Hidrológiai Közlöny, 2019 (99. évfolyam)
2019 / 1. szám
Kozák Péter: Szemelvények a vízgyűjtő-gazdálkodás magyarországi történetéből 25 7. ábra. Nagytérségi és regionális vízellátási rendszerek. (Forrás: OVH 1984) Figure 7. National and regional water distribution systems (Source: OVH 1984) A fejlesztések megalapozásának elősegítésére további 53 mellékletben közlésre kerültek a folyók és a kiemelt vízfolyások vízhozam-nomogramjai, illetve tározási nomogramjai. A dokumentáció még kevesebb konkrét vízgazdálkodási célú fejlesztést tartalmazott, mint az 1964. évi keretterv. Elsődlegesen a készletek és azok változása került feldolgozásra. Továbbá, szakterületi bontásban, a fejlesztésre szoruló területek kijelölését tartalmazta. A vízgazdálkodási kerettervek 1964. és 1980. évi kiadásai alapvetően a rendelkezésre álló készletek feltárását és bemutatását valósították meg. Mindkét munka esetében az előirányzott gazdaságfejlesztési intézkedések vízgazdálkodási hátterének feltárása volt a cél. Habár az 1964. évi tanulmányban a felszíni vizek vízminőségi jellemzői közül a legjelentősebbek feldolgozásra kerültek, addig az 1984. évi már nem tartalmazta az ilyen jellegű feldolgozásokat. A vízgazdálkodási tervezés szükségessége a 1990-es évek második felében ismét az érdeklődés középpontjába került. Nemzetközileg is elismert tervezési irányelv került kidolgozásra. Az ország területén 33 tervezési egységet jelöltek ki, melyek közül kiválasztott hétnek 1997-1998 között kidolgozták a vízgyűjtő-gazdálkodási tervét. A tervekben részletesen bemutatták a vízgyűjtők természeti, társadalmi és gazdasági viszonyait. Feltárták az érvényben lévő fejlesztési tervekben a területre meghatározott célokat és feladatokat szakterületi bontásban: • környezeti feltételek, • természetvédelmi feltételek, • területfejlesztési feltételek, • vízgazdálkodási és vizkészletgazdálkodási feltételek, • vízkárelhárítási feltételek, • nemzetközi vízgazdálkodás. A megfogalmazott problémákat széleskörű közigazgatási egyeztetések, szakértői és lakossági fórumokon összegyűjtött tapasztalatok alapján állították sorrendbe. A problémák megoldására javaslatokat forgalmaztak meg, melyekben megnevezték az abban illetékes és közreműködő szervezeteket, területi kiterjedést, az intézkedéssel kapcsolatban feltárt előnyöket és hátrányokat. MAGYARORSZÁG, MINT AZ EURÓPAI UNIÓ TAGJA A vízgyűjtők tervszerű fejlesztésével, a vízgyűjtő-gazdálkodással kapcsolatban a társadalmi elvárások az 1990-es években nem indukálták az átfogó tervezési feladatok folytatását. A vízgyűjtők átfogó vizsgálatával kapcsolatos következő impulzus Nyugat-Európából érkezett, hiszen az 1990-es évek második felétől az Európai Unió tagállamai részéről megfogalmazódott az elvárás, hogy közös, koherens és integrált jogszabályi keret álljon rendelkezésre, hogy azonos platformon lehessen kezelni a vízminőségromlást, a vízi ökoszisztémák csökkenését, a vízhiányok okozta növekvő problémákat, hogy a tagországokban a közös források felhasználásával végrehajtott fejlesztések eredményei összevethetőek legyenek. Mivel a vízgyűjtők állapota leghatékonyabban az ott található víztestek állapotában követhető nyomon, így a tagországok közreműködésével kidolgozták és hatályba léptették a Víz Keretirány
