Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
20 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 4. sz. A vízminőségi kárelhárítás során az együttműködő szervezetek, ill. más szervezetek (egyetemek, tanintézetek, laboratóriumok, vállalkozások stb.), valamint a beavatkozási pontok közelében lévő települések civil lakossága maximális segítséget nyújtott a védekezésben, ill. külön felajánlásokat tettek. A segítségnyújtás és együttműködőkészség több területen is megnyilvánult: műszer-, gép-, eszköz kölcsönzés, mérési feladatok elvégzése, szállítási feladatok átvállalása, útvonal-biztosítás stb. terén. Az elhúzódó védekezés során a szennyezés nyomon követéséhez, a beavatkozások hatásának ellenőrzéséhez műszerbeszerzések voltak szükségesek, amelyek - mobil jellegüknél fogva - a továbbiakban is felhasználhatóak egy bárhol előforduló vízminőségi kárelhárításnál, vagy egy vízminőség-romlás helyszíni ellenőrzésére. IRODALOMJEGYZÉK BM OKF (2011). Vörösiszap. Magyarország. Budapest. Farkas József, Nagy László, Dudás Zsuzsanna (2013 a). A kolontári vörösiszap katasztrófa geotechnikai tanulságai. In: Nagy László, Takács Attila (szerk.). 3. Kézdi Konferencia Budapest, BME Geotechnikai Tanszék pp. 27-38. Farkas József, Nagy László, Dudás Zsuzsanna (2013b). A kolontári vörösiszap katasztrófa geotechnikai tanulságai. Hidrológiai Közlöny 93. évf. 3 szám. pp. 60-70 MTA-BM OKF (2015). Vörösiszap konferencia. 2015. október 5. Nagy László (201 la). Zagygátak biztonsága. El ne öntsön a méreg. Mérnök Újság, 2011. január, pp. 16-17. Nagy László (2011b). Zagygátszakadás statisztika, MHT XXIX. Vándorgyűlés, Eger, 2011. július 6-8. Nagy László (2012). Történelmi zagygátszakadások, Hidrológiai Közlöny, 92. évf. 2. szám. pp. 70.-72. OGY vizsgálóbizottság (2011). Jelentés a Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottsága vizsgálatának eredményéről (Budapest, 2011. október 27.) Szlávik Lajos (szerk.) (2014). Kisvizek nagy vizei. Budapest, OVF. VM (2011). A reménytelenségtől a megújulásig. Küzdelem a vörösiszappal. (Szerk.: Harhainé Györki Erika). A SZERZŐ SZLÁVIK LAJOS okleveles mémök-hidrológus, építőmérnök (1970), vízkészlet-gazdálkodási és hidrológiai szakmérnök (1978). 1982-ben egyetemi doktori fokozatot, 1997-ben PhD fokozatot szerzett. Európa-mérnök (1999). 1970-1991. között vízügyi igazgatóságoknál, majd 2004-ig az OVF-ben, a VITUKl-ban és KvVM- ben dolgozott vezető beosztásokban. 27 éven át, 1993-tól 2000-ig tanított Baján főiskolai docensként, főiskolai tanárként. 2013-ban Professor Emeritus címet kapott. 2017-től a Nemzeti Közszolgálati Egyetem egyetemi magántanára. 2014-től az OVF Vízügyi Tudományos Tanács tagja. 2016-tól a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagja. Fontosabb kitüntetései: Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2008), Vásárhelyi Pál-Díj (2010), Reitter Ferenc-Díj (2017), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2019). Mintegy 300 publikációt jegyez (részben társszerzőkkel), amelyből 25 könyv, illetve könyvrészlet, könyvfejezet a hidrológia, árvízvédelem, vízgazdálkodás, vízügytörténet témaköreiből. Négyszer kapta meg az MHT Vitális Sándor szakirodalmi nívódíját. 1970 óta tagja az MHT-nak. Két ciklusban az MHT alelnöke (1996-2003), majd főtitkára (2007-2011), 2011-től a Társaság elnöke. MHT kitüntetései: Pro Aqua emlékérem (1977), Schafarzik Ferenc-díj (1992), Bogdánfy Ödön-díj (1999). Kutatási területei: műszaki hidrológia; magyarországi folyók árvizeinek kialakulása, hidrológiája; az árvizek elleni védekezés módszerei, technológiái; ármentesítés, árvízvédelem; a síkvidéki árvíztározás alkalmazása; az árvízszintek emelkedésének okai; vízkárelhárítási védekezés-irányítás informatikai módszerei; a hazai árvízvédekezés, árvízvédelem története; vízkészlet-gazdálkodás; vízügytörténet.
