Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
16 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 1. sz. • anyagfog kiépítése, • résfal kiépítése, • szádfalazás. A kivitelezési munkák 2018. november 15-én befejeződtek, a műszaki átadás-átvételi eljárások valamennyi érintett árvízvédelmi szakaszon megtörténtek (Dobó 2019). Differenciált árvízvédelem Az árvízi kockázatkezelési tervek készítése során merült fel, hogy célszerű felülvizsgálni a korábban alkalmazott „egyenlő biztonság” elvét a védelmi rendszer fejlesztésénél - azaz a kevésbé érzékeny területeken tűrhető az esetenkénti elöntés, aminek révén nagyobb biztonság nyújtható az érzékenyebb területeken. Az árvízmegelőzés költség-haszon elemzésen alapul, az egyenlő kockázat elvének érvényesítésével, az egyenlő biztonság figyelembevétele mellett. Amennyiben az árvízvédelmi védvonalainkat az előírás szerinti biztonságra szeretnénk kiépíteni, az a jelenlegi finanszírozási körülmények között több évtizedig eltarthat, feltéve, ha nem emelkednek tovább az árvízszintek. Ha csak azokat a védvonalszakaszokat vizsgáljuk, ahol a védekezés nagyon kockázatos, pl. a MASZ meghaladja a töltéskorona szintjét, ez is jelentős, rövidtávon finanszírozhatatlan beruházásokat igényel, amennyiben az előírt biztonságra akarjuk kiépíteni. Ezt követően azzal számolva, hogy a nagyvízi mederkezelés várhatóan csökkenteni fogja a MASZ emelkedését, de valószínű megállítani nem képes, ezért célszerű lenne áttérni arra a gyakorlatra, hogy amennyiben a kialakult LNV (észlelt legmagasabb vízszint) meghaladja az érvényes MÁSZ-t, úgy azt automatikusan felülírja. Ez a későbbiekben könnyebbé teszi a MASZ és a szükséges beruházás elfogadtatását. Amennyiben a védhető célt elérjük, úgy az új beruházásoknál már meg lehet követelni a jelenlegi (szükség szerint módosított) biztonsági előírásokat az éppen aktuális MASZ-hoz, és a rendszereinket fokozatosan védetté lehet tenni. Az irány tehát az, hogy a mentesített ártereknél először a biztonságos védekezés feltételei legyenek meg, majd ezt kövesse a jogszabály szerinti, MASZ-ra történő kiépítés megvalósítása. így lehetővé válik egy töltésszakasz fejlesztése hosszabb szakaszon, igaz alacsonyabb, de védhető szinten. Ez a védekezési költségeket csak csökkenti, nem szünteti meg, de a biztonság intenzív védekezés keretében hosszabb szakaszon fenntartható. A differenciált árvízvédelmi előírások megteremtik a lehetőségét annak, hogy a védettség eléréséig az árvízi biztonságot maximalizálni tudjuk, kockázatosnak minősített ártéri öblözeteink védhetők legyenek. Ennek megfelelően a beruházásokat a differenciált árvízvédelem keretében meghatározott mértékben és sorrendben kell végrehajtani annak érdekében, hogy az árvízvédelem kiépítésére szánt költséghez a lehető legnagyobb kockázatcsökkenés párosuljon (Dobó 2019). A differenciált árvízvédelem tervezésének és megvalósításának szakmai alapjai jelenleg kidolgozás alatt vannak. SZEMLÉLETVÁLTÁS A BELVIZEK KEZELÉSÉBEN - VÍZVISSZATARTÁS BELVIZES IDŐSZAKOKBAN Az intenzívebb gazdálkodással járó nagyobb ráfordítás és az ebből eredő nagyobb termelési érték miatt észrevehetően fokozódik a vízkárérzékenység. Ugyanakkor megnőtt az igény a belvizek minél nagyobb hányadának helyszínen tartására, a belvizekkel való okszerű gazdálkodásra (kisebb-nagyobb tározók építésére, övgátak létesítésére, a belvízcsatornákban vízvisszatartásra). A belvízreform szemlélete kapcsolódik a Víz Keretirányelvhez, a vízgyűjtő-fejlesztési tervekhez. A globális éghajlatváltozás miatt hazánk térségében a téli-tavaszi szélsőséges eloszlású és növekvő mennyiségű csapadékok hatására az ár- és belvizek előfordulási valószínűsége várhatóan tovább nő, melyet gyakoribb aszályok jelentkezése is kísérhet. Ezzel összefüggésben a belvízreform kidolgozása több tudományos kutatási programhoz is kapcsolódott. A belvizek kártételei elleni védekezés új megközelítésének ismérvei: • a vizek nagy területekre kiterjedő visszatartása, • a terület, a táj és a földhasználat új ökológiai és ökonómiai (gazdaságossági) szempontjait is figyelembevevő átgondolása, • terület-, táj-, és földhasználat váltás, • a lehulló csapadék helyben tartása, tározása, • helyenként a vízkészleteknek időben és térben egyaránt kedvezőbb rendelkezésre állására az ökológiai vízigények kielégítési lehetőségét javítja. A belvízreform komplex gondolkodásmódot igényel. A belvízvédekezési módokat át kell értelmezni, a károkozás kockázatát és terheit fel kell vállalni. A tulajdonosi érdekeltség megteremtése nélkülözhetetlen, az agronómiái és vízgazdálkodási módszerek együttes alkalmazása szükséges. Síkvidéki tározás Síkvidéken tartós tározás lehetősége külön tározó kialakításával csak korlátozottan valósítható meg az alábbi tényezők miatt: • terepviszonyok, • vízminőségi problémák, • megújuló vízkészlet. A terepviszonyok miatt vízminőség szempontjából megfelelő mélységű tározók létesítése csak költségesen valósítható meg, mert magas körtöltéseket és szigetelőrendszereket igényelnek. A természetes terepadottságokból adódóan kis ráfordítással csak kis vízmélységek melletti vízszintek viszszatartására alkalmas tározóterületek alakíthatók ki. Az alacsony vízszint azonban vízminőségi problémákhoz vezet, valamint a vízkészlet is gyorsabban párolog, ezért ezeket a tározókat öntözésre nem minden esetben lehet felhasználni, de környezetükben a talajvízháztartást mindenképp kedvezően befolyásolják. Megfelelő vízminőségű, állandó vízkészletü tározók csak abban az esetben alakíthatók ki, ha biztosítható a folyamatos vízpótlás. Fentiekből következik, hogy síkvidéken a vízminőségi feltételek figyelembevételével a meglévő terepalakulatok (csatornák és holtágak) kihasználásával, a medertározás fejlesztésével a leggazdaságosabb a vízvisszatartás növelése. A csatornákban és holtágakban megemelt vízszintje-
