Hidrológiai Közlöny, 2020 (100. évfolyam)
2020 / 1. szám
Dobó Kristóf és társai: Az árvíz- és belvízvédelem országos helyzetképe 11 Szivattyútelepek és -állások száma: 677 db. Szivattyútelepeken és -állásokon található szivattyúk darabszáma: 1 410 db. Összes vízszállító-képesség: 954 m3/s (ez az adat a Tisza középvíz hozamánál magasabb). Összes beépített villamos teljesítmény: 81 000 kW (Tiszalök erőmű 13 000 kW). Átlagéletkor: 34 év (a legidősebb 1897. évi). Tározók, szükségtározók A belvíztározók az összegyűjtött belvíz tárolására szolgáló természetes vagy mesterséges (töltésekkel körülvett) térségek, melyek feladata a befogadók és a települések mentesítése a belvíztől, illetve a vizek visszatartás. A belvizet nem lehet teljes egészében visszatartani, hiszen egy igazán belvizes időszakban Balaton-mennyiségű víz kerül átemelésre és levezetésre a befogadókban. Kialakításuk szerint lehetnek: • Medertározás - belvizes időszakban műtárgyakkal, vízszintemeléssel a csatornák, vízfolyások medrében visszatartott, megnövelt vízmennyiség. • Holtágak - a belvíz befogadására, védekezési célból történő feltöltésére kijelölt holtágak. • Kijelölt belvíztározók - a belvíz befogadására kijelölt, védekezési célból történő feltöltésére használt terület. • A sík vidék viszonylag mélyebb rét-legelő művelési ágú lapályai. • Belvízjárta területek - elsősorban a mezőgazdaságilag nem hasznosítható mélyebb, lefolyástalan síkvidéki területek, ahol a helyi csapadék egy része átmeneti vízfelesleg formájában, nagyobb mennyiségben és gyakorisággal összegyűlik. A belvízvédelmi tározók nyilvántartását a belvízvédelmi tervek tartalmazzák. A vízügyi igazgatóságok kezelésében jelenleg 88 belvíztározó van, ezen felül további, magánkézben lévő mélyfekvésű, jellemzően rét-legelő hasznosítású területek is kijelölésre kerültek, melyekre belvizes időszakban a nagyobb károk megelőzése érdekében a víz kivezethető. A NEMZETI VÍZSTRATÉGIA A 1110/2017. (III. 7.) Korm. határozattal elfogadásra került a Nemzeti Vízstratégia és a végrehajtását biztosító intézkedési terv. A Kormány által jóváhagyott Nemzeti Vízstratégia (NVS), a magyar vízgazdálkodás 2030-ig terjedő keretstratégiája és 2020-ig terjedő középtávú intézkedési terve. A Nemzeti Vízstratégia a hazai vízgazdálkodás 2030- ig terjedő fő célkitűzéseiként az ár- és belvízvédelmi szakterület vonatkozásában a vízvisszatartás fokozását és vizeink jobb hasznosítását, a veszélyhelyzet-elhárítás orientált vízkárelhárításról a megelőzés-központú vízgazdálkodásra történő áttérést, valamint a vízfolyások természetes állapotának megtartását határozza meg. Az árvízvédelmi és a belvízvédelmi szakterület fejlesztési elképzelései összhangban vannak a Nemzeti Vízstratégia célkitűzéseivel. A HAZAI ÁRVÍZVÉDELEMI FEJLESZTÉSEK IRÁNYAI Az 1998-2006. közötti időszak kilenc évéből hat év hét rendkívüli árvizet hozott (1998., 1999., 2000., 2001. és 2006. évi Tisza-völgyi rendkívüli árvizek, valamint a Duna 2002. és 2006. évi árvizei). Valamennyi újabb LNV-ket eredményezett számos vízmércén. Rendkívüli árvízi helyzeteket okozott a 2010. év; 2013-ban minden addigit meghaladó magasságú, vízhozamú árhullám vonult le a Duna hazai szakaszán, 2014-ben pedig a Murán és a Dráván. Hatalmas terhet jelentettek az ország számára a védekezési, kárelhárítási és újjáépítési költségek. 2001-ben árvízkatasztrófa következett be a Felső-Tisza jobb partján, víz alá került a beregi öblözet jelentős része. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy Magyarországon az elmúlt 120 évben gátszakadás csak a mértékadó előírásokra (magasság, keresztmetszet) kiépítetlen töltésszakaszokon következett be! Az utóbbi két évtized európai eseményeivel szemben az árvizeknek, a gátszakadásnak nálunk nem voltak halálos áldozatai. Ezeknek az árvizeknek a nyomán erőteljesen fokozódott a veszélyérzet, növekedett a biztonság megteremtésének igénye, új árvízvédelmi fejlesztési politikát és stratégiát kellett kialakítani. Az árvíz-mentesítés elsőrendű célja korábban - a folyószabályozások időszakában - a vagyonmentés és a termőföldek értéknövelése volt. 2001 -tői - a beregi töltésszakadást követően - szemléletváltozás következett be a magyar árvízvédelemben, amelynek legfontosabb elemei: • az árvizekkel való gazdálkodás, • az árvízvédelem egyik stratégiai kérdése: az árvízi biztonság ökológia szempontoknak is megfelelő biztosítása, • a vizek visszatartása a kiegyensúlyozottabb vízjárás elősegítésére (árvizekből és aszályokból keletkező problémák integrált kezelése), • a megfelelő területhasználatra alapozott tájgazdálkodás és a fenntartható regionális fejlesztés. A hazai árvízvédelmi fejlesztések kiemelt feladatai • a meglévő árvízvédelmi művek rekonstrukciój a, kiépítése az előírt mértékadó árvízre (magasságra, tartósságra, magassági biztonságra), • a Tisza árvízvédelmi rendszerének megújítása. A meglévő árvízvédelmi művek rekonstrukciója, kiépítése az előirt értékre A töltéseket a számított, mértékadó árvízszint (MÁSZ) és a magassági biztonság értékével megnövelt szintre (terhelésre) kell kiépíteni. Ennek elemei a következők: • töltésmagasítás (MÁSZ + 0,5; 1,0; 1,5 m), • a keresztmetszeti méretek erősítése, • az altalaj gyengeségek megszüntetése, • a töltések szerkezeti hibáinak kijavítása, • a keresztező műtárgyak átépítése, valamint • az észlelőhálózat, hírközlés, gátőrházak és védelmi központok fejlesztése, töltésburkolás, előtér rendezés.
