Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)

2019 / 4. szám

14 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 4. sz. A TALAJRÉTEGZŐDÉS HATÁSA Buzgárok leggyakrabban a következő talajrétegződésnél azonosíthatók: • fedőréteg nélküli szemcsés altalajnál - egyrétegű buzgár, • vízzáróbb (rendszerint kötött) fedőréteg alatti szemcsés altalajnál - kétrétegű buzgár, • ún. „háromrétegű” altalajnál, amikor a kötött fedő­réteg alatt kohézió mentes finomszemcsés réteg van, amihez a vízutánpótlást a jó vízvezető alsó ré­teg biztosítja, • kötött talajba szemcsés rétegnek lokális beékelődé­sénél. Homogén altalaj Homogén vízáteresztő altalajon épült töltés alatt a vízáramlás árvíz hatására a telített altalajban gyorsan ki­alakul. Ebben az esetben a terepszinten lévő finomszem­­csés réteg vastagsága a néhány decimétertől a több méte­rig terjedhet. Minden esetben a töltés jelenti azt a fedőt, ami alatt a hátrarágódó erózió kialakul. A buzgáros tönk­remenetel két leggyakoribb leírása a következő: A vízszint emelkedésével a homogénnek tekinthető feltalajban, az áramlási nyomás és felhajtóerő hatására - különösen finomszemcsés talajban - először felszín közeli szemcsék, majd a mind mélyebben fekvő réte­gek szemcséi lebegő állapotba kerülhetnek. Ekkor a talajszemcsék súlyával egyensúlyt a felhajtó erő és az áramlási tömegerő tart. A felfelé áramlás hatására a talaj teljesen fellazul, mely fellazulás a töltés alá is be­hatolhat. Az így teherbírást vesztett talaj a töltés súlyát nem bírja el, kitér előle és rézsűcsúszás vagy altalaj­törés alakul ki. Ez a leírás egy egyensúlyvesztést mu­tat be, ami Terzaghi-elméletével (Terzaghi 1943) van összefüggésben, csak leszűkítve a problémát egyedi szemcsékre a rétegek helyett. Az altalajból adódó szivárgási nyomás a mentett olda­lon a töltés lábánál a legnagyobb, itt koncentrálódnak a szivárgási áramvonalak. Ha a szivárgó víz koncent­ráltan a felszínre tör, intenzív áramlás (csurgás) indul­hat meg, mely a vízáteresztő altalaj finom szemcséit kimoshatja, üregeket, vízvezető „csöveket", „csator­nákat” alakíthat ki a talajban. Ezek miatt a vízmozgás felgyorsul és megindul a belső erózió a csatornákban, amely végül is az üregek beszakadásához és a töltés összeomlásához vezethet. Ez a leírás erózióra vezeti vissza a buzgár kialakulását, a kialakult üregekben ki­alakuló eróziós határsebességekre. Kétrétegű altalaj Ha a vízáteresztő talajon vízzáróbb fedőréteg fek­szik és az árvízből származó víznek a talajba való be­áramlása a fedőréteg áttörésein (például anyaggödrökön keresztül) vagy a vízáteresztő rétegbe beágyazódott me­derből történik, akkor is kialakulhat buzgár. Ez leg­gyakrabban kötött fedőréteg alatti szemcsés talaj esetén fordul elő. A töltés alatt a mentett oldal felé a talajban nyomuló víz a mentett oldali vízzáróbb fedőréteg miatt nem tud a töltés mentett oldali lába közelében a felszínre lépni. A ve­szélyre néha a felszíni kötött fedőréteg (vagy az alacso­nyabb áteresztőképességű gyökérzóna) megemelkedése fi­gyelmeztet. A víznyomás növekedésével (a vízállás emel­kedésével) a felfelé ható erő nő, létrejöhet a fedőréteg fel­szakadása, kialakulhat a buzgár. Ilyen esetben az altalajba vagy a töltésbe beáramló víz nyomása a kötött fedőréteg alsó síkját nyomja felfelé és azt felszakítani törekszik. A fedőréteget felszakítani igyekvő víznyomással szemben a fedőréteg súlya hat (a Terzaghi-féle elmélet szerint. A talaj nyírószilárdságát az esetleges repedések miatt nem java­solt figyelembe venni). Ennek elégtelensége esetén a fedő­réteg felszakad. A víz rendszerint valamilyen repedésen, gyökérjáraton, az atmoszférikus hatások miatt fellazult, el­öregedett és/vagy mozaikossá vált felszíni rétegen keresz­tül talál utat a felszínre vagy ott tör ki, ahol a fedőréteg relatíve a legvékonyabb. A fedőréteg elvékonyodását több tényező is okozhatja, mint például a holtmeder kereszte­zés, geológiai változás vagy maga az ember, amikor fel­szántja a 10 méteres biztonsági sávot, illetve fát ültet a gát mentett oldali lábához. Mindegyikre több példával rendel­kezünk akár az előző húsz évből is. A felszakadásban az ellennyomás megszűnésével az áramvonalak koncentráló­dása, az áramlás felgyorsulása robbanásszerű eróziót indít­hat meg. Ez az erózió a töltés alá hátrálva annak beszaka­dását idézheti elő. Ha a vízvezető rétegen fekvő fedőréteg nem teljesen vízzáró, hanem például gyökérjáratokkal áttört és különö­sen, ha a vízvezető réteg sem homogén, hanem a durvább szemű réteg és a vízzáró réteg közé apróbb szemű, köny­­nyen erodálható homok települt és a fedőréteg vastagsága nem haladja meg az 1,0-1,5 m-t, akkor bizonnyal számol­hatunk buzgárok feltörésével. A külföldi szakirodalomban a kétrétegű altalajnál sze­repel a hátrarágódó erózió, a kötött fedőréteg alatt egy buz­gárképződésre hajlamos finomszemcsés talaj található (Feli és Fry 2007, Fell és társai 2005, Foster és Feli 2000, Foster és társai. 2000, Mattsson és társai 2008, Norstedt és Nilsson 1997, Ravaska 1997, Schmertmann 2000, Sellmeijer és társai 2012, Skoglund és Solvik 1995, 1. kép. Az 1998. évi dombrádi buzgár körülzárása és a kimosott anyag kúpja a vízszint csökkenése után (Megjegyzés: A képen jól látható, hogy homokzsákok elszedésével lehet a vízmagasságot szabályozni az ellennyomó medencében.) Photo 1. Enclosure of the 1998 Dombrád sand boil and the out­­washed sand cone after the water level decreased (Note: The picture clearly shows that by collecting sandbags the water level in the counter pressure basin can be adjusted.)

Next

/
Thumbnails
Contents