Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)

2020 / 2. szám

Sárasondi Kiss György: A Duna mégis összeköt - Könyvismertetés 87 egész folyamatban, amiben az „illetékes [MTA] Vízgaz­dálkodási Bizottság nem is vett részt a szakértői munkában ... végül a pénz elment, de csak helyzetfelmérés készült ... a testület [MTA] vezetése fundamentalista csapdaállító mozgalmárok befolyása alá került”. A végrehajtó hata­lom, „ elsősorban Antall József tudatában volt felada­tom ellentmondásosságának ...A bősi ügyben érezhető volt a mélyben szkeptikussága. Állítólag bizalmas kör­ben kijelentette, hogyha racionálisan kívánna csele­kedni, a Duna Körös szellemmel átitatott országgyűlés 99%o-a leszavazná ”5’6. Ez ugyan nem menti a felelős mi­niszterelnök döntésképtelenségét, de legalább adalékot ad annak megértéséhez. Szerző részt vesz Mosonyi Emil 80. születésnapi ünnepségén a Gellért Szállóban és megjegyzi, hogy Mosonyi „történetesen Antall minisz­terelnök sógora volt, neki ez kissé kényes volt a Duna Kör befolyása miatt ” és így „ nem akarta exponálni ma­gát”. Az MTA „vízügyes tudósai közben memorandu­mot intéztek a kormányhoz azzal a figyelmeztetéssel, hogy őket boszorkányüldözés éri, miközben szélhámo­sok érveivel dolgozunk — így Sámsondi Kiss - Aláírták többek között Haszpra Ottó, Vágás István, Kozák Mik­lós professzorok is Titkárságának vezetője, Szántó György ellene fordul, mert kormánybiztos akar lenni, „gyanús külföldi cégekkel ” tárgyal, „de amikor kiderül, hogy munkásőr is volt, az már lehetetlenné tette helyze­temet", mint ahogy az is, hogy a Titkárságán megbízási szerződéssel megfordul a „kormos Bauer, akit az Állam­védelmi Hatóságnál a Rákosi időszakban elkövetett tet­tei miatt neveztek így”. Shakespeare-i dráma. Ám a folytatás sem kevésbé izgalmas: „... üzenetet kaptam Antall Józseftől, hogy óvakodjak egy Pás ka Csaba nevű, sokat szereplő mozgalmártól. ... Megdöbbentem [Páska] egy javaslatán: robbantsuk fel az elkészült dunakiliti duzzasztómüvet, bizonyítva elszántságunkat”. Szintén Páskától származik az elhírhedett mondat: „ A vízügy rá­kos daganat a nemzet testén ”7. Ezt megbízható forrás­ból tudhatta, hiszen pár évvel korábban III/lII-as titkos megbízott8 ügynökként szorgosan tüsténkedett Gyűjtö­gető fedőnéven9, mely tevékenységében a Duna Kör számos tagja sem hagyta magára10 - de hát ilyenné ala­kult akkoriban a legújabbkori magyar történelem. Lehet mondani egy visszaemlékezésről, hogy biztosan túl szubjektív, harminc év eltelt, a memória szelektív és nem is biztos, hogy Szerző azt úgy gondolta akkor, ahogy leírta most11 - ám a csatolt fakszimile dokumentumok nem hagynak kétséget afelől, hogy az őszinte, néhol szinte ön­marcangoló önmagába nézés nem vitte vakvágányra Sámsondi Kiss gondolatmentét. Az amatőrség, a tudatlan­ság, a hozzánemértés és a rosszindulat ült tort ebben a szo­morú történetben12’13. Bár felcsillan néha a kafkai helyzet komikuma adta hu­mor is: Hábel György - akit Szerző sokra tartott, ám ebbéli álláspontját a vizes szakma nem osztotta egyöntetűen - ezt írja a külügyminiszterhez címzett bizalmas magánlevelé­ben: „Dr. Bakonyi Péter egy hordó sört követel rajtam fájdalomdíjként, hogy az én javaslatomra és a Te intézke­désedre részt kellett vegyen a mostani Pozsony-győri munkabizottságban, és annak hozzánemértését el kellett szenvedje ... ”.N A baj BNV ügyekben mindig ott volt, hogy a viták vagy rafínáltan manipulálva voltak az elejétől kezdve, vagy mesterségesen elcsúsztak egymás mellett. Amikor hajózásról esett szó, akkor árvízvédelmi kérdésekkel za­varták össze az arra vonatkozó minden tudással nem rendelkező hajózási szakértőt, amikor egy árvédelmi szakembert interjúvoltak, akkor a kérdés az akvatikus ökológiáról szólt. Amikor vízi ökoszisztémákról, akkor nemzetközi jogra, vagy földrengésgenerálásra (no, ez volt minden szamárságok szamársága) terelték a vitát15. Mosonyi Emilt, akit a múlt század második felében csakugyan az első öt között ismertek el világszerte a komplex vízgazdálkodás területén (nem csak a vízerőhasznositásban), itthon abszolút hozzánemértő, szakmailag iskolázatlan és tudatlan amatőrök vagy lefa­­sisztázták, vagy lekommmunistázták. Tette ezt ugyanaz az ember, akit óriási felelősség terhel abban, hogy idáig jutottak a dolgok, mert jól megtervezve sem lehetett volna az országot Duna ügyben abba a rossz helyzetbe manőverezni, ahol ma van. A Hidrológiai Közlöny ’89 - ’93-ban rendre publikálta “Refuznyiki” rovatában azo­kat a cikkeket, amelyeket szakmájuk szégyeneként a ko­rabeli magyar “demokratikus” sajtó visszautasított és/vagy nem közölt le. A cikkek a Magyar Hidrológiai Társaság honlapján elérhetők16. A napi politi­­zál(gat)ással foglalkozó humán értelmiségben számo­sán a Bős-Nagymaros kérdéskört ma is a rendszerváltás szent szimbólumának tartják. S mint ilyet érinthetetlen tabunak tekintik, amihez nem szabad hozzányúlni, mert az elhervasztaná cseperedő demokráciánk virágait. Csak ne derüljön ki az igazság! Mások, főleg a releváns tudásokkal rendelkező műszaki értelmiség, más véle­ményen vannak17. A vita folytatódik18. Időközben eltelt harminc év. Huszonhárom a hágai Nemzetközi Bíróság döntése óta. Megoldás pedig azóta sincs. Annak megtalálásához jó lenne harminc év elmúltá­val harag és részrehajlás nélkül legalább megírni ennek a borzalmas fiaskónak a valós történetét. Nos, fontos adalék­ként és forrásként ebben segít Sámsondi Kiss György ala­pos könyve. És a megoldás? Félő, hogy mindaddig, amíg regnálnak azok a politikusok, akik a "politikai változások trójai falo­vának" farából lopakodtak ki, majd az akkori hatalommal összekacsintva véghez vitték az őket hatalomra segítő vál­tozásokat, aztán egymás torkának estek és azóta sem akar­nak hallani a Duna valóságáról és vízének fenntartható használatáról, addig korlátozott remény van a megoldásra. Ha van egyáltalán. Szöllősi-Nagy András

Next

/
Thumbnails
Contents