Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 3. szám
80 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 3. sz. KÖSZÖNTŐ Prof. Dr. Kozák Miklós nyugalmazott egyetemi tanárt, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Víz építési Intézetének volt vezetőjét 95. születésnapja alkalmából köszöntik volt munkatársai, hallgatói és a Hidrológiai Közlöny szerkesztőbizottsága. Szeptember 5-én töltötte be 95. életévét dr. Kozák Miklós a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nyugalmazott egyetemi tanára, az egyetem Vízépítési Intézetének volt vezetője. Kunhegyesen született, ahol nehéz gyerekkorának első éveit töltötte, majd hároméves korában Budapestre került. Kilencéves korában visszaköltöztek Kunhegyesre, ahol a kunhegyesi Római Katolikus elemi iskola 4. osztályába íratták be. A 6. osztályt szegénységük miatt, nem tudta elvégezni, mert szülei 11 éves korában kiíratták az iskolából, és cselédnek adták egy gazdához, egy tanyára. A következő pár évben volt cseléd, kosárfonó, cserép- és a téglagyártó, majd sommás gróf Nemes János uradalmában. Sorsa, egy véletlen találkozás következtében, jobbra fordult. Tanonc lett egy üzletben, ahol szabadidejét, estéit ponyvaregények olvasásával töltötte. Amikor főnöke ezt észrevette, kidobatta az összes ponyvaregényt és a magyar irodalom nagyjait adta a kezébe. Később elolvasta a kor legfelkapottabb regényeit is. 1942-ben újra találkozott Csorna Jánossal, korábbi iskolatársával. Elhatározták, hogy magán úton folytatják a tanulást. Már 1943 májusában levizsgáztak a polgári iskola I. és II. osztály tananyagából. 1944-re elvégezték a négy polgárit. Tanulmányainkat, a Kisújszállási Református Gimnáziumban akarták folytatni, ahol közölték, hogy a Püspök úr rendelete szerint nem tehetnek különbözetit, mert utolsó vizsgáik eredménye nem volt színjeles, és már kissé „korosak” voltak (20 évesek!). Ekkor letagadták a polgári iskoláikat és elölről kezdték a gimnáziumot. 1946 januárja és 1947 májusa között letették a gimnázium V. - VIII. osztályának vizsgáit. Az érettségit 1947 júniusában tette le. A gimnáziumi vizsgákra való felkészülés közepette készült az egyetemi felvételire. A Műegyetem Kultúrmérnöki Karára jelentkezett, ahová még abban az évben fel is vették. Az első évet sikeresen zárta, minden vizsgáját letette. A második év kezdetére átkerült a Kelenhegyi út 25. alatti Vásárhelyi Pál Mérnök Kollégiumba. 1949 őszén, mint kezdő harmadéves hallgatót, kinevezték a Vásárhelyi Pál Mérnök Kollégium igazgatójának. Akkor csak egyetemisták lehettek kollégiumi igazgatók. Itt ismerte meg leendő feleségét, akivel 1950-ben lépett házasságra. Nagyszerű tanárai voltak: Zigány professzor az ábrázoló geometriát, Egervári és Szentmártoni professzorok a matematikát, Jáky és Kézdy professzorok a talajmechanikát, Oltay professzor a geodéziát oktatta. Külön ki kell emelni Mosonyi Emil professzor urat, akihez később is szoros kapcsolat fűzte. Egyetemi diplomáját, jeles eredménnyel, 1951-ben kapta meg. Az első munkahelye, az Oktatásügyi Minisztérium lett, ahol főelőadói besorolást kapott. Diplomája megszerzése után Mosonyi professzorral való kapcsolata megmaradt. 1951-53 között az MTA tudományos ösztöndíjasa lett, és Mosonyi professzor volt a tudományos konzulense. 1953-ban megpályázott egy aspiránsi ösztöndíjat, amit meg is kapott. így 1953-56 között a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) ösztöndijasa lett. Aspiránsvezetője szintén Mosonyi professzor lett. Neki köszönheti élete legsikeresebb kutatási témájának megválasztását. Mosonyi professzor volt a Tiszalöki Vízlépcső tervezésének és építésének is egyszemélyi felelőse. Egyik megbeszélésükön felvetette, hogy nem tudják számítani a vízerőmű csúcsra-járatásánál, az al- és felvízben keletkező vízszintváltozások időbeli alakulását, változását. Erre akkor, még nem volt kidolgozott számítási eljárás, mert matematikailag ez egy igen nehéz feladat volt. Kozák prof. vállalta, hogy megkísérli. Elkezdte számítani az erőmű alvízében és a felvízben keletkező vízállások időmenti változását. Rengeteget számolt, logarléccel! Aspiránsi ideje alatt a hallgatóknak gyakorlatokat is vezetett az egyetemen. 1956. szeptember 1-én adjunktusi beosztásba került a Mosonyi professzor vezetése alatt álló BME Vízépítési Tanszékére. Ettől kezdve rendszeresen vezetett gyakorlatokat. Első kutatása, a Rakacai völgyzárógát szifonjának laboratóriumi modellkísérlete volt. Ehhez sok külföldi irodalmat dolgozott fel, melyekből egy nagyobb tanulmánya is megjelent angol nyelven (Design of Syphons). Az 1956-os forradalom a Vízépítési Tanszéket is elérte. Mindannyian részt vettek a békés megmozdulásokban, és különösen a Petőfi Körben. A forradalom után Mosonyi professzort minden funkciójától megfosztották és ellehetetlenítették a munkáját. így aztán Mosonyi prof. elhagyta az országot és a Karlsruhei Egyetem, Theodor Rehbock Intézet és Laboratórium igazgatói állását foglalta el. Amikor Kozák Miklós a BME Vízépítési Tanszékére került, Dr. Kertai Edével hozzáfogtak egy évtizedes átfogó munkához. Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyait akarták monografikusán feldolgozni, több kötetben. Az
