Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 4. szám
3 Előszó A 2016 óta negyedévenként me ej elenő Hidrológiai Közlöny ez évi negyedik számával teljes lett a folyóirat első 100 éves története. írom, hogy első, mert hiszem és bízom benne, hogy lesz további története a lapnak. Az 1921. évi első évfolyam éves kötete óta - amely a tragikus Trianont követő társadalmi sokk és gazdasági nehézségek miatt csak 1928-ban jelent meg nyomtatásban, együtt az ugyancsak abban az évben megjelent további 5 év (1922-26) egy-egy éves kötetével - a Hidrológiai Közlöny összesen 562 kiadványban jelent meg eddig. A kiadványok 1921 és 1946 között éves kötetek formájában jelentek meg. Az ezt követő évtizedekben váltakozó gyakorisággal, eleinte négyhavonta, majd hosszabb-rövidebb ideig havonta, majd kéthavonta, illetve a legutolsó öt évben negyedévente jelentek meg a lapszámok. A mostani lapszám borítóján a 100 év alatt megjelent kiadványok jellegzetes megjelenési formáival is szemléltetjük a folyóirat egyes korszakait. Felbecsülhetetlen értéket képviselnek a 100 év alatt az 562 kiadványban megjelent szakmai és egyéb cikkek, amelyek ráadásul szabadon hozzáférhetők a lapot kiadó Magyar Hidrológiai Társaság internetes honlapján keresztül. A lap szerkesztőbizottsága azt tervezte, hogy ez év őszén ünnepi konferencia keretében emlékezünk meg folyóiratunk 100 éves évfordulójáról. Sajnos az év elején ránk tört koronavírus járvány és annak visszaszorítására márciusban bevezetett korlátozások miatt idén nem kerülhetett sor az évfordulós megemlékezésre. Terveink szerint 2021-ben - a járványveszély elmúltát követően - megtartanánk e kiemelkedő évforduló megünneplését. A mostani 4. számban nyolc szakmai cikket jelentetünk meg. A cikkek széles szakmai spektrumot ölelnek fel a vörösiszap tározók, illetve az árvédelmi töltések tönkremenetelének vizsgálatától a felszíni és felszínalatti vízkészletgazdálkodási kérdéseken, valamint hidrológiai és hidraulikai elemzéseken keresztül a szennyvíztisztítók energiahatékonysági összehasonlító elemzéséig. Az első cikkben Szlávik Lajos részletesen bemutatja a 10 éve, 2010. október 4-én a MAL Zrt. kolontári vörösiszap zagytározó gátja átszakadásának katasztrofális következményeit és a következmények elhárítására tett intézkedéseket. Sok fényképpel, ábrával, táblázattal illusztrálja, hogy a három területileg érintett környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság az elrendelt III. fokú vizminőségvédelmi készültség során milyen sokrétű és sok esetben egyedi vízminőségvédelmi beavatkozásokat alkalmaztak, valamint a közvetlen veszély elmúltával milyen rehabilitálási munkákat végeztek el a szennyezéssel érintett területeken és a vízfolyásokon. A közel 20 évvel ezelőtt a Felső-Tisza vidékét ért rendkívüli árhullám következtében történt tarpai gátszakadások geotechni kai tapasztalatait tárgyalja Nagy László a második cikkben. Bár a gátszakadások két évtizede történtek, a cikk értéke, hogy az elmúlt időszak új tudományos eredményeinek tükrében elemzi a gátszakadásokat, és összegzi a tapasztalatokat annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy milyen mértékben bízhatunk meg az öreg árvízvédelmi gátak biztonságában. Magyarország természeti adottságai miatt fontos a síkvidéki összegyülekezés folyamatának minél pontosabb ismerete. Kozák Péter kétrészesre tervezett cikkének első részében a belvízelvezetési megoldások elméleti fejlődését tekinti át a gyakorlati szakember tapasztalatain keresztül. Megállapítja, hogy a belvizek jövőbeni hatékony kezelésének érdekében nélkülözhetetlen, hogy a belvíz keletkezésének, mint a síkvidéki összegyülekezési folyamatok különleges fajtájának leíró elméleti háttere felülvizsgálat alá kerüljön és továbbfejlesztésének munkálatai elinduljanak. A klímaváltozás hidrológiai folyamatokra gyakorolt hatása, valamint a társadalmi és természeti vízigények fenntartható kielégítése miatt a felszín alatti vízkészletekbe történő vízpótlás egyre fontosabb vízgazdálkodási feladat. Szabó Zsóka és társai cikkükben áttekintik a célzott felszín alatti vízpótlási módszercsalád elemeit, a módszerek nemzetközi trendjeit, és hazai alkalmazásaik lehetőségeit. A szakirodalmi áttekintésen alapuló elemző cikk következtetése, hogy „a célzott felszín alatti vízutánpótlás a víz kártékony hatásai ellen való védekezéshez, illetve a szezonális vízhiány csökkentéséhez egyaránt segítséget nyújthat”. A tanulmány megállapítja, hogy a hazai alkalmazás szélesebb elterjedéséhez „ kormányzati megértésre, elfogadásra és támogatásra van szükség, továbbá elengedhetetlen a különböző szakterületek (hidrogeológia, mérnöki tervezés, ökológia, mikrobiológia, kémia, társadalom- és gazdaságtudományok) együttműködése, valamint az egyetemek, kutatóintézetek, vízügyi igazgatás, vízügyi cégek, kivitelezők közötti kapcsolatok erősítése ”. Reméljük, hogy a cikk megjelentetésével elősegítjük a szükséges intézkedések megtételét és az együttműködési folyamat elindulását. Rácz Tibor cikkének alapgondolata: „A globális felmelegedés és a klímaváltozás kapcsán sokszor elhangzik, hogy a csapadékok intenzívebbé váltak már napjainkra is, és a helyzet további kedvezőtlen alakulása várható. A kijelentés csak akkor értelmezhető, ha a korábbi adatok alapján megbízható csapadékmaximum (Intensity-Duration-Frequency IDF) görbéket tudunk felmutatni, amelyekhez képest a változás szembeötlő, kimutatható. ” A Szerző a cikkben részletesen tárgyalja a mintavétel és adatfeldolgozás szerepét a csapadékmaximum függvények megbizhatósága és összehasonlíthatósága tekintetében. Megállapítja: ,ylhhoz, hogy a csapadékintenzitások valós változása (vagy nem változása) kiderüljön, a korábbi csapadékadatok szisztematikus felülvizsgálata, és az azokon alapuló csapadékfüggvények, IDF görbék újra generálása szükséges. Enélkül a csapadékintenzitások változásáról nincs mód határozott, tudományos megalapozottságú állítást tenni, és így csak vélelmekre alapozzuk a jövő vízgazdálkodási feladatait. ”
