Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 3. szám
3 Előszó A Hidrológiai Közlöny ez évi első és második számában már közöltünk négy cikket, melyeket a Magyar Hidrológiai Társaság szakosztályai készítettek a hazai ár- és belvízvédelem, a szennyvízelvezetés és szennyvízkezelés, a vízvédelem, valamint a balneotechnika helyzetéről. Folytatva a szakmai áttekintések sorozatát, a mostani számban az első két szakmai cikk beszámol a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (DDVIZIG) és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) működési területének vízgazdákodási kérdéseiről a múlt, jelen, jövő kontextusában. A DDVIZIG területén rendkívül sűrű a vízfolyáshálózat, mely vízfolyásokon sokszor rendkívül szélsőséges vízhozamváltozások fordulnak elő. A jelentős számú szerzői csapat által készített cikk a vízügyi igazgatóság általános bemutatása (természeti adottságok, a társadalmi és gazdasági jellemző adatok) után ismerteti a működési területen folytatott vízgazdálkodás jellemző elemeit, mint a területi vízgazdálkodás, a dombvidéki és síkvidéki vízrendezés, árvízvédelem és vízkárelhárítás, a felszíni és felszín alatti vízkészletgazdálkodás, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodás és tervezés jelenlegi helyzetét, és ezen vízgazdálkodási területen jelentkező kihívásokat. Képet ad arról, hogy a DDVIZIG milyen szakmai feladatok megoldásán keresztül biztosítja a működési területén a társadalom víz iránti igényének kielégítését, illetve a víz káros hiányával vagy többletével szembeni védelmet, egyúttal a vizek állapotának mind minőségi, mind menynyiségi szempontú megóvását. Kozák Péter, az ATIVIZIG igazgatója cikkében hasonló célú feladatra vállalkozott. Kiemeli, hogy az Alsó- Tisza vidéke különleges hidrológiai tulajdonságokkal rendelkezik. A vízügyi igazgatóság területén található vízfolyások bár síkvidéki jellegűek, a vízfolyásokon kialakuló árhullámok kialakulása erősen eltérő, vannak nagyon rövid összegyülekezési idővel (egy-két napos) rendelkező vízfolyások a területen, de hosszabb idővel rendelkezők (akár 10 napos időelőnyűek) is. Az árvizek mellett a területet erősen érintik a visszatérő belvizek, valamint az aszályos és vízhiányos időszakok. A Szerző a múlt, a jelen és a jövő kontextusban mutatja be az egyes szakterületeken végzett igazgatósági tevékenységeket, rámutatva, hogy az igazgatóság működési területének természeti és éghajlati adottságai miatt csak folyamatos munkával biztosítható a társadalmi igények kielégítése. Szlávik Lajos legújabb cikkében ismét az árvízvédekezés és belvízvédekezés közelmúltbeli egyik kritikus évét, a 10 évvel ezelőtti 2010-es évben történteket mutatja be. Alapos, áttekintő tanulmányában ismerteti, miként hatott a felszíni hidrológiai folyamatokra a húsz napon belül kétszer is nagy csapadékot okozó, lassan mozgó, „Zsófia” és „Angéla” névre keresztelt két ciklon, amelyek döntő szerepet játszottak Észak-Magyarország, a Bakony és a Mecsek vidéke számos kisvízfolyásán és folyóján kialakult példátlanul heves árhullámokban, illetve belvizek megjelenésében. A cikk bemutatja azokat a védekezési lépéseket, amelyekkel a vízügyi ágazat irányításával megakadályozták, illetve mérsékelték a rendkívüli áradások okozta kártételeket. A felszíni és felszín alatti vízkészletek pontos számbavétele alapvető érdek. Mentes Gyula cikkében rámutat arra, hogy a tengeri árapály minél pontosabb ismerete nemcsak a hajózásban fontos. A folytonos mozgásban levő víztömegek a szárazföldet is deformálják, ezért a szilárd Föld árapályának mérése során a tengeri árapály hatását, az un. óceáni terhelést is figyelembe kell venni. A kutakban mért árapály ismeretére és pontos kiértékelésére egy viszonylag olcsó módszert mutat be a cikk, és egy példát is ismertet. A felszíni vizek árapályának kapcsán a cikk összefoglalja az óceánok és tengerek igen bonyolult árapály mozgását, és röviden foglalkozik a tavak árapályával, valamint a tólengés jelenségével is. A vízgyűjtőkön belül a városi területek aránya folyamatosan nő világszerte, így hazánkban is. Ezért a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítésének egyre fontosabb eleme kell Jegyen a településeken belüli vízkészletek, vízmérlegek pontos meghatározása, amelynek során figyelembe kell venni a klímaváltozás lehetséges szcenárióit. Tamás János és társai kutatásaik során GIS alapú modellrendszert dolgoztak ki, amely többszempontú döntési rendszer támogatására egységes hidrológiai modellbe integrál több hidrológiai tényezőt, úgymint a csapadékot, az evapotranszspirációt, az összegyülekezést, a beszivárgást, figyelemmel a felszíni vízfolyás hálózatra. A rendszer elősegíti és könnyebbé teszi a távérzékelt és egyéb térinformatikai adatok felhasználását megalapozottabb döntésekhez településeken belüli területre. A cikk bemutatja a rendszer alkalmazását Debrecen városra, amelynek során vizsgálták a városi hidrológiai ciklus elemeit, a felszíni lefolyást befolyásoló térbeli jellegű tényezőket, pontosítva ezzel a városi vízkészletre vonatkozó ismereteket. A folyók lebegtetett hordalékhozamának ismerete vízminőségi, folyószabályozási, tározó üzemeltetési és ökológiai szempontból fontos adat. A hordalékhozam megfelelő pontosságú mérése hagyományos eszközökkel meglehetősen munkaigényes feladat. Pomázi Flóra és Baranya Sándor kutatási munkájuk során összehasonlító vizsgálatokat folytattak mintegy 500 vízminta elemzésén keresztül, a közvetlen és a közvetett lebegtetett hordalékmérési eljárásokkal kapcsolatban. A méréseik során szerzett tapasztalatok alapján összefoglalták a vizsgált hordalékmérési eljárások előnyeit és alkalmazási korlátáit. Az optikai (LISST-Portable|XR és VELP TB1 kézi zavarosságmérő), illetve akusztikus elven működő (LISST-ABS és ADCP visszavert jelerősség alapján) eszközökkel, eljárásokkal kapott eredményeket a hagyományos filtrációs (szűrőpapíros) módszerrel kapott eredményekkel összehasonlítva megállapították, hogy a direkt és indirekt eljárások közt erős kapcsolat áll fent, és ezért a vizsgált indirekt eszközök megbízhatóan kalibrálhatok.
