Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
Katona Gábor: A Tisza-tó öblítő csatornáinak környezetbiztonságra gyakorolt hatása 103 3. kép. Homokzsákkal elzárt tározóbéli vízfolyás (Saját szerkesztés archív felvétel alapján) Photo 3. A reservoir watercourse enclosed by a sandbag (Own editing based on archive photo) A szennyező hullám tiszafüredi szelvénybe érkezésekor a Kiskörei duzzasztómű rendkívüli üzemrendben nyitotta zsiliptábláit. A hirtelen vízkiáramlás következtében a vízfelszín jelentős esése következett be, ennek eredményeként a szennyezett víz nagy sebességgel ürült a folyó tározói szakaszából. A kialakuló vízszint különbség eredményeként az előzetesen felduzzasztott tározótérből nagy mennyiségű tiszta víz áramlott a főmeder irányába, jelentős hígító hatást eredményezve a főmederben, melynek keretében mintegy 25 millió m3 víz jutott vissza a mederbe, mesterséges árhullámot előidézve. A tározó vízszint emelésével előzetesen betárolt víztömeg hígító hatása a kiskörei szelvényben jelentős koncentráció csökkenést okozott, amelyet a mérési eredmények is igazoltak. A mért legnagyobb cianid tartalom 3,88 mg/1 volt Kiskörénél és 2,85 mg/1 Szolnoknál. A végrehajtott beavatkozásoknak köszönhetően a Tisza-tó medencéibe szennyezett víz nem jutott be. A duzzasztómű alatti szakaszon található hullámtéri holtágak a főmedertől elzárásra kerültek, a vizes élőhelyek megóvása érdekében. A folyó élővilágában bekövetkezett károk enyhítésében különösen fontos szerep jutott a közép-tiszai szakaszon a Tisza-tó így megóvott medencéinek és a hullámtéri vizes élőhelyeknek. Részben a cianid szennyezés okozta fokozott figyelemnek köszönhetően került kimérésre a néhány héttel később, 2000. március 10-én bekövetkezett újabb baleset következtében történt szennyezés, mely szintén a romániai Borsabányán történt. Egy három medencéből álló ülepítő rendszer első medencéje túlcsordult. 100 000 m3 víz és 40 000 tonna nehézfémeket - ólomot, cinket, rezet - tartalmazó zagy folyt át az első gáton. Ebből megközelítőleg 10 000 tonna zagyot felfogott a második és a harmadik gát, a többi pedig (megközelítőleg 20 000 tonna) a Novác és a Vasér patakokba folyt, ahonnan a Visó és a Tisza folyóba érkezett. A szennyezés kisebb károkozással vonult le a folyón 2000. március 10. és április 10. között, több hullámban. A szennyező anyag nagyobb része a felső-tiszai szakaszon kiülepedett. Március 12-én az összes ólom és cink koncentráció maximuma 2,9 mg/1, a rézé 0,89 mg/1 volt. A Tisza alsóbb szakaszaira 8-10 nap alatt jutott el a szennyezőhullám, ahol a mért nehézfém koncentrációk már alig haladták meg a határértékeket. A szennyezés jelentős árhullámmal együtt érkezett, mely jelentős hígulást eredményezett, ugyanakkor a cianid szennyezés alkalmával végzett műszaki beavatkozásokat ekkor nem lehetett elvégezni, mivel a duzzasztás az árhullám miatt szünetelt. A műtárgyak zárásával ugyanakkor megakadályozható volt a szennyezés tározótérbe jutása. Az így megóvott élővilág képes volt rövid idő alatt regenerálódni, és ismét benépesíteni a Tisza életterét, hozzájárulva ezzel az ökológiai és gazdasági katasztrófa hatásaink mérsékléséhez. KÖVETKEZTETÉSEK A Tisza-tó vízminőségi állapotát, annak változásait napjainkban folyamatosan figyelemmel kísérik. A Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság Regionális Laboratóriuma minden évben közreadja a Tisza-tó állapotfelméréséről készített jelentését, melyben az Európai Unió Víz Keretirányelvében foglaltak szerinti speciális monitorozás eredményeit összegzi. A rendszeres felmérések az aktuális állapotot és a hosszú távú változásokat is jellemzik. Az eredmények értékelése a Víz Keretirányelv minősítése szerint történik. A 2015. évben elfogadott II. Vízgyűjtő-gazdálkodási Tervben (VGT II.) módosított víztest besorolások alapján végzett értékelések a hidraulikailag egységes egészet képező Tisza főmederre, Abádszalóki-, Sarudi-, Poroszlói-, Tisza valaki-medencékre vonatkoznak. A jelentés alapján a Tisza-tó vízminősége mind fiziko-kémiai, mind makrovegetációs, fítobenton, fitoplankton, makroszkopikus vízi gerinctelenek, valamint halászati felmérések szempontjából jó, ill. kiváló potenciálú (Aranyné és társai 2017). Ezen állapot elérésben kiemelkedő szerepet játszanak az öblítő csatornák. Azonban nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a jó állapot ismeretében „hátradőlünk”, bízva a rendszer működésében. Összességében megállapítható, hogy a Tisza-tó, mint tipikus sekély vizű síkvidéki tározó fennmaradásához, a megfelelő minőségű víznek a környező térségek számára történő biztosításához nem elegendő csak a duzzasztás, vízvisszatartás feladatainak elvégzése. Az öblítő csatornákkal történő, átgondolt üzemrenden alapuló aktív vízminőség-szabályozás is elengedhetetlen feltétele a létesítmény célszerű üzemelésének. Ehhez pedig folytatni szükséges az öblítő csatornák és szabályozó műtárgyaik revízióját, szükség esetén rekonstrukcióját. A hosszú távú, átgondolt és megalapozott fejlesztések érdekében javasolt egy felülvizsgálati és rekonstrukciós terv összeállítása, mely meghatározza a legszükségesebb beavatkozások idö- és költségszükségletét, azok kivitelezésének sorrendjét, valamint általános képet adhat a csatornák és szabályozó műtárgyak állapotáról, állapotváltozásairól és ennek következményeiről. FELHASZNÁLT IRODALOM Aranyné Rózsavári A.. Bancsi /., Csépes E., Kovács P., Teszárné Nagy M, Végvári P. (2003). A sekélyvizü tározás jellemzői. Kézirat, p. 35., Szolnok. http://okozrt.hu/images/okolet/A sekélyvizű tározás jellemzői.pdf Aranyné Rózsavári A., Csépes E., Bácsiné Béres V., Kovács P., Kovácsné Berényi A., Kummer L., Sólyom N., Szalay Gy. (2017). A Tisza-tó 2017. évi állapotfelmérése. Szolnok. http://kotiweb.vizugy.hu/doksik/tarozojelentes_2017.pdf
