Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
58 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. 1908. Új vasúti pályát kezdtek építeni a korábbinál magasabb terepszinten, hogy a keletkező un. Gatun-tó el ne öntse a vasútvonalat. 1909. augusztus 24. Megkezdődött a zsilipek építése. A zsiliptomyok 80 láb magasak és 100 láb hosszúak. A zsilipkamra mélysége 13 láb. A zsilipeket öntött betonból építették, a betont látványos drótkötélpályán vitték a helyszínre. 1910-ben a Cucaracha kétszer is újból megindult. Exkavátorokat, pályatesteket, mozdonyokat, vasúti kocsikat és sűrített levegő vezetékeket temetett be. Az árok déli végét hónapokra eltorlaszolta a lavina. Gaillard egy év múlva azt jelentette, hogy a legrosszabb földcsuszamlásokon már túl vannak. De valójában azokat még a jövő tartogatta. 1911 -tői kezdve, amikor az árok már lényegesen mélyebb lett, minden évszakban történtek földmozgások, méghozzá egyre fokozódó erővel. Suvadások játszódtak le Las Cascadas-nál, La Pita-nál, Empire-nél, Liriónál és kelet Culebránál. Összesen huszonkétszer indult meg a föld ezeken a helyeken az építés ideje alatt. Cucaracha úgyszólván sosem maradt nyugton. 3 hónapba telt, amíg az 1911 - es földcsuszamlások után az árokba zúdult követ és talajt sikerült kiásni. 1912-ben 4,5 hónapot a földlavinák elhordására kellett fordítani. 1912. január 19-én a Cucaracha újból megmozdult. Ez a földmozgás a teljes csatomafenék alatt átvágott és a csúszólap belemetszett a szemközti rézsűbe. Ez a felszínmozgás ekkor már hatodszor semmisítette meg hónapok munkáját. 1912-es évből, amikor már a sokadik suvadás játszódott le Culebránál, maradt fenn egy történet. Gothard főmérnöktől elkeseredve kérdezte a szakasz építésvezetője, hogy most mit csináljon? Mire Gothard kissé közömbösen válaszolt: „Azt, amit eddig, laposítsd a rézsűket.” 1912. A Chagres folyón létesült Gatun gát (8. kép) a Culebra bevágásból származó meddő tonnáinak felhasználásával. A Gatun gát feladata a csatorna vízszintjét állandó szinten tartani. Az elárasztott város Matachin (fordítása: öngyilkos kínaiak) a vasútnál dolgozó kínai munkások után kapta a nevét, akik néhány hónap alatt a körülmények miatt százával követtek el öngyilkosságot. A Gatun gát hossza mintegy 2 400 m volt, az alapszélessége mintegy 15-szöröse a magasságának. Az elkészített betongát 1930- ig, a Hoover-gát átadásáig, a föld legmagasabb gátja volt. A gát tetején 14 db árapasztó nyílás van. Az építkezés utolsó éveiben a teljes munkaerőlétszám 45-50 ezer fő között mozgott, ami csaknem elérte Colon és Panamaváros együttes lélekszámát. Az észak-amerikai fehérek száma kb. 6 000 volt, ebből 2 500 asszony és gyermek. 1913-ban az un. aranybérlistán (fehérek és néhány vezető beosztású fekete alkalmazottak és hozzátartozók száma) 5 362 fő szerepelt. Havi 150 dollár átlagbérrel. Egy ápolónő 60 dollárt kapott, egy tisztviselő 100-at, egy orvos 150 dollárt. A gőzexkavátor-kezelők fizetése havi 300 dollár volt. Ugyanennyit kapott egy fiatal kezdő, diplomás mérnök. A fizetések így is önmagukban is magasabbak voltak, mint az Egyesült Államokban. Ehhez még sok kedvezmény is járult, ami nem volt az USA-ban. A fizetési osztály és a család jelenléte határozta meg, hogy ki mekkora lakásra jogosult. A 200-300 dollár jövedelmű alkalmazottaknak már egy 6 szobás villa járt, ha a családjuk is a csatorna-övezetében volt. Ugyancsak nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az árak 10-15 %-kal alacsonyabbak voltak, mint otthon. Anyagilag tehát megérte Panamában munkát vállalni. 1913. május 10. Elkészültek a zsilipek. Először a Csendes-óceáni oldalon a Pedro Miguel-i egyetlen lépcső 1911- ben, a mirafloresi kettő és a Gatun-zsilip (6. kép) pedig 1913-ban. 1913. szeptember 26. Az első hajó feljut a Panama-csatornába. 1913. október 10. A Panama-csatorna elárasztását Woodrow Wilson elnök vezényelte, amikoris a Fehér Házban (Washington D.C.) megnyomott egy gombot, jelet küldve a Gamboa gát közepének robbantásához. Ezzel végre lehetővé vált, hogy a Csendes óceán és az Atlanti óceán vize keveredjen. 1914. június 7. Az első hajó átszeli a Panama-csatornát, fizetni a rakomány minden tonnájáért 90 centet kell. 1914. augusztus 15. Hivatalosan megnyílt a Panamacsatorna az SS Ancon áthaladásával, egy évvel a tervezett átadás előtt. A Panama-csatorna 74 kilométer hosszú víziút, melynek bekerülési költsége 352 millió dollár volt, alapvetően a tervezett költségvetésen belül. Az építkezésen mintegy 50 000 munkás dolgozott rajta, közülük 3 500 volt fehér. Az amerikaiak 173,3 millió m3 földet ástak ki, megfogalmazásuk szerint a világ hasznára ("pro mundi beneficio") épült a csatorna. Ez a jelmondat később a panamai zászlóra is felkerült. TOP WIDTH OF EXCAVATION FINAL WIDTH 1.800 1. ábra. A csatorna fenékszintjének és szélességének változása Figure 1. The canal bottom level and the excavation volume changed in different execution phases A PANAMA-CSATORNA KÖLTSÉGE A Panama-csatorna építésére tervezése és építése alatt több költség változat készült. Volt, amelyiket a részvényárfolyamok befolyásolása alakított, volt, amelyiknél az ismeretek hiánya játszotta a szerepet. Kétségtelen, hogy az első költségbecslés nem a XIX. század közepéről való 1785: $200,000 és 1843-ban $26 millió. Az 1850-es években Vanderbuilt amerikai utazó 65 600 000 USD-re becsülte a csatornaköltséget tíz-tíz zsilip építésével. A franciák első becslése 240 millió dollárról szólt, ennyiért kívántak részvényt kibocsájtani. 1875 előtt, amikor az Egyesült Államok élénken érdeklődött a csatorna megvalósítása
