Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
Tamás János és társai: Integrált városi hidrológiai modell módszertani alapjai vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés támogatásához 63 Tamás J., Nagy A., Buday-Bódi E., Gálya B., Nistor, S., Fehér J. (2019b). Guideline -Application of the Process Oriented Spatial Decision Support Tools Methods in Urban Hydrology for Middle-Sized Cities in CEE Based on the Reference Sites Guideline -Application of Process Oriented Spatial Decision Supporting Tools, University of Debrecen Faculty of Agricultural and Food Sciences and Environmental Management. ISBN: 978-963-490-162-4. Unger, J., Sümeghy, Z, Gulyás, A., Bottyán, Z., Mucsi, L. (2006). Land-use and meteorological aspects of the urban heat island. Meteorological Applications Volume 8, Issue 2, pp. 189-194. Waananen, A.O. (1969). Urban effects on water yield. In: Moore, W.L., Morgan, C.W. (Eds.), Effects of Watershed Changes on Streamflow. University of Texas Press, Austin, TX, pp. 169-182. Internet 1: https://www.ksh.hu/sdg. A SZERZŐK TAMÁS JÁNOS a Debreceni Egyetem Víz-és Környezetgazdálkodási Intézetének igazgatója; agrármérnök, agro-kémiai, vízgazdálkodási és térinfonnatikai szakmérnök. 2007-ben megkapta Magyar Tudományos Akadémia Doktora címet. Elismerései: Az év publikációja díj, Környezetért díj, Sajó Elemér vízgazdálkodásért díj, Hatvani professzori kutatási díj, Magyar Köztársaság Lovagkeresztje. Publikációinak száma közel 500, tankönyvek száma 16. Több szakkönyvet jegyzett a precíziós mezőgazdaság és a vízgazdálkodás területén. Szűkebb szakterülete a talaj és a környezet állapotának modellezése térinformatikai és távérzékelési eszközökkel. A Magyar Hidrológiai Társaság tagja, a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottságának 2015 óta tagja. BUDAYNÉ BÓDI ERIKA a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Elelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetében tanársegéd. 2010-ben geológus specializáción földtudományi kutató, míg 2012-ben geográfus és angol szakfordítói diplomát szerzett a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karán. Az egyetem Földtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Tudományos pályája során eddig üledékes környezetek földtani modellezésével foglalkozott. Jelenleg a porózus rezervoárok geotermikus potenciálját és a termálvizeket vizsgálja kitermelési, hasznosítási és emissziós szempontból, valamint a távérzékelés és a térinformatika vízgazdálkodási folyamatokban való alkalmazása területén végez kutatásokat. A Magyarhoni Földtani Társulat és az International Association of Hydrogeologists (IAH) tagja. GÁLYA BERNADETT a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Elelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán szerzett környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát 2012-ben. A PhD fokozatot 2018-ban szerezte meg. A Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet adjunktusa. Kutatói és tudományos tevékenységei: az aszály és belvíz előrejelzés módszertani fejlesztése, és a különböző aszályjelenségek, belvízi mérési index adatok összehasonlítása, összefüggéseinek feltárása, a mezőgazdasági területi anomáliák okokozati kapcsolatának meghatározása. 2017-től a Talajtani Társaság tagja, valamint 2018-tól a Debreceni Egyetem Száraz Területek Kutatóközpontjának titkári feladatait látja el. SZABÓ ANDREA a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Elelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán szerzett környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát 2018-ban. Jelenleg a Debreceni Egyetem Táplálkozás- és Elelmiszertudományi Doktori Iskola, PhD hallgatója. Kutatásában a vízhiány és az élelmiszer biztonság vízgyűjtő szintű kapcsolatrendszerének, illetve a klímaadaptáció kapcsolat rendszerének spektrális vizsgálatát és értékelését végzi. FEHER JANOS a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki diplomát 1976-ban, majd a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság- és Elelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karán PhD fokozatot kapott mezőgazdasági vízgazdálkodási témában írt disszertációja alapján. 1976-tól 1996-ig a VITUKI Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (mely név az idők során többször változott) kutatója volt. 1996 augusztusától 2008 májusáig terjedő időszakban a VITUKI CONSULT Zrt. angol-magyar vállalat elnökvezérigazgatója, majd ezt követően ismét a VITUKI kutatójaként dolgozott tudományos tanácsadói beosztásban, egészen a VITUKI 2012-ben történt kényszerített végelszámolásáig. 1997-től kezdődően számos európai projektben dolgozott az európai felszíni és felszín alatti vízkészletek értékelésében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség részére, majd az Európai Bizottság számára a Víz Keretirányelv és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek megvalósításának vizsgálatában. A Debreceni Egyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, valamint a Szent István Egyetemen oktatott vízkészlet-gazdálkodás és integrált vízgyűjtő-gazdálkodás tárgykörökben. Több mint 90 publikáció szerzője, társszerzője. A Debreceni Egyetem 2005-ben címzetes egyetemi docensnek, majd 2017-ben címzetes egyetemi tanárává választotta. Tagja volt a Nemzetközi Vízügyi Szövetségnek (IWA), ahol alelnöke (2002-2008), titkárra (2008-2011), majd 2011-től 2014-ig elnöke is volt az IWA Watershed and River Basin Management Specialist Group szakágazatának. 1977 óta tagja a Magyar Hidrológiai Társaságnak (MHT). 2015 óta tagja az MHT elnökségének és 2016-tól főszerkesztője a Hidrológiai Közlönynek. Az MHT Pro Aqua díj, az MHT Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj, valamint a BM Kvassay Jenő Emlékérem kitüntetettje. NAGY ATTILA a Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán egyetemi docens. 2005-ben szerzett környezetgazdálkodási agrármérnök diplomát, a PhD fokozatot 2009-ben szerezte meg, majd 2016-ban habilitált. Tudományos pályája során korábban fitoremediációval foglalkozott. Jelenleg a távérzékelés és térinformatika vízgazdálkodási folyamatokban való alkalmazása, aszály okozta stresszhatások, mezőgazdasági vízgazdálkodás kritikus vízforgalmi tényezőinek értékelése területén végez kutatásokat. Elismerések: Debreceni Egyetem rektorának elismerő oklevele 2012., Magyary Zoltán Posztdoktori ösztöndíj (2013-2014). A Magyar Hidrológiai Társaság tagja.
