Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
13 Szlávik Lajos: Vízminőségi kárelhárítási munkák a 2010. októberi vörösiszap-katasztrófa következményeinek elhárítására A vízminőség-vizsgálati eredmények idősorát a 3. és a 4. ábra mutatja be. 12.0 P 11.5 -H : § ! 1 1 o Marcal - Malomsok 10.5 10.0 9.5 A o 8 o 8 ° fc 8 o \ ■ O c < © >o —Móric — Móric —Móric íida max íida átla íida min műm 2006 -201Í 2006 -2010 műm 2006 -2010 8.5 % 1 r> g 0 H :o 1 °6o H 0 .9 0 oeß o °ago«ce ©00°«to°oS°°oeoo • *Q : * d r--- o 5 o d tj) ó t-i r 2 2 5 3 H rH m < H fi 6 d-1 H 1 i | 1 | i/i cd-1 rH fi *H ó ö d o eri c tH ö fi esi ró Tt rg cm rg rg Ö ö d d rH rH t—1 t—1 ide 3. ábra. A pH változása a Marcal alsó szakaszán Figure 3. PH change in the lower part of the Marcal 6. kép. Iszap mintavétel csónakból Photo 6. Sludge sampling from boat pH 4. ábra. A pH változása a Rábán, a Mosoni-Dunán és a Dunán Figure 4. Changes in pH on the Rába, Mosoni-Danube and Danube Mérőberendezések helyreállítása, létesítése, üzemeltetése A katasztrófa következtében a Torna-patakon tönkrementek a KÖDUKÖVIZIG kolontári és karakói távjelző vízmércéi, valamint a kolontári vízmérő műtárgy mérőhídja. Az igazgatóság helyreállította és 2010. november 3- án és 4-én üzembe helyezte ezeket a távjelző állomásokat. December 11 -re helyreállították a vízmérő mérőhidat is. A MAL Zrt. - a KÖDUKÖVIZIG közreműködésével - Kolontáron automata távmérő vízminőségi monitoring állomást létesített, amely 2010. december 15-én a déli óráktól üzemelt. Adatai a KÖVIZIG távmérő rendszerébe is beérkeztek. A mérőállomás 3 paramétert mért: vízhőmérsékletet, kémhatást (pH), vezetőképességet. Üledék- és iszapvizsgálatok A Torna-patak kármentesítése és a vízfolyással kapcsolatos további teendők érdekében a KÖDUKÖVIZIG október 13-an elvégezte a szennyezéssel érintett szakasz medrének helyszíni iszapvizsgálatát. A mintavételi helyek kijelölése során a vízfolyás megközelítése fontos szempont volt, mert a patak medrének völgyében számos olyan területet is elöntött a vörösiszap, amelyek még terepjáróval sem voltak járhatók. A kijelölt mintavételi helyek a következők voltak: Kolontár közúti híd, Devecser közúti híd, Somlóvásárhely közúti híd, Tüskevár közúti híd, Karakó 8. sz. főút közúti híd (6. kép). Az iszapminták vizsgálata, a helyszíni tapasztalatok, és a mérések alapján összefoglalva megállapították, hogy a Torna-patak medre, ezen belül a kisvízi meder vörösiszap szennyeződése két részre osztható. Az egyik, a X. számú zagykazetta és Kolontár környezetében található (24+500- 25+500 fkm), ahol jelentős terhelést kapott a meder, itt 12— 14 cm vastag vörösiszap rakódott ki a meder fenekén, a rézsűkön az iszap vastagsága mindössze néhány cm volt. A Kolontár alatti részen egészen a torkolatig (0+000-24+500 ikm), a jelentős fenékesés miatt a mederben nem tudott lerakódni az iszap, így ezeken a részeken csak néhány mm, esetleg 1,0-1,5 cm vastagságú volt a vörösiszap. A nagyvízi meder padka részét azonban - a lassúbb áramlás miatt - 5-7 cm, néhol 10 cm vastagságú iszapréteg borította. A NYUDUKÖVIZIG a Marcalon 2010. október 15-én és november 2-án Kemenespálfánál és Kamondnál, november 2-án Kemeneshögyésznél és Ncmeskocsnál végzett üledékminta-vizsgálatot. Csónakból szondarúddal, illetve „kiszúró” mintavevővel üledékmintákat vettek és elvégezték ezek vizsgálatát a vörösiszap- és a gipszréteg vastagságának meghatározására. A Marcal padkáján felmérésre került az iszapréteg vastagsága. A padkán kiülepedett iszap vastagsága Karakó és Boba térségében átlagosan 30- 40 cm, lejjebb 15-20 cm volt. Az iszapminták (vörösiszap+gipsz+természetes üledék) nehézfémtartalma a Marcal folyásirányában csökkent. Ez a csökkenés két okból következett be. Egyrészt az adagolt gipsz lecsökkentette az iszapban a vörösiszap, így összességében a nehézfémek arányát is. Másrészt, a vörösiszap az áramlással természetesen nem azonos koncentrációban jutott tovább a folyómederben, azaz a folyásirányban gipszadagolás nélkül is eleve csökkenő koncentrációban jelent volna meg. Az elöntött területen végzett talaj-mintavételek adatai szerint a vörösiszapban található nehézfémek a talajban nem jutottak 10 cm-nél mélyebbre. Ez azt jelenti, hogy a mélyebb talajrétegek és az első vízadó réteg közvetlenül nem volt veszélyeztetett, illetve a talajban a szennyezettség a határértéket nem haladta meg (MTABM OKF 2015).
