Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 4. szám
Előszó 3 A Hidrológiai Közlöny centenáriumi évfordulóját megelőző 99. évfolyam 4. száma a vízgazdálkodás több szakmai területét érintő cikkeket közöl. Első helyen egy érzékeny és sok vitát kiváltó témát jár körül Burián A. és Domány A. cikke. Megvizsgálták a Dráva öt vízmércéjének adatsorát, amelynek során a vízerőművek üzembe lépése előtti időszak adatsorát összevetették a megépítésük után mért adatokkal. Megállapították, hogy a megépült vízerőművek hatást gyakoroltak, illetve gyakorolnak napjainkban is a Dráva vízjárására, annak intenzitás változására, azaz az egységnyi idő alatt bekövetkezett vízállás változásra, amely leginkább kisvizes időszakban mutatkozik meg. A sikeres árvízvédekezés egyik legnagyobb szakmai ismeretet igénylő feladatához, a buzgárok elleni védekezéshez foglalj a össze az ismereteket Nagy L.: A buzgárképződés feltételei című cikke. A buzgárképződést kiváltó tényezőket, illetve a néhány éve megjelent könyve óta feltárt új megközelítéseket konzekvens keretben taglalja az oktatási anyagnak is beillő cikk. A hidrológiai mérések közül a hordalékhozam meghatározása a jelentős hibával terhelt mérések egyike. Rátky I. cikkének célja az volt, hogy múltbeli expedíciós lebegtetett hordalékszállítási méréseket felhasználva, a hordalékszállítást előrejelezni képes módszer kidolgozását mutasson be, megvizsgálva, hogy a neurális hálózati számítástechnikai módszer alkalmazható-e a hordalékszállítás előrejelzésére, ritka mérési adatokra alapozva. A tanulmány egyik végkövetkeztetése, hogy jelenleg a lebegtetett hordalékszállítást csak nagy hibával lehet meghatározni, mind a mérés, mind az előrejelzés tekintetében. Az ivóvízellátás országos szinten 35%-ban parti szűrésű vízbázisokra épül jelenleg. A parti szűrésű vízbázisok jellemző víztermelő műtárgyai a csápos kutak. Nyíri G. és társai cikkükben a horizontális és a csápos kutak hidraulikai modellezését mutatják be különböző számítási eljárások segítségével. Tanulmányukban egy fél-analitikus, valamint egy véges differencia módszert alkalmaztak a termelés hatására kialakult vízszintek meghatározására, permanens állapotban. A számított vízszinteket összevetették független számítási eredményekkel. Az összehasonlítások során jó egyezést találtak a számított vízszintek között. Ez az egyezés lehetővé teheti, hogy a jövőben valós földtani körülmények között szimulálják a csápos kutak hidraulikai viszonyait, valamint lehetőség nyílik különböző szcenáriók vizsgálatára is. A talajmechanikai, a szivárgáshidraulikai és a mélyépítési feladatok megoldásában egyik sarkalatos kihívás a szivárgási tényező pontos meghatározása, ám a feladat sokszor igen időigényes és költséges vagy egyszerű ugyan, de pontatlan és/vagy pontszerű. Farkas D. és társai bemutatnak hat egyszerű és közismert egyenletet, melyek alkalmasak a szivárgási tényezőnek a szemeloszlási görbe eredményeiből való meghatározására, valamint bemutatják kutatásuk során felhasznált laboratóriumi kisminta-modelljüket, amely próbaszivattyúzások ellenőrzött laboratóriumi keretek közötti vizsgálatára szolgált. Összehasonlították a közelítő egyenletekkel és a laboratóriumban végrehajtott próbaszivattyúzások kiértékelésével kapott szivárgási tényezőket. Az eredmények alapján megállapították, hogy a szemeloszlási görbét felhasználó összefüggésekkel - egy módszer kivételével - akár egy nagyságrenddel nagyobb szivárgási tényezőt kaptak, mint a kismintával történő vizsgálatokkal. A csak szemeloszlási görbét felhasználó módszerekkel kapott áteresztőképességi értékek között is megfigyelhető a közel egy nagyságrendbeli különbség. Ez rámutat a szivárgási tényezőt a jellemző szemátmérőkből számító összefüggések bizonytalanságaira. Szilágyi M. és társai cikkükben beszámoltak arról, hogy a hagyományos in situ áramlásmérő berendezések adatainak területi kiterjesztésére egy tavakban még kevéssé alkalmazott légi felmérési és részecskekövető módszert teszteltek, nevezetesen a Fertő tó egy kákafoltokkal tarkított területére. Céljuk volt meghatározni a mérés érzékeny paramétereit, az időbeli felbontás változtatásának hatását, illetve drón által a vízfelszín felett rögzített képek pontosságát. Számításaik megmutatták, hogy a mérés pontosságát nagyban befolyásolja a részecskék pozíciójának EOV rendszerbe transzformálása. Nagy A. és társai a mezőgazdasági aszály monitorozásának és a mezőgazdasági aszály előrejelzés lehetőségét vizsgálták távérzékelési adatokra alapozva, különös tekintettel az aszályos időszak során termelt kultúrnövények (pl. kukorica) termésveszteségének előrejelzésére. A kutatásuk elsődleges célja egy olyan módszertan kidolgozása volt, amely információt szolgáltat a releváns aszálymutatók és az aszályos időszakban végbemenő hozamveszteségek hatékonyabb becslésére távérzékelt és spektrális adatok alapján. A cikk egy új számítási módszertant mutat be, amely az aszály különböző kockázati szintjeinek fizikai meghatározásával korai információt biztosít a termésveszteség becslésére. A szakmai cikkek sorát Nagy G. és Nagy L. közös cikke zárja, amelyben a szerzőpáros a diszperzív talajok árvízvédelmi töltésekben való jelenlétével és a belőle származható problémákkal foglalkozik. A cikk bemutatja a talajok diszperzitásának lehetséges magyarázatát, a talajszemcsék felépítését és a diszperzív tulajdonság fizikai-kémiai okait, valamint a diszperzív talajokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi kutatási tapasztalatokat, továbbá a korábbi vizsgálatok eredményeiből levont tapasztalatokat, és a mértékadó hézagtényező korrelációját a tüszúrásvizsgálat eredményeivel.
