Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
34 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 3. sz. A tározó megnyitásával egyidejűleg három tiszai árvízvédelmi szakaszokon rendkívüli készültséget rendeltek el. Szolnok térségében még két fontos beavatkozást kell megemlíteni. Egyrészt a szolnoki árapasztó tisztítását, amellyel a hullámtér vízvezető képességén javítottak, másrészt a Bivalytói töltés 600 m hosszban történt visszabontását. Ez utóbbi egyrészt felgyorsította az árhullám levonulását, másrészt csökkentette annak magasságán a Tiszára ff-Vezseny közötti szakaszon. Az árhullámképek helyreállítása alapján a Tiszaroffi árvízi tározó igénybevételének és a Bivalytói töltés elbontásának együttes hatására a vízszint csökkenésére a következő értékeket kapták:- Tiszafüred 6 cm- Kisköre-alsó 14 cm- Tiszaroff 38 cm- Szolnok 36 cm. Az árhullám ideje alatt jelentős számú vízhozammérést végeztek a folyó vízvezető képességének meghatározására, hiszen hasonló évszakban, nyáron III. fokú árvízvédelmi szintet meghaladó árhullám a Közép-Tiszán utoljára 1980-ban vonult le. A júniusi árhullámnál a vízhozamok a kora tavaszi áradások idején mért értékeknél 20-30%-kal kisebbek voltak, és ennek ellenére alakultak ki a magas vízszintek. A folyó vízvezető képessége - a nyári lombozat fékező hatása miatt - lényegesen kedvezőtlenebb volt, mint a régebbi, hasonló méretű kora tavaszi áradásoké. Folyamatosan végezték a tározó vízminőségének vizsgálatát is. 12 nap után, június 22-én rendelték el a tározó leürítését. A Tiszaroffí árvízi tározó megnyitásánál elsődleges szempont az árvízkockázat csökkentése volt. A júniusi árhullám vízállás adataiból az látszik, hogy Fegyvernek- Kisköre között a tetőző vízszint jelentősen meghaladta a mértékadó árvízszintet, sok helyen megközelítette a koronaszintet. Ebben a vízállástartományban már bármilyenjelenség előfordulhat, mivel a töltések így már a tervezett terhelésnél nagyobbat kapnak. Ezt támasztja alá, hogy a védvonalak mentén egyre több, komoly veszélyt jelentő jelenség fordult elő. Ilyenek voltak pl. töltéscsúszás, töltésrepedés, kiüregelődés, felpuhulás, hullámverés, elhabolás, veszélyes szivárgás, buzgárok, csurgások, fakadó vizek jelentek meg, több helyen magassági hiány is volt. Ahhoz, hogy e jelenségek következményei ne okozzanak nagyobb károkat (esetleg katasztrófát), jelentősen megnövekedett a szükséges beavatkozások száma, így pl. bordás megtámasztások, injektálások, leterhelések, szivattyúzások, szádfalazás stb. A megerősített védvonalakon - a kötelező biztonsági intézkedéseken túl - nem volt szükség védekezési beavatkozásra. A gátak jól bírták a rendkívüli terhelést, a szokásos fakadóvizek, szivárgások megjelenésén kívül más káros jelenség nem volt észlelhető. További hasznot jelentettek az elmaradó védekezési munkák, amelyek a teljes tiszai védelmi szakaszon a szükséges magasítások csökkentését eredményezték: a tervezett 52 km magasítás helyett csak 28 kmt kellett elvégezni. Társadalmi szinten nem elhanyagolható, hogy az árvízi tározó igénybevételével javult a lakosság biztonságérzete. A 2010. évi árvízvédekezés sajátosságai a Közép-Tiszán: • Megnyitották a tiszaroffí árvízcsúcs-csökkentő tározót. A Tisza árvízmentesítésének a történetében ez volt az első eset, hogy a folyó síkvidéki szakaszán az árvízvédekezésben üzemszerűen síkvidéki árvíztározást alkalmaztak. Az árapasztó tározás folyamata, mérési adatai fontos tapasztalatokkal szolgáltak a módszer további alkalmazására, a VTT programban lefektetett fejlesztési célkitűzések megvalósítására. • A nagyvízi meder vízszállító-képességének a javítása érdekében kitisztították a szolnoki árapasztó vápát és visszabontották Szolnok alatti Bivalytói töltést. Ezek a lefolyás-javító hullámtéri beavatkozások mérési adatokkal igazoltan javították a folyószakasz vízszállító képességét, a vízhozamnak alacsonyabb vízszinteken való levezethetőségét eredményezték. Árvízvédekezés a Bódván, a Hernádon, a Taktán és a Sajón A Sajó a Tisza jobb oldali mellékfolyója; teljes vízgyűjtő területe 12 708 km2, ebből a hazai terület: 6 045 km2. 2010-ben a legösszetettebb árvízvédelmi helyzet az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (ÉKÖVIZIG) működési területén, a Sajó és mellékfolyói (a Bódva, a Hernád és a Takta) vízgyűjtő területén, ezen a hatezer km2-en alakult ki. BÓDVA (A vízgyűjtő teljes területe: 1730 km2, ebből a hazai terület: 961 km2.) A májusi és a júniusi árhullám során is a folyó teljes hosszán az addigi LNV-t lényegesen meghaladó magasságú tetőző vízszintek alakultak ki (1. táblázat, 9. ábra). A Bódva mentén állami védvonalak hiányában a depóniák megerősítését, magasítását végezték. 05.05. 05.12. 05.19. 05.26. 06.02. 06.09. 06.16. 9. ábra. Arhullámképek a Bódva szendrői szelvényében - 2010. május-június Figure 9. Flood hydrograph in the Szendrő section of Bódva - May-June 2010 Május 18-ára kritikus vízjárási helyzet alakult ki a Bódván, a folyó szinte teljes hosszában „megtelt”. A vízállás a folyót kísérő depóniák koronaszintjével színeit, kritikus volt a helyzet Edelény térségében, ahol a Bódva lakott területet veszélyeztetett, itt megfeszített erővel folyt a
