helytelen beépítése miatti hatás. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a 110 éve épült töltés semmilyen részlete nem felelt meg a mai töltésépítési előírásoknak. A földmű suvadása rendszerint merev testként elmozduló földtestek közötti csúszólap kialakulásával megy végbe. Ilyenkor az elmozduló földtest rendszerint valamilyen megtámasztást még nyújt a megmaradt töltés testnek. Nem így volt ez a Tarpa és Tivadar között lezajlott suvadásoknál, ahol a mentett oldali rézsűnek egy új tönkremeneteli mechanizmusát ismertük meg. A mentett oldali koronaélből függőleges fallal sárszerű anyagként pillanatok alatt csúszott le a mentett oldali rézsű, és az a mentett oldali terepszinten legyező alakban szétterült (1. és 2. kép). IRODALOM Borovszky S. (1905). Magyarország vármegyéi és városai, Zemplén Vármegye, Vízszabályozás. írta: gróf Mailáth József: Folyószabályozás, ármentesítés, belvízrendezés. Fazekas L. (2001). Összefoglaló jelentés. A 2001. évi rendkívüli márciusi árvíz a FETIVIZIG területén. Nyíregyháza. KészP. (2011). Folyószabályozás Bereg vármegyében, (1846-1914). Szabolcs-Szatmár-beregi levéltári évkönyv, 19. szám, pp. 137-158. ISSN 2064-5732. Kisházi P. (2001a). Felső-Tisza j.o. 54+353 tkm - 55+585 tkm szakasz talajmechanikai feltárása. 1. sz. tömörségmérési jegyzőkönyv. KÖVÍZIG, Gyula. Mérnöki Iroda. 2001.03.27. Kisházi P. (2001b). Felső-Tisza j.o. 54+828 tkm - 55+120 tkm szakasz talajmechanikai feltárása. Vizsgálati jegyzőkönyv. KÖVIZIG, Gyula. Mérnöki Iroda. 2001.03.27. Kovács D. (szerk.) (1978). Árvízvédelem, folyó- és tószabályozás, vízi utak Magyarországon. Országos Vízügyi Hivatal, Budapest, p. 734, ISBN 963 602 149 X. Kvassay J. (1900). A Duna- és Tisza-völgyi ármentesítő társulatokra vonatkozó statistikai adatok. Pátria irodalmi vállalat és nyomdai részvénytársaság, Budapest. Nagy L. (2003). A mentett oldali rézsű csúszása Tarpa mellett. Vízügyi Közlemények külön szám. 1. kötet, pp. 193-205. Nagy L. (2017). Gátszakadások a Kárpát-medencében, Gátszakadások kialakulásának körülményei, Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, p. 412, ISBN 978-615- 5825-00-2. Nagy L. (2019). Gátszakadások a Kárpát-medencében, Gátszakadások következményei, Országos Vízügyi Főigazgatóság, Budapest, p. 565, ISBN 978-615-5825-01-9. OL-K 184-1889 24 cs. Országos Levéltár, K 184 fond, 24. csomag. Szlávik L. (2003). Az elmúlt másfél évszázad jelentősebb Tisza völgyi árvizei és az árvízvédelem szakaszos fejlesztése. Vízügyi Közlemények. 1998-2001. évi árvízi külön füzetek. IV. kötet. Ullrich V, Révy G.V., Kiss K. és Geöcze S. (1896). A Bodrogközi Tiszaszabályozó Társulat monographiája 1846-1896. Szerkesztő: gróf Mailáth József, Kiadó: Gróf Mailáth József - Légrády Testvérek, Budapest, p.155. Zawadowski, A. (1891). Magyarország vizeinek statistikája I.-IL, M. Kir. Statistikai Hivatal, Budapest. A SZERZŐ NAGY LÁSZLÓ 1956-ban született Nyíregyházán, iskoláit Debrecenben végezte. Első diplomáját 1980-ban szerezte a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán. Ugyanott 1984-ben szakmérnöki államvizsgát tett. Munkahelyei a vízügyi szakterülethez kapcsolódtak: Vízügyi Tervező Vállalat, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet, Országos Vízügyi Főigazgatóság. 2003 óta a Műegyetemen oktat, kutat. 2006-ban megvédte PhD disszertációját, kilenc évvel később habilitált. 2015- ben a geotechnika és az árvízvédelem határterületén végzett munkásságáért a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt kitüntetését kapta. A Magyar Hidrológiai Társaság tagja. 2016 májusától a Hidrológiai Közlöny egyik szakszerkesztője.
