Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
52 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. A példa jól szemlélteti a puffer zónák használata esetén a vízszintek csökkenését, ellentétben a vízkivételi korlátok alkalmazása esetén kialakuló vízszintekkel. Látható, hogy a puffer zónával önmagában nem érhető el a FAVÖKO hosszú távú védelme, mert - ugyan eleinte védelmet ad - de idővel a nagy területre érvényes korlát szerinti vízkivétel hatása eléri a FAVÖKO környezetét is, a FAVÖKO talajvízből történő vízellátása pedig megszűnik (ET = 0, 2/c. ábra). A vízkivételi korlát önmagában való alkalmazása nem szabályozza azt az időtartamot, ami alatt a vízkivétel receptorokra gyakorolt hatása (hozamcsökkenés, vízszintcsökkenés) kialakul. Amennyiben az adott vízkivétel a receptor közvetlen környezetében történik, a hatás akár azonnali is lehet. A vízkivételi korlát egyedüli alkalmazása nagyléptékű vízgazdálkodási terv alapját képezheti, azonban amennyiben nem egészül ki egyéb indikátor alkalmazásával, nem nyújt elegendő védelmet a receptoroknak (FAVÖKO rendszerek, vízhasználatok). A vízszint határértékek alkalmasak lehetnek arra, hogy megfelelő védelmet nyújtsanak. Hátrányuk a megfelelő küszöbértékek és monitoring pontok meghatározásának módja, illetve a magas költség. Problémát jelenthet, hogy a vízkivétel megszüntetése vagy csökkentése után a vízszintek tovább csökkenhetnek (Noorduijn és társai 2019). Továbbá a vízszint határértékek módszere csak követő jelleggel szabályoz, és a kiadott engedélyek utólagos felülvizsgálata problematikus lehet. Az eszközök együttes használatával mind a FAVÖKO számára szükséges vízszintek biztosíthatók, mind pedig a kitermelt hozam maximálható. A 2. ábrán látszik, hogy egy alacsonyabb szinten megállapított Mi stabilizálni tudja a vízszintet is, és meghagy bizonyos párolgási többletet is a FAVÖKO számára. A megfelelő vízkészlet-gazdálkodás érdekében a fenti módszereket egymással kombinálva érdemes alkalmazni, azért, hogy a vízkészletek elosztása mellett a lokális hatások is nyomon követhetőek és kezelhetőek legyenek. Mindez a felszín alatti vízrendszer alapos megértését és megfelelő koncepcionális modell felállítását igényli. FAVÖKO-k A felszín alatti vizektől függőnek tekinthető minden olyan vízi ökoszisztéma, ahol állandóan, vagy az év valamely időszakában a vízhozam, vagy a vízszint alakulásában a felszín alatti víz számottevő szerepet játszik. A vizes és szárazföldi ökoszisztémák közül pedig a felszín alól származó állandó, vagy időszakos felszíni vízborítást, folytonos, rendszeres, vagy eseti kapilláris talajvízhatást igénylő fajokat reprezentáló társulások sorolhatók ide. Kiindulási alapként tekintjük a KvVM TVH Tudományos Bizottsága által jóváhagyott, természetvédelmi szempontból összeállított FAVÖKO- listát, amely az országos élőhely térképezés számára felállított ún. A-NÉR-listából 8 csoportban összesen 37 élőhelyet említ. A VK1 „wetland”-ekkel foglalkozó útmutatójával összhangban, gazdasági és tájökológiai szempontok alapján az erdőterületek, a nagy kiterjedésű rétek és legelők, valamint a szántóföldi területek élő- és termőhelyei közül azokat, ahol a definíció szerinti talajvízhatás fennáll, ugyancsak ide sorolhatjuk. A FAVÖKO-k mennyiségi állapotának meghatározásával kapcsolatos módszertant a VGT2 6-5-4- háttéranyag (OVF 2015, Gondár és társai 2015) tartalmazza. Eszerint a FAVÖKO-k tipizálásának eredményeként 4 kategória különböztethető meg: a) állóvizek: összefüggő nyíltvizek, amelyek tájban való elhelyezkedésük alapján lehetnek édesvizű és szikes tavak, vagy mentett oldali holtágak; b) lápok és mocsarak: szikes, vagy édesvizü vizenyős területek, jellemzően csak időszakos vízborítással, jelentős makro vegetác ióval; c) nedves gyepek: láprétek és mocsárrétek; d) erdők. A FAVÖKO-k állapotának biztosítására az alábbi indikátorok alkalmazhatóak: Az erdős területeken, ahol a talajvíz szerepet játszik az erdő vízellátásában, a kívánatos terep alatti talajvízállástartományok és a vízjárásra vonatkozó követelmények alkalmazhatók: • A mezőgazdasági területeken növénycsoportok szerint a többlet vízigény értékei, növény - talaj kombinációkra pedig a kívánatos terep alatti vízállás. • A dombvidéki, a hátsági és a síkvidéki területeken alaphozamra és a talajvízből származó párolgásra vonatkozó, az utánpótlódás arányában megadott, víztest szintű becslések. • A nagy forrásokra a csatlakozó felszíni vizek ökológiai igényei alapján adhatók meg a forráshozamra vonatkozó egyedi követelmények, amelyek az időbeli változások megengedhető mértékét is magukba foglalják. • A felszíni vizek esetében a vízjárásra vagy vízállásra vonatkozó referencia értékekből lehet levezetni a környezet felszín alatti vizeire vonatkozó követelményeket. Hidrológiai/hidraulikai kritérium lehet egy küszöbérték, vagy a zavartalan állapothoz képest elfogadható mértékű változás is. Ez utóbbi felfogható a biotópnak a felszín alatti víz állapotváltozásaival szembeni tűrőképességeként is. A változásra vonatkozó kritérium egyben a zavartalan állapot leírását is szükségessé teszi, hiszen a tolerálható változás csak ehhez képest értelmezhető (Simonffy 2005). A hidrológiai/hidraulikai állapotjellemzők közötti öszszefüggéseket is figyelembe kell/lehet venni: pl. (i) a talajvízforgalom és a talajvízszint kapcsolata, (ii) a vízfolyás kisvízi hozamának függése a talajvízből származó alaphozamtól, illetve a mederközeli talajvízszintektől, (iii) a sekély tavak vízjárása és a környező talajvízszint-változások kapcsolata. A felszín alatti vizek vízháztartási és potenciálviszonyait több ok együttes hatása alakítja (ezek között szerepel a természetes változékonyság is). A vízkivétel — vagy bármely más ok - hatása általában modellezési technikákkal elkülöníthető, de a nem-lineáris folyamatok miatt a többi
