Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 2. szám
26 Hidrológiai Közlöny 2020. 100. évf. 2. sz. m3/s-mal több volt, mint amennyi a töltésszakadás nélkül kialakult volna. A vízszintek itt 22-38 cm-rel meghaladták volna a tényleges maximumokat, 2-26 cm-rel az LNV-t, de lejjebb, a Hármas-Körösön ez már nem lett volna kimutatható. A hatás természetesen abban is megnyilvánult, hogy lényegesen csökkent a nagyvízszintek tartóssága. AZ 1980. ÉVI ÁRVÍZ HIDROLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE Az 1980. évi Körös-völgyi árvíz nem csak a súlyos, nagy károkat okozó következményei miatt, hanem hidrológiai szempontból is indokoltan nevezhető rendkívülinek. Ilyen méretű nyári árvízre nem volt még példa a Körösökön. Az évtizedek óta megszokott csapadékeloszlástól az 1980. évi eltért: az egymást követő több csapadékhullám mindegyikénél a legnagyobb esőzés mindig a Fekete- és Sebes-Körös hegyvidéki vízgyűjtőjénél volt, ahol az eddigi legnagyobb 24 órás csapadékmennyiséget észlelték (a csapadék általában vagy csak a két déli, vagy csak a két északi mellékfolyót, vagy az egész vízgyűjtőt a mostaninál egyenletesebben éri - az időjárási front irányától függően). Ugyancsak egyedülálló volt az áradás hevessége is a Fekete-Körösön, ahol az árvizet megelőző időszak kisvízállásai miatt üres mederbe érkező árhullám soha nem tapasztalt eséssel vonult le és a folyó az eddig észlelt legnagyobb vízhozam több mint másfélszeresét szállította. A Körösökön lefolyt vízmennyiség szempontjából a Fekete- Körösé volt a döntő szerep. A lefolyásnak víztömeg-mérlegekkel való ellenőrzése révén részletes képet kaptunk az árvízi vízforgalomról. Az árhullámoknak nem csak a tetőző szintje, hanem a tetőző vízhozama is megnőtt a szabályozások kezdete óta. 1915-1980. között a Fekete-Körösön 21, a Fehér-Körösön 25 olyan árhullám vonult le, amelynek tetőzése meghaladta a III. árvízvédelmi készültségi fokozat vízszintjét. Az árhullám által szállított víztömeg szempontjából az első 4 helyen az 1966. óta levonult árvizek álltak. Az 1966-1980. közöttjelentkezett négy nagy árvíz tapasztalatai alapján - a meteorológiai körülmények és hidrometeorológiai feltételek egyes tényezőinek rendkívülisége ellenére, a jelenségek okainak kutatása során ezeket figyelembe véve - a Körösök korábbi viselkedésének, árvízi hidrológiai sajátosságainak változásával is számot kellett vetni. A Körösök csaknem minden jellemző vízmérce szelvényében az árvízszint és árvízhozam gyors ütemű növekedése volt tapasztalható. Ez a legszembetűnőbb a Fekete-Körösön Antnál, ahol 1966-1980. között négyszer alakult ki a korábbinál magasabb vízszint, a növekedés 160 cm volt! Hevesebb lett az árhullámok áradó ága, az apadó ágon pedig tartós magas vízállással kellett számolni. A vízállások tartóssága a legnagyobb vízszintek tartományában nőtt és ez addig nem tapasztalt terhelést jelentett az árvízvédelmi töltésekre. Nagymértékben növekedett a lefolyt víztömeg és a lefolyási hányad is emelkedő tendenciájú volt. Az 1980. évi árvíznél végzett vízrajzi észlelések és mérések, a hidrológiai tapasztalatok elemzése (a sajátos árvízi hurokgörbék, a töltésszakadások és szükségtározások hidrológiai hatása, a lokalizálás, vízvisszavezetés hidrológiai tapasztalatai stb.) a Körös-völgy árvízvédelmének további fejlesztése, a különböző védelmi módszerek alkalmazása szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak. A Körösök adták az első hidrológiai jelét az árvízi paraméterek intenzív növekedésének a Tisza-völgyben. AZ 1980. ÉVI KÖRÖS-VÖLGYI ÁRVÍZ KÖVETKEZMÉNYEI A Körösök árvizeinek és árvízvédelmének történetében kiemelkedő helyet foglal el az 1980. évi árvíz. A két töltésszakadásjelentős tanulságokkal szolgált az árvízvédelmi fejlesztések szempontjából. A halaspusztai töltésszakadás nyomán megszigorították az átmeneti időjárású, ősz végi-tél kezdeti időszak építési előírásait. A hosszúfoki töltés előzetes jelek nélküli átszakadása ráirányította a figyelmet arra, hogy milyen fontos a töltések altalaj-viszonyainak feltárása, megismerése. Ezt az 1980 utáni években országosan elvégezték és ezzel a hasonló okokból kialakuló jelenségeket feltehetőleg meg lehetett előzni. Az 1980. évi (és az azt 7 hónap múlva követő 1981. évi) árhullámok megerősítették annak szükségességét, hogy a Körösök árvízi sajátosságainak okait kutatva részletesen elemezni kell a meteorológiai körülmények és hidrológiai feltételek egyes tényezőinek rendkívüliségét; amelyek az 1966-1980. közötti (és azt követő) árvízi helyzetek kialakulásában közrejátszottak. A nagy Körös-völgyi árvizek tapasztalatai alapján részletesen elemeztük a Körösök árvízi viselkedését, hidrológiai sajátosságait, az árvizek természetének változását. E vizsgálatok eredményei kihatottak a fejlesztési koncepciók alakítására. Az 1980. (és a továbbiakban, az 1981.) évi Körös-völgyi árvizek nagyot lendítettek a szükségtározás módszerének üzemszerű alkalmazásán. Tulajdonképpen ez az időszak volt az, amikor a védekezési módszerek eszköztárában polgárjogot nyert az árvíz oldaltározóba történő szabályozott kivezetése és visszatartása. Ez pedig messzire kihatott - tulajdonképpen a több mint 20 évvel később induló Vásárhelyi-terv Továbbfejlesztése (VTT) elnevezésű tiszai fejlesztési programig vezetett (Szlávik 2004). Azt is egyértelműen rögzíteni kell, hogy 1980-ban a mérgesi szükségtározó igénybevétele nem volt hatékony. Igénybevétele révén nem sikerült meggyorsítani az apadást, mérsékelni a töltésszakadáson kiömlő vízmennyiséget. Nem rendelkeztünk tapasztalattal, akkor még nem voltak numerikus modellezési lehetőségek - túlbecsültük a hosszúfoki töltésszakadás alatt elhelyezkedő mérgesi szükségtározó leszívó hatását. Ugyanakkor a mályvádi szükségtározó felhasználása a második árhullám tetőző vízhozamának és így vízszintjének a csökkentésére kiváló és hatékony eszköznek bizonyult, hasonló helyzetekre a jövőben is példaként szolgálhat. Az 1980. évi töltésszakadáson kiömlött víz lokalizálásának tapasztalatai, az annak során rögzített megfigyelési adatok (6. ábra) a lokalizációs célú modellezési feladatokhoz nyújtanak segítséget, adnak példát még napjainkban is.
