Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
50 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. A szubmerz növények által előidézett foszfor-, illetve nitrogénhiány ugyancsak szignifikánsan (P<0,000, ANOVA) gátolta a békalencsék növekedését, amely nagy hasonlóságot mutat átokhínárral kezelt tápoldat esetében (1. ábra). Azokban az akváriumokban, amelyekbe minden tápanyagot visszapótoltunk, de a pH-t 10,2-es tartományban tartottuk, szubmerz növényekkel kezelt tápoldat esetében a békalencsék növekedése szignifikánsan kisebb volt (P<0,001, ANOVA), mint a kontrollkultúráké (7. ábra). Az átokhínárral kezelt tápoldaton tenyésző békalencsék növekedése a 10. napon megállt, majd biomasszája csökkenni kezdett (7. ábra. A panel). A L. gibba biomasszáját a kísérlet 14. napjára átokhínárral kezelt tápoldat esetében a vashiány 34%-al, a nitrogén- és foszforhiány 82%-al, a lúgos pH 87%-al csökkentette, míg tócsagazzal kezelt tápoldat esetében a lúgos pH 58%-al, a vashiány 61 %-al, a nitrogén 64%-al és a foszfor 68%-al csökkentette. 1. ábra. Az átokhínár (E. nuttallii) (A) és a tócsagaz (C. demersum) (B) által előidézett tápelemhiány (N, P, Fej illetve a lúgos (10,2) pH hatása a békalencse (L. gibba) biomasszájának változására (Megjegyzés: A hibasávok az eredmények szórásai, n=3.) Figure 1. The impact of nutrient limitation and high pH caused by submerged plants (E. nuttallii (A), C. demersum (B)) on the biomass of duckweed L. gibba (Note: Error bars represent the standard deviation, n=3.) Az átokhínár által előidézett mangán- és vashiánynak nem volt szignifikáns hatása a békalencsék klorofilltartalmára, míg a lúgos pH (10,2), a nitrogén- és foszforhiány szignifikánsan (P=0,002, ANOVA) csökkentette a békalencsék klorofilltartalmát a kontrollkultúrákhoz képest. A tócsagaz által előidézett mangánhiány -hasonlóan az átokhínaras kezeléshez- nem volt szignifikáns hatással a békelencsék klorofilltartalmára. Viszont ebben az esetben a lúgos pH (P=0,022, ANOVA), a nitrogén- (P=0,003, ANOVA) és foszforhiány (P=0,007, ANOVA) mellett, a vashiány (P=0,012, ANOVA) is szignifikánsan csökkentette a békalencsék klorofilltartal-mát (2. ábra). A pH hatása a békalencsék növekedésére A békalencsék növekedési rátája a tápoldat pH értékének emelkedésével fokozatosan csökkent. 7-es pH mellett a békalencsék növekedési rátája 0,259 RGR nap' ', 9-es pH fölött kezdett szignifikánsan (P<0,008, ANOVA) csökkenni. 11-es pH-n növő kultúrákban viszont a növekedésük teljesen megállt (3. ábra). A békalencsék klorofill hozama a tápoldat lúgosodásával 9-es pH fölött szignifikánsan csökkent (P<0,000, ANOVA), 10-es pH fölött pedig a hozam nem volt már kimutatható (3. ábra). Semleges pH-jú tápoldaton a békalencsék optimális szaporodást mutattak és klorofill hozamuk a kísérlet 14 napja alatt több mint 545 pg volt akváriumonként (5. ábra). PH értékek terepi körülmények között A hínámövények sűrű állományai fölött -a víz legfelső 2- 4 cm-es rétegében- kora reggel mind az érdes tócsagaz, mind az aprólevelű átokhínár állományok víztesteiben a víz pH értéke 7,6 volt. Ez az érték három órán belül már 9 fölé emelkedett. A legnagyobb pH délután 15 órakor volt mérhető, tócsagaz állományok fölött 11,1; átokhínár állományok fölött pedig 10,2. A víz pH-ja 15 óra után folyamatosan csökkent (4. ábra). 2. ábra. Az átokhínár (A) és a tócsagaz (B) által előidézett tápelemhiányok és a nagy (10,2) pH hatása a békalencse kultúrák klorofilltartalmára (Megjegyzés: A hibasávok az eredmények szórásai, n=3) Figure 2. The im/ract of nutrient limitation and high pH caused by submerged plants (E. nuttallii (A), C. demersum (B)) on the chlorofill content of duckweed L. gibba (Note: Error bars represent the standard deviation, n=3)
